• Ónodi-Szűcs
    • Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

      Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

    • Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

      Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

    • Növekvő bérek, csökkenő várólisták, maradó orvosok

      Növekvő bérek, csökkenő várólisták, maradó orvosok

  • EBP
    • Növekvő bérek, csökkenő várólisták, maradó orvosok

      Növekvő bérek, csökkenő várólisták, maradó orvosok

    • EBP: Új épületet kap a Szent Ferenc Kórház

      EBP: Új épületet kap a Szent Ferenc Kórház

    • 352 millió a szigetszentmiklósi rendelőnek

      352 millió a szigetszentmiklósi rendelőnek

  • EESZT
    • Informatika az egészségügy szolgálatában

      Informatika az egészségügy szolgálatában

    • EESZT: Határidőre minden gyógyszertár csatlakozik

      EESZT: Határidőre minden gyógyszertár csatlakozik

    • 2018: gépek válaszolnak, ha orvost hívunk

      2018: gépek válaszolnak, ha orvost hívunk

Tündéri mese a Tündérhegyről

Egészségpolitika 2009.02.19 00:00 Forrás: Weborvos Szerző: Horváth Judit

Arról nem szól a fáma, hogy a pszichiáterek hova jártak autogén tréningre, problémakibeszélő kis- és nagycsoportos foglalkozásra. Legyen ez az ő titkuk.

A tündérhegyi pszichoszomatikus és pszichoterápiás osztály jó messze van egykori anyacégétől, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézettől (OPNI). Meglehet, ennek köszönheti, hogy bár a korábbi egészségügyi miniszter vezényletével sikerült „széttolni" a pszichiátriai ágyakat, felszámolni szakmai teameket és iskolákat, a tündérhegyi részleg lényegében átvészelte a struktúra-átalakításnak becézett kapkodás mozgalmas hónapjait. Legalábbis ami az épületet, a betegeket, s a szakmai stábot illeti. Papíron viszont jó nagy utat tettek meg…

A tündérhegyi osztály lényegében három egységből áll: egy 60 ágyas fekvő- valamint további 30 személy befogadására alkalmas nappali kórházból, s egy szakambulanciából. Az OPNI bezárásának lendületével a hozzá tartozó osztály egy részét a főváros hatáskörébe helyezték, a 60 ágyat ugyanis a „szenteknek" becézett, egyetlen nagy konglomerátummá gyúrt Szent László-Szent István kórházhoz sorolták. A szakambulanciát az OPNI működtette a „szentekkel" kötött, havonta megújított szerződés értelmében, a nappali kórházról viszont megfeledkeztek. Idővel az OPNI-t átvette az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet, így ettől kezdve az ambuláns ellátás biztosítás érdekében az EKI kötögette havonta a működtetési szerződéseket a „szentekkel". Amikor azonban végleg lakat került az OPNI-ra – s mivel az EKI konkrét egészségügyi tevékenységet nem végezhet – a feladat tovább vándorolt, immár az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézethez.

E sok-sok át- és továbbsorolás szerencsére csak papíron zajlott, mert a 60 ágy, a 30 fős nappali kórház, sőt, az ambuláns szakrendelés is változatlanul a zürzavaroktól mentes Tündérhegyen működik - a betegek szerencséjére. Arról meg nem szól a fáma, hogy a gyógyításukat végző pszichiáterek az elmúlt bő egy év alatt hova jártak autogén tréningre, problémakibeszélő kis- és nagycsoportos foglalkozásra. Legyen ez az ő titkuk.

Ma úgy áll a helyzet, hogy a nappali kórház – legalábbis hivatalosan – még mindig nem létezik. Ahhoz, hogy az itt zajló szakmai munkát, s a betegek ellátását ki tudják fizetni, finanszírozási szerződést kellene kötni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral. Az OEP egyébként az osztály hivatalos gazdájaként szereplő „szentekkel" áll szerződésben, hónapról hónapra nekik utalja a 60 kórházi ágyra, s a szakambulanciára jutó összeget, amit azok rögtön továbbutalnak az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetnek, akikkel közreműködői szerződést kötöttek. Így vándorolnak szerződések és pénzek bő egy éve, amióta a fővárosi önkormányzat egészségügyért felelős szakpolitikusai azon törik a fejüket mi legyen a tündérhegyi osztály sorsa. Amiről egyébként nem árt tudni, hogy a bezárt OPNI egyetlen, betegeit, s orvosait tekintve egyetlen, kompakt módon megmaradt egysége.

A Tündérhegy oldalában álló, felettébb omlatag épületet száz éve, 1906-1908 között építették tüdőszanatóriumnak. Ezt a célt szolgálta egészen a második világháborúig, majd ennek befejezése után az Államvédelmi Hatóság vette – ki tudja mi célból – birtokba. 1958-ban ismét az egészségügyé lett, s ekkortól tbc-s elmebetegeket kezeltek itt. A morbus hungaricus – már ami a tbc-t illeti – felszámolásával az intézmény léte is oka fogyottá vált, ezért 1978-ban bezárták. Nem túl kapkodósan felújították, majd 1984-ben ismét megnyitották, immár pszichoterápiás osztályként. S bár a főnökségek időnként változtak – kezdetben az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézethez (OORI) tartoztak, míg 1994 január elsejétől az OPNI-hoz csatolták őket – az önálló telephelyen zajló munkát lényegében semmi sem zavarta. Azt, hogy a betegek az elmúlt hónapokban itt megmaradtak, nem véletlen: hova is mehettek volna. Inkább az a csoda, hogy egyetlen szakember sem futott sivítva világgá.

Ha minden igaz – bár ki tudja! -, a tündérhegyi részleg úgy, ahogy van az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet területére – s főnöksége alá - költözhet. No nem azonnal, majd valamikor nyáron, amikorra minden papír, szerződés és pénz összejön. Akkor aztán lehet majd tartani egy jókora pszichoterápiás nagycsoportot…

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink