Nappal vannak kórházban a betegeknek

A Kenézy kórház

A Magyarországon modell értékű, és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő létesítmény évfordulója alkalmából pénteken a debreceni Református Kollégium dísztermében konferenciát rendeztek, melynek keretében pedig bemutatkoztak a rehabilitációs terápia fontos részét képező kreatív műhelyek, kézműves csoportok. A gondozottak munkáiból kiállítást is rendeztek. A rehabilitációs munkában a kórházi lelkészek szintén részt vesznek, a lehetőségekről ez a közösség is beszámolt.

A konferencia megnyitóján dr. Degrell István professzor, az egyetem és a kórház közös pszichiátriai tanszékének vezetője elmondta, hogy a pszichiátria viszonylag fiatal diszciplina, amely humán tudománynak is megmaradt. Így a korszerű terápia része a lelki folyamatok megközelítése, s fontos szerepet kapnak az egyházi közösségek is. Megtudtuk, hogy a pszichiátriai osztályon pasztorál-pszichológusok is végeznek gyakorlatot. A nappali kórház - amelynek alapításában nagy érdemei voltak dr. Berecz György korábbi főigazgatónak - két éve költözött új épületbe. Korábban a Kenézy kórház azóta már felszámolt Bem téri telephelyén működött, jelenleg a Bartók Béla úti telepen, 400 négyzetméteres alapterületű, új épületben fogadhatják a betegeket. A korszerű létesítmény beruházási költsége 600 millió forint volt.

Dr. Degrell István kiemelte, hogy a nappali kórház két alkalommal is nyert több millió forintos EU-támogatást, így a funkciók kibővülhettek.

A rendezvényen köszönthették dr. Kosza Idát, a Pszichoszociális Rehabilitációs Világszövetség alelnökét, aki - mint elhangzott - rendkívül sokat tett azért, hogy az akut fázis után a betegeket rehabilitálják. Az alelnök kifejtette: ma már a kifejezetten biológiai szemléletű pszichiáterek is felismerik a pszichiátriai rehabilitáció jelentőségét. A rehabilitáció egyben felelősségteljes szakma is, amelynek nem kisebb a feladata, minthogy megtanítsa a betegeket újra élni - hangsúlyozta dr. Kosza Ida. Elmondta azt is, hogy természetesen vannak korlátok, a betegek állapotuktól függően tudnak élni a lehetőségekkel. Ez a folyamat tele van frusztrációval, gyakran sok mindent újra kell kezdeni. A rehabilitáció szakmai résztvevői éppen ezért nehéz és áldozatos munkát végeznek.

Dr. Szatmári Éva főorvos, a nappali kórház vezetője elmondta: miközben országszerte válságban vannak, sőt be is zárnak egyes pszichiátriai osztályok, óriási nyereségnek tartják, hogy Debrecenben a Kenézy kórház fenntartja a nappali kórházat. Méghozzá ideális feltételekkel, megújult, kulturált környezetben. A betegek három kézműves csoportban (szövés, kosárfonás, kerámia) próbálhatják ki önmagukat, a foglalkoztatás is a gyógyító terápia része. Mindegyik csoportot szakemberek, kézművesek, iparművészek irányítják. Mellettük van egy-egy asszisztens, a nappali kórház dolgozója. Ők szintén megtanulták a technikát, így a kézművesek távollétében is tudják irányítani a munkát, a mesterek vezette, hetente kétszer megtartott foglalkozások mellett minden nap, folyamatosan lehet gyakorolni.

A betegek reggel 8-tól délután 3-ig tartózkodnak a nappali kórházban. Az ellátás része az étkeztetés, nappali gyógyszereiket is megkapják, a délutánt és az éjszakát azonban már családjuk körében tölthetik. A nappali kórházban főleg skizofrén betegeket gondoznak. A foglalkozásterápia különösen alkalmas a betegség miatt sérült készségek fejlesztésére - hangsúlyozta dr. Szatmári Éva. A betegeknél a legegyszerűbb technika elsajátítását is komoly eredménynek tekintik, minden apró lépés sikerélmény. Különösen az, ha a munkájuk kézzel fogható eredményének is örülhetnek. Mindez erősíti a betegek én-tudatát, és komoly tartalmat ad a mindennapoknak.

A csoportfoglalkozások a kommunikáció fejlesztése szempontjából is jelentősek. A mesterek számára a nappali kórház tréningeket tart, így megismerhetik a pszichiátriai betegségek jellemzőit, felkészülhetnek a várható reakciókra. Mindez a sikeres együttműködés alapfeltétele, a betegeknek pedig az élhető élet kialakításában segít. A rehabilitáció eredményét a család is érzékeli, jóleső érzés, ha azt látják, hogy a beteg megtalálta a kapaszkodókat. A gondozottak maguk is részesei a saját terápiájuknak.

A betegek folyamatosan cserélődnek. Nem az a cél, hogy életük végéig gondozzák őket, hanem az, hogy visszakerülhessenek korábbi környezetükbe. Ennek az elérése számít a legnagyobb sikerélménynek. A kreatív munka mellett természetesen különböző terápiás foglalkozások is vannak.

A nappali kórház gondozottainak a munkáiból évente többször is rendeznek kiállítást és vásárt. A rendezésbe a betegeket is bevonják. Ez is fontos lépés azon az úton, amelyen az akut kezelést követő rehabilitáció során elindultak.