Őssejtdonor: vérüket adják egy idegen életért

Bizonyos, súlyos vérképző-szervi betegségek esetén az őssejtdonorok jelentik az utolsó esélyt a betegek részére – mondta dr. Bocskai Tünde, a szekszárdi vérellátó állomás főorvosa. Az ilyen kórokat úgy tudják meggyógyítani, ha a beteg csontvelejét elpusztítják, helyébe egészséges, a beteg szöveteivel „összeférő" őssejteket ültetnek be. Ha a közeli rokonok között nem találnak alkalmas donort, ami elég gyakori, akkor kezdik el keresni a megfelelő idegen alanyt.

Dr. Bocskai Tünde elmondta: az őssejteket korábban a csípő-csontból nyerték, de manapság már a vérből is elkülöníthetők. Ezt lényegében egy néhány óráig tartó véradás: a donor levett vérét egy gépen átvezetik, majd egy másik tűn keresztül visszaadják a testébe, közben pedig kinyerik az őssejteket.

A főorvos asszony arról is beszélt, hogy az emberek általában akkor jelentkeznek donornak, ha rokoni, ismerősi körükben van a beteg. Ám az őssejtdonornak, ha kiválasztják, megkötés nélkül, bárkinek rendelkezésre kell állnia. Komoly döntésről van tehát szó. A jelentkezőnek az első vérvétel után, amelyben elvégzik a szükséges vírusvizsgálatokat, részletesen elmagyarázzák, miben áll a „donorság". Írásos tájékoztatást is kap, és ha az alapos megfontolás után is eltökélt marad, leveszik tőle a vért az ún. HLA-tipizáláshoz, amely alapján annak idején el lehet majd dönteni, hogy mennyire „passzol" a donor és a beteg vére. A donor neve ezután bekerül a nyilvántartásba, várva, hogy egyszer kiválasszák. Ha ez megtörténik, a donort újra megvizsgálják, majd néhány napig gyógyszeres kezelésnek vetik alá, végül megtörténik az őssejtek kinyerése. Az őssejtadás, akárcsak a szimpla véradás, önkéntes felajánlás, a donor költségeit azonban (utazás, a munkából való kiesés) megtérítik.