Nyugodtan kószálhatnak a pszichiátriai betegek

Néhány hete került be a hírekbe, hogy a sümegi kórház pszichiátriai betegei a város utcáin mászkálnak, időnként a kertekben is feltűnnek. A jelenséget azzal összefüggésben kapták föl, hogy egyiküket a forgalmas 84-es úton kapcsolták le. Nem helyhez kötött problémáról beszélünk: az önkéntesen gyógykezelt betegeket semmi nem köti a kórteremhez. Zavart, kábult páciensekkel való találkozásról több városi is beszámolt, a környéken élők már meg sem lepődnek ezt firtató kérdéseinken. A polgárőrök korábban is sokszor segítettek eltévedt, segítségre szoruló emberek keresésében, s arra is volt példa, hogy egyszerűen csak az utcán botlottak ápoltakba - írja az mno.hu

Azon, hogy a sümegi kórházból könnyű kijutni, mi sem lepődtünk meg. Az intézmény nagyjából olyan, mint a többi: szélesre tárt kapuitól mi is gond nélkül sétáltunk el a száz méterre lévő pszichiátriai osztályig. Sem minket nem állítottak meg befelé, sem pedig azokat, akik a létesítményből épp kifelé tartottak. Ha az osztályra felérve nem kezdjük el keresni az ápolási igazgatót, még a kórtermekbe is be tudtunk volna menni.

Mint Sümeg korábbi polgármesterétől megtudtuk, a városban nem újdonság, hogy a pszichiátriai betegek felbukkannak a kórház környékén. Rátosi Ferenc szerint a helyiek már hozzászoktak ehhez, mindenki tudja, hogy a településen működik ilyen részleg, és megértették, hogy ennek van egy efféle „mellékhatása". A volt városvezető három ciklusa alatt kirívó eset vagy atrocitás nem is történt, az elkeveredő betegeket a nővérek mindig előkerítették. Ezt egy korábban a kórházban dolgozó ápoló is megerősítette.

Kérdéseinket szerettük volna feltenni a kórházi osztály illetékesének is, ám válasz helyett csak szúrós tekintetet kaptunk. Mint kiderült, újságíróként a létesítmény területére sem léphettünk volna be, csak a veszprémi kórház írásos engedélyét lobogtatva. A sümegi intézmény ugyanis nem városi, hanem megyei fenntartású, Veszprémhez tartozik - írta a lap.

Az önszántukból kórházba vonuló pszichiátriai betegeknél kötelező gyógykezelést – s így egyben a mozgási szabadság korlátozását – kizárólag akkor rendelhetnek el, ha a felvételt követően bírósági felülvizsgálat írja ezt elő. Például ha esélyessé válik, hogy a páciens kísérletet tesz saját életének kioltására, ha előfordult már nála önveszélyes magatartás, vagy ha olyan hallucinációról számol be, amely erőszakos tettekre sarkallhatja. De még az is indok lehet, ha az illető nem eszik, nem iszik, csak a plafont bámulja – hiszen így előbb-utóbb meghalna. A pizsamában flangálás viszont nem.