• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

      Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

    • Ónodi-Szűcs: sok minden jobb, de a lakosság nem érzi

      Ónodi-Szűcs: sok minden jobb, de a lakosság nem érzi

    • Több lombikbébi-eljárást finanszíroz majd az állam

      Több lombikbébi-eljárást finanszíroz majd az állam

  • költségvetés
    • A jövő évi költségvetés gyógyszerészi szemmel

      A jövő évi költségvetés gyógyszerészi szemmel

    • Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

      Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

    • Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

      Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

  • EESZT
    • Jön az E-vény, lesz, aki kiadja az orvosságot?

      Jön az E-vény, lesz, aki kiadja az orvosságot?

    • Hétfőn road-show-ra indulnak az ÁEEK szakértői

      Hétfőn road-show-ra indulnak az ÁEEK szakértői

    • EESZT-csatlakozás: tapasztalatok, típushibák

      EESZT-csatlakozás: tapasztalatok, típushibák

Ápolók nélkül nincs kórházi ellátás

Egészségpolitika 2017.09.13 08:07 Forrás: Weborvos Szerző: Dr. Szepesi András
Ápolók nélkül nincs kórházi ellátás

A tisztes béren kívül a legfontosabb a munkahelyi légkör, ahol megbecsülik a munkájukat, elismerik a teljesítményüket.

A közhelyszerű címmel nem riogatni akarunk. De szükségesnek látjuk felkelteni a figyelmet, hogy az ápolás a fekvőbetegek gyógyításának olyan alapvető eleme, ami semmi mással nem helyettesíthető. Az elmúlt években az orvosok elvándorlásának aggasztó számai és az e körül kialakult polémiák, a kórházak adósságai, az egészségügyi béremelések körüli érdekegyeztetések, a vidéki kórházak hatalmas technikai fejlődése, a budapesti lemaradásokat pótolni hivatott Egészséges Budapest Program került a figyelem középpontjába. Méltatlanul kevés szó esett az ápolásról, az ápolók helyzetéről.

Az elmúlt héten, a Magyar Ápolási Igazgatók Egyesülete jubileumi konferenciát szervezett (25 éve alakultak meg), amelyen az intézményeket fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgatója, Dr. Németh László, és a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) vezetői is megjelentek. E történelminek is nevezhető találkozás csúcspontja egy kerekasztal beszélgetés volt, amelyről a Kórházszövetség egyik alelnökét, Dr. Ficzere Andrea, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatóját kérdeztük.

Mi volt a beszélgetés célja?

Az ápolás, az ápolók helyzete, megoldandó gondjai. Visszaadni, visszaszerezni azt a megbecsülést, ami társadalmi szükségességük, hasznosságuk miatt megilleti őket. Gyors segítséget nyújtani az egzisztenciájukat érintő krízishelyzetekben és távlati segítséget adni olyan életpályamodellhez, ami stabilizálja a helyzetüket.

Milyen sürgős és távlatos feladatokat látnak?

Nem kerülgethetjük a „forró kását": tisztes megélhetéshez szükséges bérre és legális jövedelemre van szükségük. Az elmúlt évek óvatos béremelései mutatnak ugyan valamelyest javulást, de a népgazdasági ágazatok rangsorában még mindig az utolsók között vagyunk. És amíg ez így van, addig nemcsak a külföldi előnyösebb állásajánlatok, hanem az egészségügyön kívüli ágazatok magasabb jövedelmei is erős elszívó hatást gyakorolnak.

Milyen egyéb eszközöket lehet felhasználni az érdekükben?

Sok múlik az egyes intézmények lehetőségein. Gyermekeik számára programok szervezése, a nyaraláshoz, pihenéshez nyújtott szervezési, vagy anyagi segítség sokat jelenthet számukra. De legfontosabb a közösségi, munkahelyi légkör, ahol megbecsülik a munkájukat, elismerik a teljesítményüket. Itt is vannak jó példák, amiket érdemes követni.

A munkahelyi légkör nagymértékben függ az orvosok magatartásától és a menedzsmenttől?

Ez bizony nagyon lényeges! A kollégák problémái, feszültségei, ingerültsége könnyen áttevődik az ápolókra, és ezt már a betegek is érzékelik. Itt nagy a menedzsment és az osztályvezető főorvosok szerepe és felelőssége. A konfliktusok oldásában nekik talán jobban vannak eszközeik, lehetőségeik. Ezek közül a példamutatást emelném ki: kulturált, szakszerű, barátságos kommunikáció még a nehéz helyzetek megoldását is segítheti. Itt szeretném külön kiemelni az ápolási igazgatók szerepét.

