• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

      Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

    • Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

      Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

    • Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

      Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

  • EBP
    • Megújul az országos pulmonológiai intézet

      Megújul az országos pulmonológiai intézet

    • Mitől lesz szuper a szuperkórház?

      Mitől lesz szuper a szuperkórház?

    • Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

      Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

  • EESZT
    • Nem elég rugalmas  az e-recept

      Nem elég rugalmas az e-recept

    • Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

      Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

    • EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

      EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

vild57

Orvos válaszol 2013.04.30 13:19 Szerző: Fodor Mónika pszichológus

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr!
Egy éve, hogy kiderült: als beteg vagyok. Mostanra már se beszélni, se járni, se az ágyban mozogni se tudok, 24 óra ágyban, pelenkában. Mivel senkim nincs, egy ápoló otthonban élek már 3 hónapja, amit a volt kollégák találtak...

... Olvastam a neten dr. Arányi Zsuzsanna, dr. Komoly Sámuel, dr. Illés Zsolt Előadásait. Mindegyikük azt írja, és más helyen is olvastam, hogy komoly pszichiátriai segítség kell. Nos, tényleg kéne, mert ez az állapot teljesen kikészít, de itt nemhogy pszichiáter, még neurológus sincs, aki felírná a Riluteket. Amúgy Budapesten egyetlen helyen fogadnak ilyen beteget az önkormányzati otthonok közül. Én egy alapítványi helyen vagyok, mint írtam, a volt kollégák találták. Fizikailag nagyon kényelmetlen. Senkivel nem tudom megosztani a gondjaimat, mert olvasni senki nem hajlandó, beszélni meg nem tudok már.
Ilyen esetekben miért csak az állatoknak jár az eutanázia, hogy ne szenvedjenek? Az embernek miért kell évekig szenvedni fizikailag és lelkileg is? Ha kiborulok, és csendes sírás helyett sikítok, mert máshogy nem megy, a nővérek ordítanak velem, maradjak csöndben, ne zavarjak másokat.
Torkig vagyok, de nem lehetek az otthonomban, mert nincs havonta fél millió forintom erre a célra.
egyszer 70 db altatóval, másodszor áramütéssel próbáltam végezni magammal. Sajnos nem sikerült.
Előre is köszönöm a választ.
Tisztelettel: vild57


VÁLASZ


Kedves vild57!

Megértem elkeseredését, hiszen a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség érzése még rövid távon is nehezen viselhető, Önnek pedig tartósan így kell élnie. Mindent el kell követnie az elszigetelődés ellen, mert ez a depresszió és a szuicid gondolatok melegágya.
Az életnek annyi értelme van, amennyit adunk neki. Számtalan példát tudnék hozni arra, hogy fizikailag leromlott állapotú emberek, hogyan töltötték meg tartalommal az életüket. Ma már az interneten is nagyon sok erőt meríthet mások történetéből.
Próbálja meg az ápoló személyzet tagjait megkérni, hogy vegyék fel a Hospice alapítvánnyal a kapcsolatot, ugyanis a hospices önkéntesek nagy empátiával nyújtanak lelki segítséget a rászorulóknak. Több karitatív szervezet is vállal hasonló szolgálatot.
A Facebookon nyitottak az als betegek közös fórumot, velük is érdemes a kapcsolatot felvenni.http://www.facebook.com/pages/ALS-F%C3%93RUM/207435072736074?ref=ts&fref=ts
A legfontosabb, hogy keresse a kapcsolatot a világgal és hogy elhiggye, Önben is nagyon sok érték van, ami mások számára fontossá teszi.

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink