Már a medikusoknak is elegük lehet

Kevés olyan szakma van, ahol akkora szerep jut az elhivatottságnak, mint az orvosi pálya. Ezért különösen aggasztó a jelenség, hogy már az orvostanhallgatók is kiéghetnek, és az egyetemi éveik alatt elveszthetik pályájuk iránti érdeklődésüket.

A szakmai kiégés-szindróma fogalmát eleinte csak humán foglalkozásokra használták, és csak később terjesztették ki más pályákra is, majd az egyetemistákra. A hallgatók esetében a kiégés a kemény követelmények miatt alakulhat ki és jellemző rá, hogy a diákok a tanulmányokkal szemben cinikusakká és távolságtartóvá válnak, olyannyira, hogy inkompetens diák érzést keltik. Egy korábbi, hét amerikai egyetemet vizsgáló kutatás eredményei szerint a helyzet valóban nyugtalanító: a diákok 49,6 százalékánál jelentkezett a kiégés, ami olyannyira kihatott a pszichés állapotukra, hogy 11,2 százalékuk az öngyilkosságra is gondolt.

Itthon jobb a helyzet?

A hazai helyzetet Kovács Eszter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatója és kollégája vizsgálta a „Veszélyben az orvostanhallgatók? — Hallgatói kiégés és a tanulmányok iránt mutatott elkötelezettség" című tanulmányuk során, amit hazánkban elsőként végeztek el. „Kutatásunk célja az volt, hogy feltérképezzük az orvostanhallgatók kiégésének és tanulmányok iránti elkötelezettségének mértékét és megvizsgáljuk a hallgatói kiégés és a hallgatói elkötelezettség között fennálló kapcsolatot."

A kutatásba két magyarországi orvosi egyetem magyar, német, és angol nyelven tanuló 2-4. évfolyamos hallgatóit vonták be, akiket pályaszocializászión alapuló szempontok alapján választottak ki. Ez azért volt fontos, mert a képzés elején és végén eltérhet a hallgatók lelkiállapota a pályaidentifikációtól függően. A kérdőíves adatfelvétel kitöltési rátája, a hallgatók összlétszámát tekintően összesen 26,6 százalékos volt. Így összesen az egyik egyetemről 122, míg a másikról 108 kitöltött kérőív állt a kutatók rendelkezésére, ami alapján a hallgatói kiégést és a hallgatói elkötelezettséget vizsgálhatták.

Minél erősebb a kiégés, annál rosszabbak tanulmányi eredmények

A kutatók az első hipotézisüknek megfelelően nem találtak különbséget a két egyetem kiégési profilja között. „A kérdőívek alskálái között fennálló összefüggést elemezve a hallgatói kiégést mérő alskálák között gyenge kapcsolatot találunk (r = 0,22—0,26). A különböző csoportok kiégési mutatóit összehasonlítva úgy tűnik, hogy a német nyelven folyó képzésben részt vevők átlagosan a legkimerültebbek a tanulmányoktól, és bár az irodalom szerint a kimerülés szinte maga után vonja a tanulmányoktól egyre inkább távolságot tartó, cinikus viszonyulást, mégis ebben a csoportban a legalacsonyabb a cinizmus-skála átlagértéke" - olvasható a tanulmányban.

A tanulmányi eredmények és a kiégés, illetve elkötelezettség kapcsolatára vonatkozó kérdések válaszai is a várt eredményeket hozták.:minél magasabb volt az adott orvostanhallgató pontszáma a tanulmányok iránti elkötelezettséget mérő skálákon, annál jobb tanulmányi eredményről számolt be. Minél kimerültebb volt azonban egy hallgató - amihez nagyobb inkompetencia-érzés is társult, annál alacsonyabb volt a tanulmányi átlaga. Vagyis minél álhatatosabbnak érezte magát egy tanuló, annál jobban teljesített.

"Kutatásunkban a hallgatói kiégés 11,9%-ban magyarázza az iskolai teljesítményt, míg a tanulmányok iránti elkötelezettség 7%-ban. Amennyiben a kiégést és az elkötelezettséget a hallgatói jóllét mutatóinak tartjuk, akkor az feltételezhető, hogy mindkét jelenség szerepet játszik a tanulmányi eredmény, az iskolai teljesítmény, a sikeresség alakulásában, ám mellettük minden bizonnyal más tényezők is beleszólnak a teljesítmény alakulásába" – olvasható a szakcikkben.

A kutatók szerint nemcsak az orvosok pszichés állapotára kell nagy figyelmet fordítani, hanem már az orvostanhallgatókéra is, hiszen eredményeik is bizonyították annak szükségességét. „Bár az elköteleződés szintje magasnak bizonyult a hallgatók körében, emellett fontos felismerni a kiégés jeleit, és különösen az érzelmi kimerülést mérsékelni. Eredményeink alátámasztják azt az igényt, hogy az orvostanhallgatók mentálhigiénéjével már az egyetemi évek alatt foglalkozni kell" - összegezték eredményeiket a kutatók.