• Ónodi-Szűcs
    • Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

      Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

    • Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

      Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

    • Növekvő bérek, csökkenő várólisták, maradó orvosok

      Növekvő bérek, csökkenő várólisták, maradó orvosok

  • EBP
    • Növekvő bérek, csökkenő várólisták, maradó orvosok

      Növekvő bérek, csökkenő várólisták, maradó orvosok

    • EBP: Új épületet kap a Szent Ferenc Kórház

      EBP: Új épületet kap a Szent Ferenc Kórház

    • 352 millió a szigetszentmiklósi rendelőnek

      352 millió a szigetszentmiklósi rendelőnek

  • EESZT
    • Informatika az egészségügy szolgálatában

      Informatika az egészségügy szolgálatában

    • EESZT: Határidőre minden gyógyszertár csatlakozik

      EESZT: Határidőre minden gyógyszertár csatlakozik

    • 2018: gépek válaszolnak, ha orvost hívunk

      2018: gépek válaszolnak, ha orvost hívunk

ADHD: figyelemmel a társadalmi terhekre

Egészségpolitika 2012.04.23 07:02 Forrás: Weborvos Szerző: Komornik Vera

Évente 33 milliárd forint a kezelés hiányának járulékos kiadása és vesztesége.

A figyelemhiányos hiperaktivitási zavarban szenvedő gyermek vagy fiatal családjának aligha kell érvelni, miféle lelki,- napi gyakorlati és persze gazdasági terhet jelent nekik és a szűkebb-tágabb környezetüknek a betegség, s miféle életút-kockázatokkal kell/lehet szembenézni, ha kezeletlenül marad a zavar. Olyan országban, ahol (zömmel) közpénzből finanszírozzák az egészségügyi ellátást, kötelező tényeket kutatni arról, mekkora kiadás a társadalomnak egy betegség megléte, mekkora ráfordítást igényel a kezelése és mekkora gazdasági kiadást és társadalmi terhet jelent az, ha– széles értelemben – nem orvosolják a bajt.

Ez utóbbira vállalkozott a LÉPÉSKÉNYSZER - A gyermekkori ADHD okozta társadalmi-gazdasági problémák és lehetséges kezelésük című tavalyi kutatásával a Budapesti Corvinus Egyetem. Az eredményekről és következtetésekről a Magyar Gyermekneurológiai, Idegsebészeti, Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Társaság XXXVI. kongresszusán hallhattak előadást pénteken az érdeklődők.

Nem véletlenül volt a pszichiátriai szekció egyik kiemelt témája éppen ez, s nem is csak a probléma elterjedtsége okán. Aktualitását indokolja, hogy ma Magyarországon az ADHD-s gyermekek kezelése érdemtelenül elhanyagolt szakterület annak ellenére, hogy ez a tanulási nehézségek egyik leggyakoribb oka, egyben a leggyakoribb gyermekpszichiátriai diagnózis, és ez a gyermekkori mentális zavarok okozta betegségek közül az egyik legmeghatározóbb – hangzott el az előadáson.

Magyarországon jelenleg 70 ezer fiatalkorú lehet érintett a betegségben, (így minden általános és középiskolai osztályban lehet legalább egy), de közülük csaknem 50 ezer gyermek nem kap adekvát egészségügyi ellátást. A kezeletlen ADHD betegség okozta járulékos kiadások és „veszteségek" köre éves szinten 33 milliárd forintot tesz ki. A családok által az ADHD-s gyermek kezelésére, fejlesztésére fordított költség – a munkahelyi hiányzás révén előálló szülői jövedelem kieséssel is kalkulálva – éves szinten a 9 milliárd forintot is elérheti – ismertette a kapott adatokat Dankó Dávid közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének kutatásvezetője.

Előadásában kitért arra is, hogy mind a hazai és nemzetközi tanulmányok, mind a magyarországi gyermekpszichiáter szakorvosok tapasztalatai azt támasztják alá, hogy az ADHD felismerése, pontos diagnosztizálása, a definitív kezelés minél korábbi megkezdése egyértelmű elvárás és érdek, a figyelemhiányos hiperaktivitási zavart betegségként szükséges kezelni.

Az intőkkel kezdődik?

Bár az ADHD-s gyerekek zöme kifejezetten intelligens, az agyban található figyelemközpont működési zavara miatt nem tudnak folyamatosan koncentrálni. A túlmozgásos, a köznyelv által „hiperaktívnak" nevezett gyermek nem tud nyugodtan megülni a helyén, izeg-mozog, gyakran félbeszakítja a tanárt és társait. Ezzel szemben kevésbé ismert az ADHD másik fajtája, ahol a csendesnek, lassúnak és álmodozónak (vagy éppen lustának és érdektelennek) gondolt gyermekek figyelmét a külvilág hangjai, fényei, mozgásai vonják el a tanárról, a tananyagról.

