Érzékeny idegvégződések

A fájdalomérző idegvégződések - melyek milliószámra találhatók az izmainkban, az ízületeinkben, a bőrünkben stb. - eloszlása nem egyenletes: az ujjbegyünkben például sokkal több van belőlük, mint a hátunk közepén. Ha ezeket az idegvégződéseket a szervezet számára ártalmas hatás éri, a gerincvelőn keresztül ingerületet küldenek az agyba. Az, hogy ez az inger milyen gyorsan terjed, változó. A tompa fájdalom lassabb vezetési sebességű idegrostokon terjed, mint az az érzet, mely az erős, súlyos fájdalmat okozó sérülést viszi hírül.

A fájdalom hasznos, hiszen olyan védekező reakció, amely megment minket a szövetek károsodásától. Ugyanis az az ingerület, mely a fájdalmat kiváltja, a gerincvelőn keresztül reflexes mozgásokat indíthat el: ha véletlenül hozzáérünk egy forró tárgyhoz, azonnal elkapjuk a kezünket, még mielőtt végiggondolnánk, mi is történt valójában.

Az akut fájdalmat többnyire valamilyen külső szövetsérülés váltja ki: ebben az esetben pontosan tudjuk, hol van a baj. A fájdalom lehet gyenge, és csupán egy pillanatig tartó - például rovarcsípés -, de lehet napokig, hetekig tartó és erős is: ilyen a csonttörést vagy az égési sérülést kísérő fájdalom. Általában az akut fájdalom egy előre elég pontosan meghatározható időszak és a kiváltó ok megszüntetése - például egy rossz fog kihúzása - után elmúlik.

A krónikus fájdalomról rendszerint abban az esetben beszélünk, ha félév elteltével, a sérülés gyógyulását követően is fennmarad. Időnként nem derül ki, mi okozza a krónikus fájdalmat, aminek azért gyakran valamilyen krónikus megbetegedés, például ízületi kopás a kiváltó oka. Ám eredhet sérülésből, gyulladásból, műtétből, melyek a gerincvelőt vagy a perifériás idegeket érintik. Az idegek fájdalmának ez a típusa az, ami az eredeti sérülés gyógyulása után is kínoz: ez azért van, mert a fájdalmat ilyenkor már nem a sérülés, hanem az ideg károsodása okozza.

A különféle fájdalmakat a jól ismert házi praktikákon kívül - jegelés, borogatás, fáslizás stb. - a recept nélkül kapható gyógyszereken át az erős fájdalomcsillapítókig, valamint sebészi beavatkozással - idegek, idegdúcok kiirtása stb. - csillapíthatjuk. A nem szteroid fájdalomcsillapítókból széles választék áll rendelkezésre. Amellett, hogy e szerek valóban hatékonyak, nem árt tudni leggyakoribb mellékhatásukról sem: mivel a gyomor nyálkahártyája sérülhet a szedésük következtében - fekély is kialakulhat -, így ezek alkalmazásával is bánjunk óvatosan.

Az ízületi és izomfájdalmakat helyileg alkalmazott kenőcsökkel, pakolásokkal enyhíthetjük. Ez az a fájdalom, amellyel szinte mindenki találkozott már. Szerencsés esetben ritkán, ám vannak olyanok - statisztikák szerint a lakosság legalább ötöde -, akiket rendszeres időközönként gyötör ez a fájdalom. Az esetek nagy részében „egyszerű" fejfájásról van szó, melyet például megfázás, közeledő időjárási front, túlzott alkoholfogyasztás vagy éppen megfeszített szellemi munka idéz elő.

