Nem szemészeti betegségek, melyek látászavart okozhatnak

Sokan azt gondolhatják, hogy a látás átmeneti vagy tartós megváltozása kizárólag a szem betegségeinek a következménye lehet. Ez azonban nem így van. Számos, a szervezet más területéről eredő vagy a szervezet egészének betegségeiből kiinduló állapot megváltoztathatja a látást átmenetileg, visszatérő módon, vagy véglegesen. Az ilyen állapotok nagy része pusztán szemészeti módszerekkel nem befolyásolható, nem kezelhető. A kivizsgálás és a gyógyítás háziorvos, belgyógyász, neurológus vagy más specialista igénybevételét is indokolja. Ahhoz, hogy felmerülhessen a betegben a nem szemészeti betegség okozta látászavar lehetősége, ismernie kell azon általános betegségeket, melyek látásváltozáshoz vezethetnek. A legfontosabb, látászavart okozó, nem szemészeti eredetű, hanem keringési jellegű betegségeket Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája ismerteti.

Keringési betegségek szemészeti hatásai

A vérnyomás gyors és jelentős változása akár felfelé (vérnyomáskiugrás) akár lefelé (vérnyomásesés) történik a változás, az agy és a szem keringésének gyors megváltozását eredményezi. Ilyen esetben a beteg azt észleli, hogy látása kissé homályosabbá válik, csillámló fények jelennek meg, és gyakran a gondolkodása is nehézkesebb lesz. Egyik típusos megjelenése a fenti állapotoknak az, amikor egy általában is egy alacsonyabb vérnyomású fiatal személy tartós állás során (pl. évnyitó, katonai díszszemle) általános értágulatot és emiatt további vérnyomáscsökkenést szenved el. Elájulás előtt látása elsötétedik, illetve csillámszerű látási élményben van része. Hasonló látási jelenséghez vezet a vérnyomás hirtelen nagymértékű emelkedése is. Ebben az esetben azonban nem az erek kitágulása és a vérnyomás esése okozza a csillámszerű látást, a fejfájást és a látás elhomályosodását mindkét szemen, hanem a retinát (ideghártyát) ellátó artériák kóros összeszűkülése (kontrakciója), ami a retina vérkeringésének átmeneti romlását eredményezi. E két állapot hatása mindenképp átmenti. A vérnyomás rendeződésével a vérkeringés a szemen belül helyreáll, és a látás a szokásos mértékre javul fel.

Tudnunk kell azonban, hogy a magasvérnyomás-betegség olyan érszövődményekkel is járhat, melyek a látás végleges megromlását eredményezhetik. Az egyik ilyen szövődmény a magas vérnyomás (arterioszklerózis) kiváltotta kis embólusok kialakulása. Ezek forrása a szív illetve a fő nyaki verőerek. A kicsiny embólusok részben az agyba jutnak el, ahol apró, tünetmentes stroke állapotnak megfelelő károsodásokat okoznak, de eljuthatnak az ideghártya (retina) artériáiba is. Amikor a retina artériáiban kis embólisok akadnak el, a vérkeringés az érintett területen leáll. Ekkor a látás hirtelen megromlik. Ha a kis embólusok nem aprózódnak fel néhány percen belül, akkor az oxigénhiány miatt elpusztuló idegsejtekhez tartozó látáskiesés véglegessé válik. A látáskiesés térbeli lokalizációja megfelel az elzáródott artéria térbeli lokalizációjának.

Egy másik a magasvérnyomás-betegséggel szorosan összekapcsolódó, látásromlást okozó szemészeti szövődmény a szemfenéken kialakuló vénás érelzáródás (vénás trombózis). A vénás trombózis részben a kórosan merev retinális artériafal nyomó hatása, részben a szemen belüli nyomás emelkedése miatt válik gyakoribbá magas vérnyomás betegségben, idősebb korban és glaukóma (zöldhályog) esetén. A hipertóniában az érfal vastagabb. Ahol az artéria vénával találkozik a retinában, ott a véna laza falát a merev artéria benyomja, beszűkíti. Így a véráramlás lelassul, és könnyen alakul ki teljes elzáródás, trombózis.

