Kökény a költségvetés részleteiben lakó ördögről

Az erőltetett parlamenti menet és a kormányzati sikerpropaganda dübörgése talán észrevétlenné tette, hogy a büdzsé úgynevezett fejezeti főszámainak elfogadása előtt és azután is hogyan kuszálták össze az ágazat pénzügyeit, hogyan tették még nehezebben áttekinthetővé az egészségügyi ráfordítások mértékét és jogcímeit. Érdemes erről ismét szólni kockázataival és mellékhatásaival együtt. A tisztánlátás érdekében - írja Az igazság pillanata című cikkében Kökény Mihály a Népszavában.

Az egyik módosításnak az a lényege, hogy az egészségbiztosítási alap többé nem részesül a munkáltatók által fizetett szociális hozzájárulási adóból (leánykori nevén járulékból). Ez újabb lépés az egészségbiztosítási rendszer megszüntetése irányába.
A szociális hozzájárulási adóból eddig az egészségbiztosítás 7,41 százalékos mértékben ré-szesedett, és ezt cseréli át a kormány költségvetési hozzájárulásra, amely viszont a dohánytermékek, az alkohol, a gáz üzemanyag jövedéki adójának emeléséből származna.

Az külön is figyelemre méltó, hogy a költségvetés sarokszámait már elfogadta az Országgyűlés, úgy, hogy az egészségügy számára biztosítani kívánt pluszforrásokat tartalmazó törvényjavaslat tárgyalását még meg sem kezdte.

Ezzel együtt sem megnyugtató a történelminek deklarált béremelés fedezete. Augusztusban januárig visszamenőleg utalni kell a többletet több tízezer orvos és ápoló számlájára, de idén ezt ki kell gazdálkodniuk a kórházaknak és a szakrendelőknek. Egy elfogadott bizottsági módosító indítvány szerint jövőre a járó- és fekvőbeteg-ellátás költségei 56 milliárddal haladják meg az idei kereteket, ez Szócska államtitkár szerint elegendő lesz a béremelés második lépcsőjéhez is. Azzal már nem dicsekedett, hogy az államosítással a kórházak elesnek 60 milliárdra becsült állami szubvenciótól, s a bérkötelezettségek teljesítése után aligha marad pénz a borítékolható műszaki vészhelyzetek elhárítására, a forintárfolyam gyengélkedése miatt törvényszerűen növekvő importár-emelkedés kifizetésére, az energiaköltségek növekedésének kiegyenlítésére. Még akkor sem, ha az új fenntartó, a kimondhatatlan nevű mini minisztérium (rövidítve: GYEMSZI) rövid pórázra fogja a kórházakat.

Ismét csak az a helyzet áll elő, hogy az alulfinanszírozott kórházak csak úgy tudnak úrrá lenni pénzügyi nehézségeiken (a betegellátás színvonalának fokozatos csökkentése mellett), hogy nem fizetik ki időben a beszállítói számlákat. Szakértői vélekedések szerint a lejárt tartozások összege év végére elérheti a 80 milliárd forintot.

Okkal feltételezhető az is, hogy a kórházak működésének valamennyi aspektusát kézben tartó GYEMSZI ismét nyomást gyakorol a beszállítókra, hogy mondjanak le követelésük jelentős részéről. S amelyik cég ebben a kérdésben „lojálisnak" bizonyul, az nyerhet a különböző közpon-tosított közbeszerzéseken. Ez azon kívül, hogy az állam tisztességtelen magatartást tanúsít, a korrupció mezejére hajtja a beszállítókat. Az államtitkárság arról ábrándozik, hogy a kórházi kapacitások – egyébként kozmetikai beavatkozásnak minősíthető – lefaragása érzékelhető megtakarítással jár. Valójában spórolás az ellátási teljesítménykorlátok csökkentése, a minőség további romlásával érhető el. S még az is lehetséges: a hálapénz munkáltatói engedéllyel való legalizálásának hátterében az a felismerés áll, hogy belátható időn belül nem tudják, vagy nem akarják az egészségügyiek keresetét növelni.

A beteg embereket érintő további változás, jövőre táppénzre az ideinél 8 milliárddal, 13 százalékkal kevesebbet szánnak. A gyógyszerkasszát érinti, hogy a gyártóknál még felleltek 9 milliárd „extraprofitot", ennyivel emelték befizetési kötelezettségeiket. Ez persze aligha ellensúlyozza majd a patikaszerek támogatásának drasztikus megnyirbálását. Még akkor sem, ha a miniszterelnöki szándék egy megoldhatatlan egyenletre emlékeztet: „a gyógyszerkasszát úgy ésszerűsítsük, a gyártók extraprofitját úgy szüntessük meg, hogy közben nem hárulnak pluszterhek a betegekre". Orbán erről a minap a patikusok kamarájánál tett, úgymond „szövetségesi" látogatásán beszélt, ahol pénzhelyettesítő gesztusnak szánt, amúgy teljesen felesleges és értelmetlen tulajdoni átrendezéshez, kikényszerített adásvételekhez ígért a gyógyszerészeknek állami kölcsönt.

Nyilván nyugtatónak vélte, hiszen a gyógyszerpiacról kivont összeg a patikák bevételeit sem hagyta érintetlenül. Becslések szerint az elmúlt másfél évben legalább 15 százalékkal csökkent a gyógyszertárak megélhetését biztosító árrés összege.
Vajon miért nem lehet egy gyógyszerész vállalkozásában 3-4 patika, s vajon mennyiben befolyásolja a lakossági gyógyszerellátás biztonságát, hogy a gyógyszertár – szakember vezetése mellett – tőkeerős cég tulajdonában van?

Talán azt feltételezi a miniszterelnök, hogy a Széll Kálmán Terv pénzkivonása miatt ellehetetlenült kistelepülési patikákon segít, ha a gyógyszerészek valamilyen homályos hátterű hitelből kivásárolhatják a befektetőiket és a nagykereskedői árrésből 3 milliárdot átraknak a patikákhoz? Ez utóbbi csak azt eredményezi, hogy nem kapnak a kivéreztetett nagykereskedőktől a patikák árkedvezményt, előre kell fizetniük, ritkább lesz a szállítás. A betegek pedig mehetnek akár többször is kiváltani ugyanazt a receptet. Csöbörből vödörbe kerül a patikák zöme. De legalább megvédik őket. Mint a nyugdíjakat.

S mi a tanulság? Van, amikor igyekszünk nem szembenézni az igazsággal, vagy azzal, amitől megváltozik az életünk. Néha az igazság nehezen derül ki, néha azt szeretnénk, hogy ne kerüljön napvilágra. De amikor az egészségünkről és az életünkről van szó, több mint bűn: hiba szembekö-tősdit játszani. A költségvetés számai makacs dolgok. Az igazság újabb pillanatához érkezett az egészségügy keserű jelenkori történetében.