Mit lehet tudnia dadogásról: okai, fajtái, kezelése

A dadogás minden életkorban megkeserítheti a mindennapokat. Aki dadogással küzd, gyakran fél megszólalni, kerüli a társaságot, súlyos esetben akár depresszió is kialakulhat nála. Nem könnyíti meg a helyzetüket a társadalom sem, sok előítélettel kell szembenéznie a dadogó embernek, melyek szorongását tovább erősítik.

„A dadogást több szempontból is lehet vizsgálni. Logopédiai szempontból beszédhiba vagy kommunikációs zavar. A pszichológusok lelki problémák megnyilvánulási formájaként gondolnak rá, míg az orvosok az idegrendszer hibás működésének tartják. Az viszont tény, hogy minden dadogás más, sőt akár egy ember esetében is előfordulhat, hogy a nap bizonyos szakaszában – függően a fáradtságtól, stressztől, egyéb tényezőktől – eltérően dadog” – mondta Dr. Német Rozália, a Budai Egészségközpont neurológus szakorvosa.

Mi is az a dadogás?

Dadogásnak nevezzük, ha a folyamatos beszédet elakadások, szótagismétlések szakítják meg, hosszas szünetek jelentkeznek a beszédben, amihez gyakran társul artikuláció, tikkelés, arcrángás vagy helytelen hangképzés, mint például a pöszeség vagy raccsolás. A világon a becslések szerint közel 70 millió ember dadog, tehát körülbelül a népesség 1 %-át érinti. A dadogás 80%-ban kisgyermekkorban, 2-5 éves kor között kezdődik, és fiúk között háromszor gyakoribb, mint a lányoknál, az okok pedig különbözőek lehetnek.

Mit tudunk a dadogás okairól?

A dadogás pontos oka ismeretlen, de valószínűsíthető, hogy az érintettek kb. 70%-ának genetikai eredetű a beszédfogyatékossága. Feltételezik, hogy az agyban lévő beszédközpont nem megfelelő működése következtében megbomlik a légzés, a hangképzés és a szókiejtés összehangolt működése.

Az élettani dadogás sok gyereknél előfordul a beszédfejlődés kezdeti szakaszában, 2-5 éves korban. Ilyenkor a gyermek gondolkodása már önálló, ám még nem tud olyan gyorsan mondatot alkotni, hogy kifejezhesse magát.

Ha ilyenkor a szülőben, vagy a közvetlen környezetben túl nagy figyelem vagy aggodalom keletkezik, az akár állandósíthatja is dadogást, melyet különben kinőne a gyermek.

 A traumás dadogás hátterében pszichés megrázkódtatás, testi- lelki trauma állhat, mely genetikai hajlam esetén kiváltja a dadogást. A felnőttkorban kialakuló dadogásnak az esetek többségében gyermekkori előzménye van.

Hányféle dadogást különböztetünk meg?

A dadogásnak jellemzően három fajtája van. A tónusos dadogás esetében az illető nem tud megszólalni, a mondandóját szinte el sem tudja kezdeni. A klónusos dadogásban szenvedők egymás után ismételgetnek szótagokat, míg a tonoklónusos dadogással küzdők a két előbbi típus együttesen nehezítik meg a beszédet.

Hogyan kezelhető?

A dadogásra nem létezik egységes gyógymód, ám számos terápia létezik, mely segít az illetőnek abban, hogy beszédét jobban tudja irányítani. A kezelést több szempont is befolyásolhatja, így az illető kora, a dadogás típusa, intenzitása. Érdemes a problémával több szempontból is foglalkozni, így a logopédus mellett akár pszichológus és/vagy neurológus segítségét is kérni. Kiskorban sokat segíthetnek a mondókák, versikék, ha a mondókázás közben rajzolunk a gyermekkel. Hatásosak lehetnek a légzésre, ritmusra, hangképzésre összpontosító gyakorlatok, de a pszichológus vagy neurológus is javasolhat egyéb terápiákat.

„Nagyon fontos, hogy legyünk türelmesek a dadogóval, főként, ha a saját gyermekünkről van szó, de akkor is, ha egy felnőttel állunk szemben. Ha ingerültek vagyunk, vagy ha látják rajtunk, hogy ez minket mennyire zavar, attól még nehezebben beszélnek. Ne javítsuk ki őket, ugyanis az is fokozhatja a szorongást bennük. Ha a gyermekünknél probléma áll fent, érdemes mihamarabb szakember segítségét kérni, hogy kiderüljön, mi áll a dadogás hátterében és elkezdődhessen a szükséges kezelés” – tette hozzá a szakorvos.