Mi a szerepe, feladata ma egy ápolási igazgatónak?

Nagyon fontos kérdés. 25 éve, amikor az Egyesület alakult, Magyarországon az un. kollegiális vezetési modell volt a középpontban. Ebben a három fő szakterület vezetője (az orvos-, a gazdasági-, és az ápolási igazgató) egyenrangú volt, a főigazgató koordinálta a tevékenységüket. A következő évtizedekben a kórházügybe is bevonult a vállaltvezetésből ismert egyszemélyi felelős vezetés elve, és így a három szakterület vezetője –különböző mértékben – elveszítette szakmai kompetenciáját és szervezési autonómiáját. Napjainkban már nagyon nagyok az egyes intézmények közötti eltérések. Az ápolási igazgatók hatáskörében dolgozik a kórház személyi állományának legnagyobb része (ápolók, kisegítő személyzet stb.). Nem mindegy, hogy ehhez a felelősségteljes pozícióhoz milyen intézkedési jog és hatáskör tartozik. Legfontosabbak: a munkáltatói jogok gyakorlása, és az ápolásszakmai kérdésekben meghozott önálló, felelősségteljes, érzékelhetően felvállalt döntések. Az elmúlt években létrejött állami intézményfenntartónak (ÁEEK) óriási szerepe van az intézményvezetés működtetésében, irányításában, ellenőrzésében. Ezért is volt nagyon fontos Dr. Németh László főigazgató úr személyes részvétele a beszélgetésben, mert ő adhat erős, hathatós támogatást az ápolási igazgatók működéséhez, szakterületük felemeléséhez, felértékeléséhez. Természetesen, ebben a Kórházszövetség együttműködésére is számíthatnak.

Honnan lesz itt elegendő ápoló?

Sokirányú erőfeszítésre lesz szükség. Nagyon meg kell becsülni azokat, akik kitartottak a pályán, a kizárólag anyagi okok miatt más ágazatba távozókat pedig vissza kell hívni valamilyen módon. Mindkét esetben pénzre van szükség, hiszen, akik kitartottak, nem ritkán a fő állásuk mellett, más intézményben, vagy más területen vállaltak munkát saját maguk és családjuk fenntartása érdekében. Ez az állapot nem tartható sokáig. El kell érni, hogy a főállásukból, a bérükből tudjanak megélni, és minden alkalommal pihenten állhassanak munkába a betegágy mellett. Lehetőséget kell teremteni az előlépésre, továbbtanulásra. Ez a kapu már nyitva van: az emelt szintű ápolói képzés (Bsc-főiskolai szint) 5 szakterületen elindult. Viszont, nem szabad megfeledkezni a tanulási programba belépettek pótlásáról. A vonzóvá tett béreken túl meg kell ismertetni a fiatalokat az ápolói munkával, ennek a fontos hivatásnak az értékeivel. Muszáj azonban arra is felhívni a figyelmet, hogy nálunk az egy orvosra eső ápolók aránya meglehetősen alacsony, nemcsak a jómódú országokhoz, de pl. Csehországhoz képest is. Távlatokban gondolkozva, és látva a lakosság és ezáltal a betegek idősödését, az orvos – ápoló arány javításának lehetőségét is át kell gondolnunk.

Laikus segítség elképzelhető?

A gyermekosztályokon már régen bevett gyakorlat, hogy a szülők segítik gyermekük ápolását. Egyes kórházakban, így nálunk is lehetővé tettük, hogy megfelelő felkészülés után önkéntes segítők részt vehessenek az ápolás egyes feladataiban, mint pl. étkeztetés, folyadékpótlás, a betegekkel való beszélgetés és törődés, sétáltatás. Vannak országok, ahol ennek már nagy hagyományai vannak, ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem helyettesíti a szakápolást, csak kiegészíti, segíti azt, és valamelyest tehermentesíti az ápolók munkáját.

Hogyan tovább?

Megállapodtunk, hogy a kórházak tulajdonosi feladatait ellátó ÁEEK, a Magyar Kórházszövetség és az Ápolási Igazgatók Egyesülete a fenti problémák megoldása érdekében szorosan együttműködik, és koordinált programok mentén cselekszik. Fontosnak érezzük ezt a munkát, mert csak így tudjuk elkerülni a helyzet romlását. A célunk ezzel ellentétes: a jó orvosi ellátás mellé hatékony és emberséges ápolási munkát kell rendelni, mert ez betegeink alapvető érdeke.

Kapcsolódó hírek

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink