A valóságot megpatkoló üzeneteknek nem az a fő funkciójuk, hogy elhiggyük őket.
A nagyotmondó, illetve teljesen hamis reklámokat a szabályozás elvben ma is tiltja, ám Valószínűleg azért, mert a bírság viszonylag ritka, és ez az előállítókat és a kereskedőket kevéssé aggasztja. Valószínűleg azért hazudni még a büntetéssel együtt is jó üzlet - írja a Népszabadság.
A legtöbb átverés paradox módon az egészséghez kapcsolódik. Nem azért, mert az egészségtudatos fogyasztókat könnyű átverni, hanem inkább azért, mert akik tisztában vannak vele, hogy egészségtelenül táplálkoznak, de nem akarnak lemondani a rossz szokásaikról, azoknak éppen ezek az apróbb-nagyobb füllentések kínálnak mentőövet. Aki igazán figyel az egészségére, annak hiába tesznek a kekszbe mézet is (a cukor mellé), illetve teljes kiőrlésű gabonát (a fehér liszthez), fölöslegesen kevernek az instant kávéba nádcukrot (a fehér kristálycukor „gazdagítására") – a reformtáplálkozás hívei ezeket a trükköket nem veszik be. De nem is ők alkotják a célcsoportot, hanem azok az ingadozó fogyasztók, akik legbelül tudják, hogy nem kellene, de egy kis rádolgozással azért meggyőzhetők. S ők vannak sokkal többen: az egészségtudatosság csak marginális szubkultúra az élelmiszer-fogyasztásban.
Hogy egyáltalán nem ártalmatlan apróságokról van szó, ez a legkisebbeknek szánt élelmiszereknél látszik a legtisztábban. A bébiételeknél például minden gyártó az egészséget állítja a kommunikáció középpontjába – azok is, akik cukrot is tesznek a készítményekbe (vagyis a többség), miközben a kristálycukor már a WHO szerint sem egészséges. A cukorral egyébként nem „csak" az a gond, hogy károsítja a fogakat, és a cukorbetegség előszobája lehet, hanem az is, hogy nagyon erős hozzászokást okoz, gyorsabban, mint a nikotin. Ritkán szerepel a hírekben, de a dohányt is azért fermentálják (többek között) cukorral, hogy könnyebb legyen rászokni.