Javaslatcsomag a rendelőkre

A szakrendelésekre, különösen a diagnosztikai vizsgálatokra, heteket, hónapokat kell várni. Másutt, a szakrendelésekre fordítható idő tizedében viszont beteg sincs. A zsúfoltsággal küszködőknél soha nincs elég pénz az összes jelentkező ellátására, ezért ők sorba állítják a beteget, másutt hiába van pénz - a páciens hiányzik, így fordulhatott elő, hogy tavaly az egészségbiztosító kasszájában csaknem 4 milliárd forint elköltetlen pénz maradt.

Lehoczky Péter, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátó Szövetség alelnöke elmondta, hiába látja az intézményvezető, hogy az egyik orvos malmozik, mert nincs nála senki, a másik meg már a sokadik előjegyzési naptárát fogyasztja, a jogszabályok nem engedik, hogy házon belül is átcsoportosítson forrásokat. De, ha engedték is volna, az sem rendezte volna az egyensúlyt, mert a várakozásnak csak egy része adódik az ellátási kvótából, a többit az orvos- vagy eszközhiány okozza. Ezt tetézi, a relatív orvoshiány. A radiológusok már harmadával kevesebben dolgoznak, mint amennyire szükség volna, és nem ritka a 75 év feletti szakorvos. Ezért nyúlt meg a CT-, illetve az egyéb röntgenvizsgálatok előjegyzési ideje, de hasonló a helyzet a reumatológus szakorvosok esetében is. Az emlőszűrés három hónapos várakozási terminusát már Lehoczky Péter sem érti. Adatai szerint ugyanis átlagosan 45 százalékos a mammográfiás eszközök kihasználtsága.

A szakellátási rendszer zavarát súlyosbítja, hogy a kormány nem igazította hozzá a karcsúbb kórházi rendszerhez a szakrendeléseket, így lett olyan hely az országban, ahol ugyan megszűnt, vagy az aktív ellátásról krónikusra váltott a kórház, de a szakambulanciája megmaradt. Az egészségbiztosító kalkulációja szerint, ha az összes szakorvoshoz fordulóra legalább ötperces ellátási időt számolnak, kiderül, hogy a szakrendelési órák harmada üresjárat.

Schvartz Tibor, a szocialista frakció egészségügyi munkabizottságának vezetője elismerte a helyzet tarthatatlanságát. A politikus elmondta: a frakció javaslatcsomagot készít. Egyebek mellett hozzáigazítják az ellátandó betegek arányához a szakrendelések kapacitását, az uniós forrásokból pedig ott fejlesztik a járóbeteg-ellátást, ahol arra valóban szükség van a várakozási idők mérsékléséhez. Ott pedig, ahol nincs beteg, megszüntetik az ellátást, a pénzt pedig oda adják, ahol értelmesen fölhasználhatják a gyógyításra.