• nátha
    • Kevés bosszantóbb dolog van a náthánál

      Kevés bosszantóbb dolog van a náthánál

    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Polgármesteri nyílt levél: mikor működhet az egynapos sebészet Újbudán?

      Polgármesteri nyílt levél: mikor működhet az egynapos sebészet Újbudán?

    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

Merkely Béla: aktív forráskeresésre van szükség

Regionális hírek Forrás: Weborvos Szerző:

Olyan klinikákra van szükség az Egyetemen belül, amelyek közép-európai viszonylatban is vezető intézmények.

Aktív forráskeresésre és rugalmasságra van szükség, hiszen a Semmelweis Egyetemet (SE) sem kerülte el a felsőoktatási és egészségügyi intézmények egyre csökkenő finanszírozása és az orvos-elvándorlás – mondja prof. dr. Merkely Béla, a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinika igazgatója, a Kardiológiai Tanszék – Kardiológiai Központ tanszékvezető egyetemi tanára, aki szerint a jelenlegi 18-ról akár 30 százalékra is fel lehetne vinni az egyetem saját bevételeit.

- Hogyan lehetne itthon tartani az orvosokat?

- A Semmelweis Egyetemnek különlegesen jó emberi erőforrás struktúrája van. A szakszemélyzet jelentős része felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A klinikákon dolgozó kollégák pedig egyszerre oktatnak és kutatnak, az ő szakmai színvonaluk is kiváló. Talán kevésbé küzd az SE humánerőforrás hiánnyal más egészségügyi intézményhez képest, de nálunk is fontos, hogy olyan lehetőségeket kínáljunk számukra, amelyek a továbbiakban is itt tarják őket.

- A hírek szerint a városmajori klinikának különösen jó a megtartó ereje. Mivel érték ezt el?

- Az elmúlt 5-6 évben valóban csak három kolléga távozott külföldre a 130-ból. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a mi klinikánkon egyfajta perspektívát, életpályamodellt vázolunk fel. Aki idejön a városmajori klinikára, és még néhány másik kiválóan működő klinikára, nagyon jó lehetőséget kap mind a magas szintű betegellátáshoz, mind a kutatáshoz, és az oktatáshoz. Tehát van egy egyéni karrierlehetőség, ha nem is ugyanannyi bérért, mint Nyugat-Európában, de összességében a bér az csak egy része a mi boldogulásunknak.

- Hogy érti ezt? Szakmailag vagy anyagilag?

- Is-is. Van olyan innovációs, klinikai kutatási tevékenység, amely plusz bevételeket jelenthet az itt dolgozóknak. Tehát a mindennapi oktatási, gyógyítási tevékenység mellett rendelkezésre áll a kollégáknak az a lehetőség, hogy a kutatási tevékenységből további bevételekre tegyenek szert. Mivel a klinikán, de az egész egyetemen a humánerőforrás európai szinten versenyképes, ide tudjuk hozni ezeket a nemzetközi projekteket. Tehát e téren azonos lehetőségeik vannak az itteni kollégáknak, mint a külföldi klinikákon dolgozóknak. Szakmai téren mindenképp hasonlóak az esélyek, de anyagi területen is vásárlóértéken kaphatnak így juttatásokat a fizetésen kívül a klinika dolgozói. Így van ez a városmajori klinikán, és sok másikon is, de az lenne az ideális, ha még jobban kiterjesztenénk ezt a gyakorlatot. Az egyetem magasan képzett orvosainak és szakszemélyzetének szaktudásában olyan potenciális lehetőség van, amely a kutatás és innováció területén világviszonylatban versenyképessé teheti valamennyi klinikát ezekre a vizsgálatokra.

- Például milyen innovációkra, kutatásokra kerülhet sor?

- Új típusú gyógyszerek vizsgálatára, új típusú eszközök innovációjára, annak vizsgálatára, hogy milyen indikációk mellett lehet használni ezeket az eszközöket, milyen egészség-nyereséget lehet elérni velük. De például nálunk a klinikán egy nagy magyar céggel közösen épp most fejeztük be egy új eszköz fejlesztését, amelynek szabadalmi eljárása jelenleg is zajlik, ezért egyelőre nem mondhatok erről többet. Tehát az előzőeken kívül új szabadalmakat tudunk létrehozni. Mert itt nagy a betegforgalom, kitűnőek a szakemberek, jó az infrastruktúra.

- Hogyan lehetne mindezt elérni?