A zöldhályog (glaukóma) egyik leggyakoribb és legfontosabb vissza nem fordítható látásromlással járó szemészeti betegség, melyben az esetek jelentős részében a szem belső nyomása megemelkedik. A megemelkedett szemnyomás nem pusztán az ideghártya idegsejtjeit pusztítja el (ami a zöldhályogos látásromlás és vakság fő oka), hanem lassítja a szemen belüli vérkeringést is, mivel a retina ereiben a megemelkedett külső környezeti nyomás ellenében kell továbbítani a vörösvértesteket. Ha valakinél szemfenéki trombózis alakul ki (típusosan az élet második felében) akkor nem pusztán a vérnyomását kell rendezni és a véralvadásgátló kezelését bevezetni belgyógyász/kardiológus által, hanem optikai koherencia tomográfiát, optikai koherencia tomográfiás angiográfiát és látótér vizsgálatot is tartalmazó, részletes glaukóma irányú kivizsgálást is célszerű végezni.

Cukorbetegség és látásromlás

A cukorbetegség Magyarországon is népbetegség. A nem inzulinfüggő cukorbetegek szénhidrát beállítása általában messze elmarad a kívánatostól. Ennek az egész szervezetre és a szem ideghártyájára nézve is számos kóros következménye van, melyek a cukorbetegség okozta látásromlást, vakságot okozzák. Ilyen szövődmény a szemen belüli kóros érképződés, a másodlagos szemnyomás emelkedés és glaukóma, a vérzések kialakulása és az ideghártya ödémássá válása. Ezek az állapotok romló és végleges látásromlást eredményeznek, ám kezdetben a változó látásromlás megjelenése a jellemző. A változások részben az ideghártyán, részben az ideghártya előtt az üvegtestben kialakuló kisebb vérzések miatt jönnek létre. Ezek porszerű, homályos felhőként takarhatják el a látást. Kezdetben még megszűnnek, mivel a vörösvértestek a későbbiekben felszívódnak. Később, ismétlődő és egyre nagyobb üvegtesti vérzés esetén azonban beavatkozás nélkül a homály már nem tüntethető el. A rosszul kezelt diabéteszben az erek áteresztő képessége kórosan fokozódik, ezért folyadék lép ki az erekből a környező szövetekbe, így az ideghártyába is. Ez retina ödémát eredményez. Emiatt az ödémás területen keletkező kép torzul, homályossá válik.  Megfelelő diabetológiai és szemészeti kezeléssel, korai stádiumban az átmeneti szemészeti tünetek általában rendezhetőek.

Szivárványhártya gyulladás és látásromlás

A szivárványhártya (írisz) gyulladása viszonylag gyakori állapot. A legtöbb esetben immunológiai reakció indítja meg. A szivárványhártya erezete összetett, sok apró eret tartalmaz. Ezeken az immunkomplexek fennakadnak, és helyben gyulladást váltanak ki akkor is, ha a gyulladás erezete a szervezet távoli részein keresendő. Kialakult gyulladás során a szem elülső része vérbővé válik, a szem vörös lesz a külső szemlélő számára, és a beteget kifejezetten zavarja a napfény és a mesterséges világítás fénye (fénykerülés). A szivárványhártya gyulladás lehet súlyos, akkor a tünetek drámaiak és fokozódnak, de lehet enyhe is, sőt, magától is elmúlhat - ilyenkor változó módon hol rosszabb, hol jobb a fénykerülés és az ezzel kapcsolatos homályos látás és szemfájdalom - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, aki hozzáteszi: a beszélgetésben felsorolt panaszok észlelése esetén a szemorvosi vizsgálat elkerülhetetlen, hiszen ez világít rá arra, hogy a szervezet más részein kell a kezelendő alapbetegséget keresni.