A Z generáció tudatosan törekszik arra, hogy elkerülje a mentális és fizikai kimerültséget, fenntartsa a munka és a magánélet egyensúlyát.
Miközben az idősebbek a versenyorientált munkahelyek teljesítménynövelő hatásait dicsérik, a fiatalabb generációk inkább a mentális egészség és a munka–magánélet egyensúlya mellett teszik le a garast. Hogyan jelenik meg a mindennapokban a generációk közti ellentét? Mennyire jogosak a kritikák, és kinek-kinek merre lenne érdemes elmozdulnia a jövőben, mit tanulhatunk egymástól? Németh Zsófia Chief People Officer segítségével járta körül a témát Simon Eszter a wmn.hu-n.
A High-performance Work Systems (HPWS), más néven teljesítményorientált munkahelyi kultúra olyan szervezeti környezet, amelyben a munkáltatók célja a dolgozók teljesítményének maximalizálása. Az alkalmazottaktól folyamatosan kiemelkedő színvonalú munkát várnak el, a teljesítményt rendszeresen mérik, így gyakran versenyhelyzet alakul ki a munkatársak között.
Számos kutatás kimutatta, hogy ezek a rendszerek valóban növelhetik a cégek pénzügyi eredményeit, ugyanakkor az alkalmazottakra nehezedő nyomást is fokozhatják. Jiang, Lepak, Hu és Baer (2012) tanulmánya a HPWS-ek és a munkavállalói jóllét kapcsolatát vizsgálta. Az eredmények alátámasztották, hogy bár ezek a rendszerek javítják a szervezet teljesítményét, a munkavállalók pszichés és fizikai jóllétének figyelmen kívül hagyása hosszú távon kiégéshez, elégedetlenséghez és fluktuációhoz vezethet.
A kényelemorientált kultúra sokkal közelebb áll a Z generációs fiatalok, vagyis az 1995 és 2009 között születettek többségéhez. A kifejezés elsőre megtévesztő lehet: egyáltalán nem azt jelenti, hogy az ilyen környezetben dolgozók egész nap babzsákfotelekben lazsálnak, az üldögélést hosszú kávészünetekkel megszakítva.
A legfontosabb különbség a két kultúra között, hogy a kényelemorientált munkahelyen a vezetők az alkalmazottak jóllétét és kényelmét helyezik előtérbe, a mentális egészség kérdése pedig sokkal fontosabb, mint a dolgozók közötti verseny.
Míg húsz-harminc évvel ezelőtt ezek a szempontok többnyire csak bizonyos életkor vagy anyagi biztonság (elérése) után kerül(het)tek előtérbe, addig a Z generáció már onnantól kezdve, hogy belép a munkaerőpiacra, tudatosan törekszik arra, hogy elkerülje a mentális és fizikai kimerültséget, és fenntartsa az egyensúlyt a munka és a magánélet között.
A teljes cikk a wmn.hu-n.