Elfogytak az ötleteim...

VÁLASZ

Tisztelt levélíró!

Köszönöm szépen a levelét, örülök, ha segíteni tudtam.
Levele se sem hosszú, sem nem szubjektív. Őszinte, érthető és remélem egyre több ilyen levelet kapok másokól is.
Egy hires pszichológus mondta: " ami a legszemélyesebb, az a legáltalánosabb"- tudom, hogy milyen nehéz őszintén írni a szubjektív tapasztalatainkról,de nem látok más megoldást. A belső realitást csak a szubjektiv tapasztalatainkon keresztül érthetjük meg. Ebben sok a vitám, de nem hiszem, hogy én "autentikusabb" lehetnék egy másik egyén belső világát illetően.
Amit ír, sokkal általánosabb,mint gondolná. Az emberi kapcsolatok problémáira gondolok és sajnos ezzel kapcsolatban nagyon kevés érdemi műsort, vitát látok a médiumokban.
Amit Ön ír azt saját magamról is elmondhatnám.
Az ember társas lény, társra és családra van szüksége, kevés kivétellel.
Az az érzésem, mintha a " lélek", a " szeretet" az " érzelmek" lényegében alig jelennek meg - és ez a helyzet csak romlik. A TV műsorok - még az őszintébbek is - mintha a politikusok, a hatalommal bírók "élő showja "lenne de egyre kevesebb fontosságú lett az emberek 99%-át súlyosan nyomasztó kapcsolati, házassági, gyereknevelési gondja. Attól tartok, hogy párja hasonló problémákkal küszködik. A XXI század emberének újra kellene definiálnia pl. a szeretet fogalmát. Nekem is az az érzésem,, hogy a szeretetről nagyon szó hangzik el, de a szeretet - mint cselekvés -kezd kihúzódni a világból.
Magam részéről próbálok egy programot kidolgozni, aminek lényege,hogy nagyon megbomlott az egyensúly a humán terület és a technológiai innovációk között. Egyre gépiesebben élünk, egyre kevesebb értéke van az őszinte, megoldást kereső emberi kontaktusoknak. A legkönnyebb válasz persze az , hogy ez mindenkinek a magánügye és önmaga a felelős az életéért.
Ez valószínűleg igaz, de sokkal több segítségre lenne szükség.
Az emberek döntő része egy nyugodt, örömteli, szabad életre vágyik, de ez egyenlőre csak álomnak tűnik.
Nem ismerem a családját, drukkolok azért, hogy feleségével sokkal könnyebb lenne őszintén, hitelesen, elhallgatások nélkül beszélgetni, a hibát egyre kevésbé a másikban keresni. Nincs értelme a " vég nélküli" vitáknak. Több csendre, a saját tükrünkbe történő betekintésre lenne szükség.
Mindíg kérdéses, hogy elég érettek vagyunk-e erre.Képesek vagyunk-e, fokozott éberségre, a tudatossági szintünk emelésre.
Ha mindez megis van, akkor is egy lassú, hosszú folyamat.
Változni nagyon nehéz, pedig mindenki változni szeretne.
Szabadságra vágyunk, de kérdés, hogy tudunk-e szabadok lenni, vagy inkább a " szabadság hiánya" ami a fő gond.
Semmi " betegségre utaló jelet" sem látok. Szenvedést annál többet. Mitől szenvedünk? Ne próbájon azonnal válaszolni, de ismételten tegye fel a kérdést - a válasz valamikor úgyis magától jön majd.
Nincs olyan társadalmi elvárás, ami felül tudná írni ennek fontosságát.
De változni sem kötelező, de ebben is próbáljanak őszintének lenni.Nem könnyű, de be lehet gyakarolni.
Az élet rövid és ez a csodálatos bolygó igenis lehetővé teszi hogy a mainál boldogabban éljünk. Csak sokat kell érte dolgozni.
Ha bármilyen konkrét kérdése van, írjon, válaszolni fogok.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László