Gyakran megrémülnek, akik időskorban szembesülnek a diabétesszel, holott a cukorbetegséggel harmóniában is lehet élni.
![]() |
A konferencián elhangzott: sokan még mindig szégyellik, ezért egyedül küzdenek a cukorbajjal, ami azonban idővel elszigeteli a beteget. Ez a fajta magány pedig kivédhető lenne, ha az időskori diabéteszben szenvedők mindegyike rátalálna azokra a civil közösségekre, amelyekben a tapasztalatokat nem csak megosztani lehet, hanem a felvetett kérdésekre szakszerű válaszok is érkeznek. A diabétesz társaságok mögött ugyanis olyan segítők és belgyógyász szakorvosok állnak, akik erre az anyagcsere betegségre specializálódtak.
A cukorbetegségnek alapvetően két formája különíthető el: az inzulin függő (IDDM) kórkép és a nem inzulin függő (NDDM) diabétesz. Amíg az előbbi minden életkorban kifejlődhet - bár jellemzően gyermekeknél alakul ki -, addig az NDDM forma sokkal gyakoribb az idősebbek körében. Azaz: a statisztikák szerint az ötven év felettiek 15 százalékát érinti hazánkban.
Mivel a nem inzulin függő cukorbetegség enyhébb formája nem okoz jelentős panaszokat, még mindig sok a felderítetlen eset. Ezért is mondják az orvosok, hogy 50 év felett érdemes rendszeresen ellenőriztetni a vércukorszintet.
Az időskori diabétesz kialakulásában a testszövetek inzulin iránti érzékenységének csökkenése játszik szerepet. Enyhe esetben a betegség diétával karbantartható, ám ha ez nem bizonyul elégségesnek, a betegnek gyógyszereket kell szednie. Inzulint NDDM estén csak akkor kell adni, ha a normális vércukorszintet nem lehet a rendelkezésre álló tablettákkal beállítani.
Az időskori cukorbetegség esetében azt sem árt tudni, hogy a baj gyakori velejárója a megnövekedett testtömeg. Ezért a kezelőorvos mindenképpen fogyást javasol, mert az elhízás még inkább csökkenti a szervezet inzulin iránti érzékenységét. A diéta azonban nem jelenthet éhezést, mert a rendszeres, megfelelő minőségű, és összetételű táplálékból álló étkezés az időskori diabétesznél is fontos.
Bár a cukorbetegség egyre nagyobb számban érinti a hazai lakosságot is, a szakorvosok mégis azt tapasztalják, hogy még mindig nagy fokú e tekintetben (is) a tájékozatlanság. Vannak például olyan új betegek, akik azt kérdezik a doktortól, hogy a diabéteszük kialakulását vajon a rendszeres édesség-fogyasztásuknak köszönhetik-e, mások pedig arról érdeklődnek: elkaphatták-e a bajt valamelyik ismerősüktől vagy rokonuktól?