A fejfájásokat alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk: az egyik csoportba az úgynevezett másodlagos vagy tüneti fejfájások sorolhatók, melyek mögött jól felismerhető szervi elváltozás áll - például nyaki gerinc különböző eredetű elváltozásai, lázas betegség stb. Ha viszont nincs kimutatható ok a fájdalom hátterében, elsődleges vagy önálló fejfájásról beszélünk. A fejfájások jelentős hányada ebbe a csoportba tartozik. Az önálló fejfájások leggyakoribb formái a tenziós, a „cluster" fejfájás és a migrén. A tenziós fejfájás jellegzetessége, hogy félórától akár egy hétig is elhúzódhat, enyhe vagy közepes erősségű, rendszerint az egész fejre kiterjedő, nyomó, „abroncsszerű" fájdalom, mely nem rosszabbodik fizikai megterhelésre, nem kíséri hányinger. E fejfájástípus kialakulásában sokszor nagy szerepe van a stressznek, a mozgásszegény életmódnak is. A cluster fejfájás általában a férfiakat sújtja: rohamokban érkezik, és jellegzetesen fél-egy óráig tart. Általában fejfájásra ébred a beteg, és a fájdalom sokszor naponta többször is visszatér. Az erős, féloldali fájdalom a szemüregben, a homlokon és a halántékon lokalizálódik. A roham alatt a beteg nyugtalan. Ezt a típusú fejfájást még az is jellemzi, hogy a roham sokszor óramű pontossággal jelentkezik, ugyanabban az órában, akár naponta többször is. Megfigyelték - magyarázat egyelőre nincs rá -, hogy a cluster fejfájás a dohányosok körében sokkal gyakrabban fordul elő. A migrén a leggyakrabban előforduló fejfájástípus: lüktető, görcsös, 4-72 óráig tart. Általában féloldali fejfájásként ismerik, de a kétoldali fájdalom sem ritka. Jellemzője, hogy hányingerrel, hányással, fény- és hangkerüléssel, fokozott gyengeségérzéssel társul.

A krónikus fájdalmak közül ezek a leggyakoribbak, melyek kiváltó oka legalább harmincféle különböző betegség lehet, a porckorongsérvtől kezdve a lumbágóig. Mivel testünk nyaki és háti része jól ellátott fájdalomérző szabad idegvégződésekkel, így könnyen megérthető, miért gyakoriak az e területekről kiinduló fájdalmak.

Amikor a fog egészséges, a belsejében lévő ideg védve van: felül a zománc, a gyökerét pedig a fogíny takarja. Ám, ha sérül a fogzománc, beteg lesz az íny, a károsító hatások egy idő után elérik az ideget, amely erre erős fájdalommal reagál. A fogfájás leggyakoribb oka a kezeletlen fogszuvasodás, a foggyökér táján keletkező gyulladás, a fogágybetegség. A legtöbb fogfájás a helyes fogápolással és a félévenkénti fogorvosi ellenőrzéssel megelőzhető. Ha mégis fájni kezd a fogunk, mihamarabb keressük fel a szakorvost, mert a fájdalomcsillapító csak arra való, hogy átvészeljük azt az időszakot, míg beülünk a fogorvosi székbe.

A zsigeri fájdalmakra jellemző, hogy nem csupán ott fáj, ahol az inger ténylegesen hat, hanem a test távolabbi részén is. Ezért érezhet hát- vagy derékfájást egy nő menstruáció idején, vagy gyomortájéki fájdalmat az, akinek a szívével van a gond. A fájdalom kisugárzása nem véletlenszerű: általában olyan területre hat, amely közel található ahhoz az embrionális szövethez, amelyből az adott szerv kialakult. A zsigeri fájdalmak pontos meghatározása azért nehéz, mert nincs túl sok fájdalomérző receptor a belső szervekben.

A daganatos megbetegedések okozta fájdalom a legintenzívebb. Ma már mindenkinek joga van ahhoz, hogy részesüljön olyan fájdalomcsillapításban, amely elviselhetővé teszi a betegségét. Ha a daganatos betegnek fájdalmai vannak, azt közölje orvosával, aki személyre szabottan, többféle módszer közül választhatja ki a legmegfelelőbbet. A hatályos Egészségügyi Törvényben a következő szerepel: „a fájdalmak csillapításához és szenvedésének csökkentéséhez" joga van minden magyar állampolgárnak.