- A Semmelweis Egyetemen belül olyan klinikákra van szükség, amelyek nagy volumenűek, amelyek magyar, sőt közép-európai viszonylatban is vezető intézmények, mert így az egyetem maga is Európa egyik vezető intézménye lehet. Nagy európai grantokat akkor lehet szerezni, ha az alapkutatásból egy új gondolat, egy felfedezés végigvihető a preklinikai, majd a klinikai szakaszba, tehát az eredményeket klinikai szinten is fel lehet használni. Tehát egy egyetemen belül kvázi transzlációsan lehet létrehozni valami újat. Európai támogatást tudományos kutatásra egyébként nem is nagyon adnak kizárólag alapkutatásra, pénzt manapság főleg olyan fejlesztésekre lehet elnyerni, ahol az alapkutatás az egyetemi intézmények együttműködése révén eljut a klinikum szintjére, sőt, lehetőleg kapcsolódik a megfelelő európai partnerek hálózatához is később. Azt kell megérteni, hogy az Semmelweis Egyetem Budapest, sőt Közép-Magyarország egészségügyi, képzési motorja. A központi szerep lehetőséget ad arra, hogy az Egyetem körül kialakuljon egy oktatási kapacitásbővülést, kutatást, innovációt motiváló, generáló egészségipar. A jól működő külföldi egyetemek is így működnek, például a bostoni Harvard, vagy a heidelbergi Ruprecht-Karls Egyetem.

- Köztudott, hogy a Semmelweis Egyetemnek az év végi adatok szerint 2,7 milliárd forint tartozása van. Ön lát kiutat ebből a súlyos problémából?

- Meggyőződésem, hogy az egyetem válaszút előtt van, többletforrásokra van szüksége. Ezt a többletforrást egyrészt az OEP finanszírozás optimalizálásával lehet szerintem elérni. Így például azzal, hogy a sürgősségi és magas progresszivitású ellátásokra kerüljön a hangsúly: a nagyszámú transzplantációra, nagy sebészeti beavatkozásokra, kardiológiai, onkológiai, speciális új sebészeti eljárásokra, traumatológiai műtétekre. Mindemellett természetesen a Semmelweis Egyetem főszerepet kell, hogy játsszon a közép-magyarországi ellátásban, hiszen az SE a régió legnagyobb egyeteme, amire egyébként én nagyon büszke vagyok. Másrészt viszont a meglévő betegellátás OEP finanszírozásán, illetve a felsőoktatási államtitkárságtól kapott pénzen kívül egyéb, saját forrásokra is szükség van. Ezek a saját források például azok, amelyekről már szó volt: külföldi hallgatók képzése, különböző kutatások, fejlesztések, innovációk, olyan szabadalmak, ötletek, amelyek értékesítésére spin-off cégeket lehet alapítani, s amelyek segítségével a pénz idejön az egyetemre. Nyilvánvalóan fontos saját forrás a külföldi betegek ellátásából, és a külföldi diákok, angol és német nyelven folyó orvosképzéséből származó bevétel is. Ez utóbbi egyébként jelenleg is nagyon jelentős forrás, hiszen csaknem háromezer külföldi tanul az egyetemen, de az ebből származó bevétel is kevés ahhoz, hogy az intézményünk költségvetését egyensúlyban tartsa.

- Az Egyetem büdzséjén belül milyen az arány a központi források és a saját bevételek között?

- A bevételeinek döntő része központi forrásból származik, de körülbelül 18 százalék az egyetem úgynevezett egyéb intézményi bevétele. Szerintem a progresszivitási szint emelésével az OEP finanszírozást is kicsit meg lehetne emelni, és a kutatási, innovációs pályázatokkal, a külföldi diákok képzésével elnyerhető plusz bevételek arányát is legalább 30 százalékra fel lehetne vinni.

- Azért ehhez nagy változtatásokra lehet szükség…

- Mint már említettem, minden forrásteremtéshez meg kell teremteni a megfelelő strukturális alapot, valamint elengedhetetlen a fejlesztés. És az egésztől nem elválasztható a humánerőforrás menedzselése sem. Ahhoz, hogy a forrásteremtésből egy pozitív emelkedő spirál alakuljon ki, tehát hogy az egyetem fejlődjön, ahhoz a struktúráját is versenyképesebbé kell tenni. A klinikumon kívül például az oktatási kapacitást is optimalizálni, fokozni lehet. Van igény rá, hogy az orvostársadalom további kimunkált főkkel gyarapodjon, hiszen ismert a rossz korfa, az orvostársadalom idősödése. Az Egyetem versenyképes szakmákat „termel", nemcsak nálunk, az ÁOK-on, de más karokon is. Ezt mutatja, hogy például a Gyógyszertudományi Karon 6-8 nap alatt elkel minden diploma, elkel egy egész végzett évfolyam. De ugyanez vonatkozik a Fogorvostudományi Karra, az Egészségtudományi Karra, ahol fontos a kvalifikált szakszemélyzet képzése, és az Egészségügyi Közszolgálati Karra is, ahol a menedzserszemléletet, a mentálhigiéniát, az informatikát foglalják egybe. Szóval ezek így együtt igazán jó lehetőségeket kínálnak, de még piacképesebbé lehet tenni az itt szerzett diplomákat.

