Havas Szófia: harciasságban nem túl sokan hasonlók hozzám, talán csak Szanyi Tibort tudom említeni.
Nagyobb hangsúlyt kellene kapniuk a szakpolitikáknak a választások előtti felkészülésben, vallja Havas Szófia. Az MSZP egészségpolitikusának nem sikerült bekerülnie az elnökségbe a párt március végi kongresszusán. Pedig, mint mondja, az általános politizálás nem mindenre gyógyír – írja a Magyar Hírlap – online.
- Miben látja kudarca okát?
– Közismerten mindig megmondom a véleményemet, és ki is állok mellette, sőt ha kell, egy kongresszust meg is énekeltetek. De nem minden vezető szereti, ha ellentmondanak neki. Azok a fiatalok, akik most bekerültek, egyelőre nem fognak ilyet tenni, mert még tapasztalatlanok, kezdők a politikában, a saját szakmájukban.
– Miben mondott ellent Mesterházy Attila pártelnöknek?
– Nincsenek koncepcionális ellentéteink, de általában nem szeretik azokat, akik a saját véleményüknek markánsan hangot adnak. Persze ezt is főnöke válogatja. Elég sokáig voltam vezető, és mindig olyanokkal igyekeztem körülvenni magam, akik megmondták az álláspontjukat. Nekem ez jelentette a biztonságot.
– Meglepte a szavazás eredménye?
– Egy kicsit. Egyharmadnyi bizalmat kaptam, ugyanaz az arány érvényesült köztem és a pozícióra jelöltek között, amennyivel Mesterházy Attila nyert Szanyi Tiborral szemben.
– Ezek szerint jön az új nemzedék?
– Gondolom, ez a szándék. Akár egyet is tudok érteni vele, azzal a kitétellel, hogy ezt nemzedéki ellentétként felfogni politikai műhiba lenne. Minden generációnak megvan a maga előnye és hátránya. Orvosként viszont biztosan tudom, a fiatalság hamar gyógyuló állapot. Pillanatok alatt ott találja magát az ember, hogy a következő nemzedék tapos a sarkán, és mindig egyre fiatalabbak jönnek.
– Vezetőségi tagként mit tudott volna hozzátenni a párt munkájához?
– Szerintem a szakpolitikáknak jelentős szerepük kell hogy legyen, az általános politizálás ugyanis nem gyógyír mindenre. Sajnos a parlamenti frakciónkban most csak egyetlen orvos van, és ez gondot is jelent. Garai István Leventén kívül az egészségügynek ott nincs képviselője. A fővárosi testület kicsi, és nincsenek már kórházaink sem, bár bízom benne, hogy vissza fognak kerülni az önkormányzathoz. Kökény Mihály volt egészségügyi miniszterrel együtt ezért igyekszünk minden szakkérdésben megnyilvánulni. Nyilván nem csak az országos elnökségben lehet politizálni. Az egészségügy tízmillió embert érint, ezért megkerülhetetlen, folytatom tehát a munkát.
– Mindamellett hogy a kongresszus nem szavazta be a párt vezetésébe, a múlt hét végén munkahelyéről, a János-kórházból is elbocsátották. A kórház főigazgatója március elsejével a Szent János Kórház III. belgyógyászati osztályáról áthelyezte a Margit-kórház telephely általános belgyógyászati osztályára. Ezt az átirányítást a közalkalmazotti kinevezésében foglaltak lehetővé tették, ennek ellenére kétszeri írásbeli felszólítás ellenére sem hajtotta végre az utasítást. Elbocsátásakor a kórház közleményben hangsúlyozta, hogy az intézeti nyilvántartás szerint Havas Szófia munkavégzése, az ellátott feladatok mennyisége messze alulmúlta a III. belgyógyászati osztályon ugyanazon munkakörben dolgozó orvosokét. Ezzel a munkáltatói elvárásokat, érdekeket, valamint a betegellátás mindenek felett álló érdekét figyelmen kívül hagyva együttműködési kötelezettségét tartósan megsértette, amely megalapozta munkaviszonyának rendes felmentéssel történő megszüntetését. Szóval, meglepő ez az optimizmus ilyen előzmények után. Egyáltalán, mit szól a fentiekhez?
– Először is, ez nem optimizmus, hanem realitás. A fővárosi képviselőségem megmaradt, a helyi pártszervezet életében számítanak rám. Nem érzem tehát, hogy kevesebb lennék. Súlyos problémát jelent viszont, hogy orvosként eltávolítottak a munkahelyemről. A történet újabb példája annak, hogy a hála nem politikai kategória. A döntés egyértelműen politikai indíttatású volt, tekintettel arra, hogy zajlik a főigazgatói posztok pályázása. Ebből következik, hogy Gönczi Ágnes minden szempontból meg akar felelni a jelenlegi fenntartó elvárásainak. Az az igazgató mondott fel nekem, akit én hoztam oda 2008-ban, miután a nyíregyházi kórházból eltávolította őt a Fidesz. A politikai erőviszonyok változásával együtt azonban a hozzám való viszonya is megváltozott. A felmondás formája, indoklása ellen jogorvoslattal élek.