Őssejtkezelés, forradalom előtt

Az 1968-ban végrehajtott első sikeres őssejtes beavatkozás óta néha meglóduló, máskor döcögő, az Egyesült Államokban a Bush-érában tudatosan visszafogott kutatás mára oda jutott, hogy a fejlődés az elemzők szerint megállíthatatlan. Csak a legutóbbi hetekben olyan hírek érkeztek a világ különböző pontjairól, amelyek a technika közelgő forradalmi áttörését sugallják.

Svédországban szintetikus, a beteg saját őssejtjeiből fejlesztett szövettel bélelt légcsövet ültettek be júniusban, Dél-Koreában szívinfarktust szenvedett betegek állapotának őssejtes javításáról számoltak be néhány hete. A klinikai alkalmazástól még távolabbi, de kecsegtető felhasználásról érkezett hír, hogy japán tudósok élő (erekkel, idegekkel rendelkező) fogat növesztettek őssejtből. A tömeges alkalmazás leginkább kézzelfogható aspektusa talán a szervbeültetés, mivel kevés a donorszervek száma és hosszúak a várólisták.

A Karolinska Egyetemen június 9-én elvégzett légcsőpótlásra daganatos betegség miatt került sor egy 36 éves férfinál. A sikert csak akkor jelentették be, amikor a beteg már olyan jól volt, hogy hazaengedhették a kórházból. Donorszervvel végzett légcsőátültetést már 2008-ban is végzett ugyanez a munkacsoport – a mostani eljáráshoz azonban nem volt szükség arra, hogy valaki meghaljon és felhasználhassák a szerveit. A cső polimer anyagát dr. Alexander Seifalian (University College, London) fejlesztette ki és szabadalmaztatta – a svéd beteget is ő vizsgálta meg először, készített részletes felvételeket a kioperálandó szervről és tervezte meg helyette az újat.

Az operáció előtt két nappal a betegtől 200 milliliter csontvelőt vettek, amelyből 40 milliliternyi őssejtet nyertek. A módszer tehát nem igényel újszülöttkori, köldökzsinórvérből vett őssejteket, tökéletesen megfelelnek hozzá a felnőttkoriak is. A műanyag szerv felületén szétterítették a sejteket, majd egy cipősdoboz nagyságú bioreaktorba helyezték, ahol gyorsan kialakult a beteg saját sejtjeiből álló szövetbevonat a cső belső és külső felszínén egyaránt. A műszerv beültetésének döntő lépése az orrnyálkahártya hozzáillesztése a légcső belső felszínéhez. Innen képes ugyanis beborítani a nyálkahártya felső hámszöveti rétege a bioreaktorban kialakult szövethez tapadva (mint egy kúszónövény) az új légutat.

A Seifalian-féle műanyagból sokféle szerv készíthető, például erek, nyelőcső vagy húgyvezeték. A polimer a szerint is alakítható, milyen időtávra tervezik a beültetést. Felnőtteknél a tartós változatát alkalmazhatják majd, hogy egész életre kitartson, míg gyermekeknél, ahol a testméret változása miatt biztosan cserére lesz szükség, a meghatározott idő után biztonságosan lebomló változatát is felhasználhatják. Ma már olyan szöveteink pótlása is kézzelfogható közelségbe került, amelyekre nagy szükség van, mégis kisebb hangsúlyt kapnak a transzplantációval foglalkozó hírekben, mint mondjuk a vese vagy a szív.

A Science magazin júliusban számolt be arról, hogy 20 éves intenzív kutatás eredményeként megtalálták például azt az „anya" őssejtet, amelyből a vér valamennyi sejtes eleme kifejlődik – az oxigént szállító vörösvérsejt és az immunitásért felelős többféle fehérvérsejt egyaránt. Ezzel megnőtt a lehetősége a vér tökéletes rekonstruálhatóságának, amire nagy szükség lehet például a leukémiában szenvedők esetében. Jelenleg az ilyen betegek többségét csontvelő-átültetéssel kezelik, de csak a betegek jó egyharmadának találnak donort. Az új eredmény jelentősen javíthat az arányon.