- A klinikákkal kapcsolatban említette, hogy nagyobb egységeket képzelne el. Ez összevonásokat jelent?

- Nem feltétlenül, inkább profilírozást. Valóban azt gondolom, hogy hatékonyabban működhetnek a nagyobb egységek, például ha 3 hematológiai osztály helyett, egy nagy jön létre. Ugyanis nagyobb létjogosultsága van egy erős, robosztus intézménynek, tehát a cél az, hogy ilyen egységek jöjjenek létre. Meg kellene szüntetni a párhuzamosságokat is, amelyek a Budán és Pesten szétszórtan elhelyezkedő egyetemi részlegeknél olykor előfordulnak. Például annak szerintem nincs sok értelme, hogy nagyjából azonos belklinikák működjenek, még ha a folyó két oldalán is vannak. Összevonni nem lehet ezeket, de különböző feladatot kaphatnak. Tehát érdemes profilírozni az intézményeket, úgy, hogy az ellátásban egyedülálló egységek jöjjenek létre. Nagyon fontos az is, hogy a Korányi projekt keretében olyan diszciplínák költözzenek be a Semmelweis Egyetem családjába, amelyek eddig nem léteztek, mint például a traumatológia, a sürgősségi medicina, vagy az idegsebészet. Tehát olyan alapvető szakokat kell létrehozni, amelyek az orvosképzésben fontos szerepet játszanak.

- Kicsiben, a Szív- és Érgyógyászati Klinikán már volt alkalma mindezt kipróbálnia. Bemutatná, melyek azok a módszerek, amelyek az ön által vezetett intézményben beváltak?

- A klinika optimális struktúrában működik, a kardiovaszkuláris ellátást teljes egészében le tudja fedni, a minimál invazív érkatéteres beavatkozásoktól egészen a komplex transzplantációkig, illetve műszíves kezelésekig. Rendelkezünk az ezekhez szükséges korszerű eszközökkel, képalkotó rendszerrel, például két-három hónapon belül egy olyan hibrid műtőnk lesz, amely egyedülálló nemcsak Európában, de talán a világon is. Szóval az, hogy minden profil erős, az, hogy az infrastruktúra nagyon korszerű, a humánerőforrás pedig magasan képzett, előjönnek az egymást segítő előnyök. Ezzel a klinika a nemcsak a betegellátásban zászlóshajója az egyetemnek, hanem a tudományos és oktatási területen is. Az évek során a klinika profilváltáson ment keresztül. Elmozdultunk a magasabb progresszivitású, akut ellátások felé, így a szívátültetések, műszívkezelések, nagyérkezelések, stent graft beültetések, katéteres beavatkozások felé. Igaz, ez azzal járt, hogy a régi szokásjog alapján korábban nagy számban végzett beavatkozások háttérbe kerültek. Most is csinálunk azért mindent, például visszér műtétet is, de jóval kevesebbet, mint régebben. Egyébként úgy gondolom a nagyobb progresszivitás jó mindenkinek: szakmailag motiválja az orvosokat, és segíti a klinika kutatási-fejlesztési munkáját is. Az sem mellékes, hogy a profilváltás mellett, sikerült olyan kutatási projekteket idehozni, amelyek az itt dolgozóknak a normál fizetésen kívül bérkiegészítést jelentenek.

- Az Egyetem többi egységében másképp folyik a munka?

- Úgy gondolom, az Egyetem több klinikáján a mienkhez hasonló tendenciák zajlanak, de még hangsúlyosabbá lehetne ezeket tenni. Az elnyerhető kutatási pályázatokhoz, a lehetőségek megszerzéséhez az egyetem a keretek megteremtésével járulhatna hozzá.

- A felsőoktatási törvény módosításával az orvosegyetemre is kancellár került, aki felügyeli a pénzügyi folyamatokat, őrködik az intézmény költségvetési egyensúlyán. Nem csökkenti ez a megújítás lehetőségeit?- Kétségtelenül ma egy duális rendszer működik: van egy rektor és van egy kancellár. Nekünk egy kiváló pénzügyi szakember a kancellárunk, aki felelős a financiális háttérért és ilyen szempontból kontrollálja is a tevékenységeket. De a szakmai munka, hogy milyen víziónk van a SE-ről a gyógyítás, oktatás, kutatás szempontjából az a szakmai vezetés, a rektor, a rektor-helyettesek, dékánok és a Szenátus feladata. Most egy rektornak kevesebb kötelezettsége van, mint három évvel ezelőtt, hiszen a pénzügyi feladatok már nem az ő vállát terhelik. A szakmai munkát persze nem lehet teljesen leválasztani ez utóbbiról épp ezért a rektornak és a kancellárnak úgy kell együttműködnie, hogy megértik a másik szempontjait is.

Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem