Még semmi sem dőlt el, ezért a kivárás taktikájára hagyatkoznak a rezidens-képzés állítólagos változását illetően Somogyban.
Dr. Repa Imre professzor, a megközelítőleg félszáz szakorvos-jelölt akkreditált és részben akkreditált képzésével, továbbképzésével foglalkozó Kaposi Mór Oktató Kórház főigazgatója úgy látja: folytak ugyan tárgyalások a rezidens-képzés átalakítását illetően, anyagok is készültek a témában, de ez korántsem jelenti azt, hogy eldöntött kérdésről lenne szó. Mindössze az történt, hogy valamilyen úton-módon nyilvánosságra kerültek a témával foglalkozó, azonnali, heves ellenállást kiváltó dokumentumok. 
Amennyiben a jóhiszeműség ellenére mégis a napvilágra került tanulmányok szerint alakítanák át a rezidens képzést, akkor – s ezt Varga Ferenc, a siófoki kórház főigazgatója is így látja - elsősorban azt kellene meghatározni: mit is jelent ma hazánkban a hiányszakma fogalma? Mely szakterületeket lehet ebbe a kategóriába sorolni akkor, ha köztudott: az egyes szakmákban – patológia, aneszteziológia és intenzív terápia – országosan is állandósult a szakorvoshiány, ugyanakkor az új szakmai kihívások okán és relatíve, egy-egy intézet igényeit tekintve is különböző hiányszakmákkal kell számolni. Mi több, Repa professzor szerint lassan valamennyi szakma ebbe a kategóriába kerülhet.
Dr. Varga Ferenc már most ezek közé sorolja többek között a transzfúziológiai, valamint a nukleármedicinával, katasztrófa-orvostannal foglalkozó leendő szakembereket, mert belőlük alig-alig akad új jelentkező. Jelentős hiánnyal kell számolni a rehabilitációra szakosodott orvosoknál is, hiszen a szerkezetátalakítás során a krónikus ágyszám növekedés a korábbinál lényegesen több rehabilitációra szoruló beteg ellátását feltételezi.
Dr. Repa Imre úgy látja: az 1998-ban beindult, egyetemekre telepített, új, angolszász típusú rezidens képzésnek - melynek alapját kizárólag az egyetemi akkreditált helyeken történő két éves központi gyakorlat képezte és csak ezt követően végezhették az úgynevezett akkreditált oktatóhelyeken a kötelező tanfolyamokat, gyakorlatokat a szakorvosjelöltek -, a korábbi, központosított szisztémával szemben megvoltak ugyan az előnyei, de a helyek elosztását jobban végig kellett volna gondolni. Ennél is jelentősebb hiányossága volt a rendszernek, hogy az egyetemek – anyagi és presztízs okokból - kevésbé vonták be a képzésbe az oktató kórházakat, mint ahogy megtehették volna. Ennek eredményeként az egyetemek bővelkedtek, a kórházak azonban teljes egészében kiszorultak a rezidens korúak foglalkoztatásából. A rendszer tehát minden előnye ellenére korrekcióra szorul, ami persze nem jelenti azt, hogy a ló túlsó oldalára kellene esni…
Megdolgoznának a tandíjért
A maga is csak sajtóhírekből tájékozódott intézetvezető azonban állítja: még, ha lenne is alapja annak, hogy az állam a közeljövőben csak a hiányszakmákban finanszírozza a rezidens képzést, az legfeljebb a korábbi rendszert állítaná vissza. Nem lenne tehát szükség a hallgatói önfinanszírozásra, mert a végzett doktor a kórházakkal kötne szerződést és az intézet a munkavégzése mellett finanszírozná a szakorvos képzést. Ezzel ugyan megszűnne az egyetemek privilégiuma, de sérülne a minőség.
A szakorvosi képzésben részt vevő Kaposi Mór Oktató Kórházban jelenleg hét akkreditált szakterületen – sebészet, belgyógyászat, radiológia, idegsebészet, urológia, szülészet-nőgyógyászat, sürgősségi ellátás – folyik a felkészítés. A mintegy 100-150 ezer forint átlag havi bért a kórház saját költségvetéséből biztosítja a szakorvos-jelölteknek. S, bár a két éves alapképzéshez szükséges teljes körű és részakkreditált szakterületekkel is rendelkeznek, a már említett anomáliák miatt, nemigen vehetik ki részüket a rezidens-képzésből. Igaz, így a szakvizsgára való felkészítés esetleges változásának következményei sem érintik az intézetet, hiszen a második évet követő képzés rendje a régi marad.
- Jelenleg 48 szakorvos jelölt tölti a kórházban a központi gyakornoki éveit, s – úgy tetszik - mindannyian az intézetben maradnak, amire nagyon büszkék vagyunk - összegezte a korábbi évek eredményeit Repa professzor.
A két osztállyal – gasztroenterológia és intenzív terápia - akkreditált siófoki kórházban ugyanakkor mindössze két rezidens vesz részt a képzésben, ami – feltéve, hogy az intézetben is marad a szakorvos-jelölt – éves átlagban is fedezi a kórház igényeit – tájékoztatott dr. Varga Ferenc főigazgató. Gond csak abból adódik, hogy a két éves egyetemi rezidens képzés ideje alatt ezek a jelöltek kiesnek az intézeti munkából. Ezt tetézi, hogy amennyiben a 4-6 éves képzési idő alatt nem tudjuk biztosítani számukra a választott szakmának megfelelő akkreditációt, a további években is nélkülöznünk kell a munkájukat, miközben mi fizetjük a besorolás szerinti bérüket, mert nálunk vannak állományban. Ez egy-egy képzési ciklusban és személyenként milliós tételt jelent a kórháznak.
Semmi sem köti ugyanakkor a rezidenst a választott kórházhoz. Ha ugyanis az egyetemnek a két éves képzés alatt megtetszik a jó képességű szakorvos-jelölt, maradásra bírhatja. A kórház pedig szakember nélkül marad.
Varga Ferenc főigazgató szerint kevés olyan kórház akad ma Magyarországon, amely a jelenlegi finanszírozás mellett átvállalhatná a rezidens képzéshez szükséges havi mintegy 150 ezer forint költséget. A végzett orvost azonban, amennyiben nem iratkozik be a rezidens képzésbe, szakképesítés nélküliként alkalmazhatják. A munka mellett összekuporgatott forintokból aztán egy év múlva megkezdheti a két éves egyetemi felkészülést is.
Somogyban jelenleg is van olyan, már osztályon dolgozó szakorvos jelölt, aki még 1998-ban végzett Pécsett, majd férjhez ment és gyermeket szült, ezért csak most kapcsolódhat be a rezidens-képzésbe – mondta a főigazgató.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!