Tudatosan teszik tönkre Magyarország kórházait

„Akár politikai szándékot is fel lehet fedezni a kormány egészségügyi politikája mögött, az ember könnyen azt is gondolhatja, szándékosan hagyták és hagyják bedőlni az ellátórendszert, hogy a következő kormányt minél nehezebb helyzetbe hozzák" - mondta Kupper András, a Fidesz egészségügyi szakpolitikusa. Úgy látja, hogy a kormány által hangoztatott elképzelések és a meghozott döntések között ellentét feszül, hiszen míg névleg az egészségmegőrzést fontosságát hangoztatja, intézkedései merőben más irányt mutatnak. Elég csak a gyógyászati segédeszközök, köztük a fogtechnikai beavatkozások támogatásának megszüntetésére utalni.

Vojnik Mária, a tárca államtitkára a napokban azt mondta, hogy a négyszázmillió forintot is meghaladja az az összeg, amelyért jogosulatlanul nyújtottak be számlát a szakrendelők az OEP-nek. A fideszes politikus erre úgy reagált, nem újdonság, hogy a rendelőintézetek több pontot könyvelnek el a finanszírozás növelésére, s ezek valóban nem etikus megoldások. De etikus-e az egészségügyi ellátó rendszer ellehetetlenítése, etikus-e folyamatosan kevesebb pénzt juttatni az ágazatnak?

Rácz Jenő volt egészségügyi miniszter, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc kórház főigazgatója a napokban úgy nyilatkozott az Info Rádiónak, hogy a kórházak többletpénz nélkül nem élik túl a következő hónapokat. Rácz jogszerűtlennek látja, hogy az OEP azért tartja vissza a kórházak finanszírozását, mert azt feltételezi, hogy az intézmények trükköznek. Ez egybecseng Nagy Kálmán kereszténydemokrata politikus szavaival, állítása szerint őszre összeomolhat az egészségügyi ellátórendszer.

Kupper András szerint nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nem is csak a kórházak mehetnek tönkre, hanem a teljes egészségügy mint nemzetstratégiai ágazat. „Az intézmények mindennapi szükségleteit ellátó magyar kis- és középvállalkozókra gondolok - mondta -, a műszereket és gyógyászati anyagokat, gyógyszereket forgalmazó cégeken túl a zsemlét, kenyeret szállító pékségekre, a kötszereket biztosító cégekre vagy az épületek elektromos hálózatát karbantartó vállalkozásokra, valamennyi beszállítóra. Nem túlzás: az intézmények működése nagy részben ezen beszállítók jóindulatán múlik, akik sokszor százhúsz napos határidőre állítják ki számláikat, haladékot adva így a kórházaknak. Rossz előérzetem van. Mi lesz akkor, amikor már ilyen hosszú határidőre sem tudnak fizetni a kórházak? A magyar beszállítók tönkremennek, azaz nem lesz hazai cég, amely ellátná az intézményeket. Tehát nyílt privatizáció nélkül is külföldi cégek irányítása alá kerülhet a magyar egészségügy."