A stadion is az egészségügy része – mondta Harrach Péter, és nem pirult bele talpig.
Ezek kapcsán ugyanis – véli a kormánypárti klakk frakcióvezetője – nem az a kérdés, hogy a profi focisták hol játszanak. „A mi gyerekeink és unokáink is sportolnak ott". (Hogy tényleg ez-e a legszervilisebb nyalás foci-, és/vagy Orbán-ügyben, arra még nem fogadnék nagyobb összegben.) Szinte szégyellem elmagyarázni a gyalázatos mondatok értelmét. Inkább csak arra mutatnék rá, hogy nem láttam olyat, hogy grundfoci-csapat, iskolai tornaszakkör bebocsátást nyerne egy jó stadionba, pusztán tömegsporti hevülete révén. És ez így helyes – írja a Népszava – online Vélemény rovatában Veress Jenő.
A stadionok alapvetően nem erre találódtak ki. Hanem például a profi – profi???? – foci befogadására. Minden más eleinte a közösségi testnevelési tereken (lesznek ilyenek?) kaphat „fórumot". Tornából felmentettek ezt nehezen értik, kivált, ha nem is akarják. A stadion tehát mindaddig nem az egészségügy része, amíg ott nyitott szívműtéteket nem végeznek. Vagy éppen a kivéreztetésre ítélt Pető Intézetet bele nem költöztetik. (Ezzel az erővel – bocsánat! – a stadion akár az igazságszolgáltatás részének is lenne mondható – ahogyan Pinochet Santiagójában.)
Ha viccelni akarnék, azt is mondhatnám, hogy e logika mentén Harrach Péter meg a politikai kultúra része – jegyzi meg a cikkíró.