Egyszerűen megállapítható a veseelégtelenség, hangzott el a XI. Országos Háziorvosi Napokon.
A beteg és a háziorvos között igazi családi kapcsolat van, az orvos jól ismeri betegét, tudja, milyen krónikus betegségek fenyegethetik, ezért is képes a családorvos idejében felfedezni a páciensét fenyegető veseelégtelenséget, fogalmazott Reusz György professzor, a Nemzeti Vese Program szakmai vezetője a XI. Országos Háziorvosi Napok pénteki, a Programot bemutató rendezvényén.
Ki lesz vesebeteg, hogyan lehet idejében felismerni a lappangó kórt? A háziorvosokat is érdeklő kérdésekre dr. Barna István nefrológus adott választ. Ezek szerint legnagyobb eséllyel a magas vérnyomással és a diabétesszel küszködők kerülhetnek végstádiumú veseelégtelenségbe (előbbiek tíz, utóbbiak öt százaléka). A mai adatok szerint a vesebetegek 47 százaléka e két krónikus betegségcsoportból kerül ki. Számítások szerint hazánkban hatszázezer vesebeteg lehet, hatvanezret gondoznak, évente 250-270 vesetranszplantációra kerül sor és 6500 vesepótló kezelést végeznek. Tehát óriási szerepe van a háziorvosnak abban, hogy a veszélyeztettek körében időben felfedezze a veseelégtelenséget, mutatott rá Barna István, utalva az adatokból kikövetkeztethető, de fel nem ismert, nem gondozott betegek valószínűsíthető számára. Minél korábban kerül orvoshoz, szakorvoshoz a vesebeteg, annál nagyobb eséllyel sikerül a betegség progresszióját lassítani.
A veseelégtelenség megállapításához egyszerűen el lehet jutni, tette hozzá: a vizelet laboreredményei árulkodnak, ehhez olyan egyszerű vizsgálatok kellenek, amelyek egy praxisban is elvégezhetőek. A szakirodalom szerint ma a kreatinin érték helyet inkább az ideálisabb glomeruláris filtrációs rátát (GFR) használják a vese funkció vizsgálatára. A háziorvos a nagy kockázatú betegeit akár saját maga szűrheti, de mindenképpen szükséges, hogy rendszeres laborvizsgálatra küldje őket.
A laboreredményben vízválasztó a 60-as GFR, ami egy választott érték: alatta viszont ahogy feleződik az érték, egyre súlyosabb veseelégtelenséget mutat, ráadásul újabb kardiovaszkuláris megbetegedés kialakulásának esélyét is jelzi, hívta fel a figyelmet Kiss István professzor, a nefrológiai és dialíziskezelés országos szakfelügyelő főorvosa. A dohányzás és az obesitas erősítő tényező a veseelégtelenség kialakulásában, amire oda kell figyelnie az orvosnak, ezért a testsúly csökkentését, a sóbevitel mérséklését és a fizikai aktivitás növelését kell szorgalmaznia betegénél, hogy a vesebetegség progresszióját csökkenteni tudják – az életmódbeli változásokat a beteg leginkább a háziorvosával tudja megbeszélni. Kiss István professzor szerint elképzelhetetlen a vesebetegek gondozása a családorvosok nélkül, mert nincs olyan hálózat, amely pótolni tudná a háziorvos tevékenységét.
A krónikus veseelégtelenségben szenvedők vesepótló kezelésekben – dialízis, veseátültetés – részesülnek, ezeket dr. Ladányi Erzsébet, a miskolci nefrológiai központ orvos-igazgatója mutatta be, hangsúlyozva, milyen nagy jelentőségű az időben megkezdett nefrológiai gondozás.
A transzplantációról dr. Fehérvári Imre, az SE Transzplantációs Klinikájának munkatársa beszélt, felelevenítve a transzplantáció történetét. Németh András professzor nevéhez kötődik az első átültetés 1962-ben, akkor a beteg 79 nappal élte túl a műtétet, mivel az immunszuppresszióról még nem tudtak. Eddig 6000 veseátültetés történt, 3500 transzplantált beteget gondoznak. A transzplantáció stagnálást mutat, bár csökken a cadaver donoros átültetés, az élődonoros viszont szerencsére növekszik.
Fehérvári doktor felhívta a háziorvosok figyelmét, hogy transzplantáltak gyógyszeres terápiájában nem szabad a szervkilökődést megakadályozó, immunszuppressziv ciklosporin és a takrolimusz hatóanyagú originális szereket generikusra cserélni, hagyják a gyógyszerezést úgy, ahogy nefrológusok megadták.
A veseelégtelenségről a Weborvoson
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!