Ha nem ismerik fel időben a betegséget, ha pusztán magatartási problémának minősítik, ha a gyerek kétnaponta visz intőt, ám nem kap megfelelő segítséget, akkor nem tud lépést tartani a többiekkel, tanulmányaiban lemarad, folyamatosan konfrontálódik a környezetével, ami a család életére is rányomja a bélyegét. S nem elég pusztán a „kötelező közoktatást túlélni", hiszen a lemaradás hosszú távra is kihat, (a gyermekkori ADHD-t a gyerekek 30-50 %-a nem növi ki,) az alacsony felnőttkori teljesítőképesség okán – a tapasztalatok szerint – egyenes út vezet a tartós munkanélkülivé válásig, az egzisztenciális problémákig, aminek bizonyított kísérőjelensége a deviáns életmód.

Az alacsony önértékelés, a kapcsolati problémák, az agresszió mind összetevője a problémának, s nem véletlen, hogy kutatók a kezeletlen betegség járulékos költségei közé számolták a kábítószer használattal összefüggő kiadásokat, a munkanélküli ellátásra vagy épp a fogva tartásra fordított költségeket is. A betegség adekvát, a komplex igényeket figyelembe vevő, szükség szerint a gyógyszeres terápiát is magába foglaló, kezelése híján a hagyományos társadalmi és egyéni értékek majd mindegyike veszélybe kerülhet: az egészséges és ép család, a normális magánélet, az alkotó munka - sorolta az előadó, hozzátéve, így a problémák – egyéni és társadalmi szinten is – megsokszorozódnak.

Mint elhangzott, a deviancia és kriminalizálódás, a korlátozott munkaképesség mellett a kezeletlen betegség jelentős egészségügyi kockázatokat is hordoz magában, egyre bővülő körben válik szükségessé valamilyen szintű egészségügyi ellátás, megnő az akut aktív, illetve rehabilitációs ellátások igénye, és általában véve sokszorosára nő a későbbi leszázalékolás esélye is, tovább tetézve a társadalmi kiadásokat.

A gyerek nem kezelhetetlen

Az eddigiek tükrében sejthető, hogy a folyamatba az elején, azaz minél korábban szükséges beavatkozni, így a betegség felismerése, a pontos diagnózishoz és a megfelelő kezeléshez való hozzájutás alapvető. Bár az ADHD-s gyermekeket gyakran sorolják a „neveletlen, kezelhetetlen" kategóriába, a nevelés és a kezelés kulcsa az iskola és a szülő kezében van, ezért a pedagógusok es szülők oktatását-tájékoztatását a betegségről fokozni kell – javasolják a kutatók. Ugyanakkor a pszichiátriával szembeni előítéletek csökkentése is nélkülözhetetlen, hogy mind a család, mind az egyén a megoldás kulcsának tekintse a szakorvosi ellátást, keresse és elfogadja azt.

A tünetek észlelése után a szülő a területileg illetékes Nevelési Tanácsadóhoz fordulhat, ahonnan szükség esetén gyermekpszichiáterhez irányítják. A szakember a diagnózist követően gyógypedagógiai, mozgás-, szükség esetén komplex kezelést javasol, melynek része lehet pszicho-edukáció, viselkedésterápia, szülőtréning, szociális beilleszkedést, tanulást segítő tréning, esetenként a gyógyszeres terápia is. Az időben – ideális esetben 6 éves kor körül - felismert és kezelt ADHD-s gyermekek és környezetük életén javíthat a szülő, a tanár és a szakember és persze nem utolsó sorban a gyermek együttműködése.

A gyermekpszichiátriai ellátás fejlesztése komplex beavatkozást igényel – összegezte az előadó. Rövid távú – a lehetőségek mentén költséghatékony – eredmény a képzés és tájékoztatás hatékonyabbá tételével, komplex pszicho-edukációs eszközök alkalmazásával és szükség esetén – jelenleg közfinanszírozásban nem részesülő – hatékony gyógyszeres terápiák befogadásával érhető el.

A közép és hosszú távú szerkezeti változás pedig a rendelkezésre álló struktúra bővítésével, illetve átalakításával, a szakember-létszám párhuzamos növelésével és képzésükkel biztosítható úgy, hogy a rövidtávon is eredményes fejlesztési programok beépüljenek az ellátás rendszerébe.

Kapcsolódó hírek

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink