Késleltethető-e az öregedés?

Igaz, hogy egyéni genetikai hátterünk meghatározó szerepet tölt be testünk szükségleteire és a betegségek kockázatára nézve, viszont bizonyos keretek között mi magunk is „beleszólhatunk" az egészségünket érintő folyamatokba. Az étrendünkből származó egyes összetevők hatással lehetnek génjeink kifejeződésére, így a tápanyagok közül pl. a zsírsavak, a vas, a szelén, a nem tápanyagnak számító komponensek közül pedig bizonyos – a növények fogyasztásával szervezetünkbe kerülő – vegyületek, a fitokemikáliák.

A különböző táplálék alkotórészek nemcsak közvetlenül, hanem anyagcseretermékeiken keresztül is kifejthetnek szabályzó hatást, hasonlóan a bélrendszerünkben élő jótékony bélbaktériumok anyagcseréjének végtermékei (pl. a rövid szénláncú zsírsavak) is.

Az ételkészítési eljárások során képződő anyagok – pl. a hús sütésekor keletkező heterociklikus aminok – szintén befolyásolhatják a genetikai folyamatokat. A kölcsönhatások rendszere gyakran sokszintű, lehet az étrenden belüli, az étrend és hormonok között, vagy más egyéb összetett kapcsolatokon – pl. a sejtfehérjék működésének befolyásolása révén – megvalósuló.

Az eddigi kutatási eredmények alapján tudjuk, hogy az öregedési folyamatok részét képezik olyan DNS-módosulások, melyek számos betegség, mint pl. rák, Alzheimer- és Parkinson-kór kialakulásánál is észlelhetőek. Ezeket a DNS-módosulásokat az étrendi tényezők befolyásolhatják, de hogy miként, az még további vizsgálatokat igényel. Állatkísérletekben megfigyelték, hogy az energiabevitel csökkentése 30-40%-kal is meghosszabbíthatta az életet, de az eredmény hátterében álló okok egyelőre még nem ismertek.

Élelmiszerek
A nutrigenomika fejlődésével párhuzamosan várhatóan az élelmiszerek között is egyre inkább megjelenhetnek majd speciális igényeket kielégítő funkcionális termékek. Fontos tisztázni azonban, hogy mely élelmiszeralkotók azok, amelyek fogyasztása önmagukban is egészségügyi előnyt jelent, s melyek azok, amelyek csak egy-egy adott élelmiszer részeként fejtenek ki jótékony hatást. Problémát jelenthet, hogy egy adott élelmiszerkomponens egyik szempontból védő, másik szempontból épp ellentétes hatású. A szójafehérje és a szója fitoösztrogénjei pl. bizonyos életszakaszokban védőhatásúak az emlőrákra nézve, máskor viszont elősegíthetik a rák kialakulását. Az egészségügyi szempontokon kívül a kifejlesztett termékek kapcsán lényeges még figyelembe kell venni az emberi reakciókat, az etikai vonatkozásokat is.

Az emberi gének azonosítása főbb vonalakban már sikerült, az emberi genomban azonban vannak olyan DNS-szakaszok, amelyek szerepének azonosítása még várat magára. Genetikai adottságainkra vonatkozó bővülő ismereteink a jövőben remélhetőleg nagymértékben hozzájárulnak majd ahhoz, hogy pontosabban körvonalazható legyen az egyénenként különböző tápanyagszükséglet, és a tökéletesebb diagnózisok, valamint a célzott étrendi változtatások révén hatékonyabbá válhasson a betegségmegelőzés, és a kezelés.

Fogalommagyarázat: „Az élet tervrajza"
A XXI. század egy jelentős kutatási szenzációval indult: ekkor publikálták, hogy az emberi génállományt főbb vonalakban beazonosították. Következzék egy rövid genetikai áttekintés címszavakban:
A DNS (dezoxiribonukleinsav) a sejtek magjában megtalálható, a sejt működésének irányításához szükséges információt tartalmazó örökítő anyag, amely molekula az emberi sejtekben két spirál alakban tekeredő szálból áll, amelyek között létrafokszerű összekötések vannak. A szálak olyan egységekből épülnek fel, amelyekben egy bázis (l. alább, a bázisok kötődése képezi a „létrafokokat"), egy cukor és egy foszfát molekula van, ezek a nukleotidok.
Bázisból bolygónk minden életformájában mindössze négyféle van: adenin (A), melynek a timin (T) a párja, és guanin (G), amelynek párja a citozin (C). Ezeknek a „genetikai betűknek" különbözőképpen ismétlődő sorrendje dönti el, hogy milyen élőlényről (emberről, állatról, növényről) beszélünk és ennek milyen tulajdonságai vannak.
A gén a DNS alegysége, mely – a négy bázis kombinációjából felépülő „genetikai szóként" – meghatározza az egyén öröklött tulajdonságát azáltal, hogy a sejtek fehérje előállításához szükséges információt hordozza.
A genom egy szervezet összes DNS molekuláját magába foglalja.

(A MDOSZ hírlevelének tanulmányához felhasznált források: www.eufic.org, www.biokemia.sote.hu, Bíró Andrea: A genetikai polimorfizmusok szerepe az egészség fenntarthatóságában (Új Diéta 2008/5.) és Prof. Dr. Biró György: Gondolatok a genetika és a táplálkozás kapcsolatáról (Új Diéta 2008/2.) )