Az önkéntesség rendszereiben erősebb a szolidaritás, ami az egészségi állapotra is pozitívan hat.
„Adni jobb, mint kapni" – tartja a mondás. Ezt bizonyítja, hogy a Semmelweis Egyetem szakértőjének közreműködésével készült tanulmányból kiderül: az önkéntes munka lehetővé teszi a személyiség kiteljesedését, és hozzájárul az elégedettség növekedéséhez - olvasható a Semmelweis Figyelőn.
„Önkéntes munkának nevezünk minden olyan tevékenységet, amelyet az ember szabad akaratból, belső indíttatásból, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, nem családtagjai, hanem más személyek megsegítésére, a társadalom jobbítása céljából végez" – szól az ENSZ definíciója, mely tudatosítja, hogy nem „ingyen munkáról", hanem eszmei haszonnal járó cselekvésről van szó.
Azokban a társadalmakban, amelyekben fejlett az önkéntesség rendszere – például az Amerikai Egyesült Államokban, ahol már az óvodásokkal is megismertetik a lényegét – erősebb szolidaritásról, illetve kohézióról beszélhetünk, és ez pozitívan hat az egészségi állapotra is. Dr. Martos Tamás, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének docense Pólya Bellával, a Gyermekvédelmi Szakszolgálat tatai Nevelési Tanácsadójának munkatársával közösen írt tanulmányában kifejtette, hogy az önkéntes munka hogyan járul hozzá a személyiségfejlődéshez és a boldogsághoz.
Az önkéntesség motivációi
Korábbi vizsgálatok szerint a fiatalabbak elsősorban munkatapasztalatot, az idősebbek pedig társas kapcsolatok kialakítását remélik az önkéntességtől. Hazánkban 2005 óta folynak kutatások erre vonatkozóan, és míg egyes szakértők a külső és belső tényezőket különböztettek meg, mások az anyagi haszon nélkül dolgozók karakterjellemzőit vizsgálták – úgymint az önirányítottságot, az újdonságkeresést vagy a kreativitást. „Mára sok információnk van az önkéntesen tevékenykedők szociális és demográfiai adatairól, ám hiányoznak az arra irányuló vizsgálatok, hogy miért marad fenn ez a viselkedés" – indokolja a témaválasztást Dr. Martos Tamás és kutatótársa.
A személyiség elemzésének egyik kulcsfogalma az öndetermináció, mely Richard Ryan és Edward L. Deci megfogalmazásában azt jelenti, hogy az illető tudatában van hatóerejének, és a kontrollt maga gyakorolja cselekedetei felett. Ehhez autonómiára, tehát önálló cselekvésre, kompetenciára, azaz hatékonyságra és eredményességre, valamint kapcsolódásra, magyarul szeretetre, támogatásra, valamint tiszteletre alapuló emberi viszonyokra van szükség. A saját választáson alapuló önkéntesség eredendően autonóm cselekedet, amely a másokkal való együttműködés révén magasabb szintű jólléthez vezet, ráadásul a mikrokörnyezet jobbá tételének sikerélményével is társul – így az öndetermináció valamennyi dimenzióját egyszerre erősíti.
Összehasonlították a foglalkozással
A Mentálhigiéné Intézet docensének közreműködésével végzett hazai kutatás arra irányult, hogy az önkéntesek személyes célkitűzéseinek felmérésével összehasonlítsa a válaszadók önkéntes tevékenységükben és pénzkereső foglalkozásuk során kitűzött céljainak jellemzőit. A 127 fő alkotta, változatos életkorú – 19 és 83 év közöttiekből álló – mintát hat közép-magyarországi szervezet megkeresésével toborozták. Volt köztük például egyetemi hallgató, irodai alkalmazott, pedagógus, mérnök és nyugdíjas is. A résztvevők megneveztek 3-3 törekvést az önkéntességre és a hivatásra vonatkozóan, s azokat tíz megadott szempont szerint, hétfokozatú Likert-skálán értékelték.
Az eredmények alapján az önkéntességben autonóm önszabályozó erők érvényesültek, míg a foglalkozásban a célokat külső szabályrendszer befolyásolta inkább. „Ez azt mutatja, hogy az önkéntes munkával kapcsolatos célokat a válaszadók én-konkordánsabbnak élik meg, vagyis jobban belülről motiváltak az ezekre való törekvésre, és mélyebben magukévá tették őket" – magyarázza a kutatópáros. A jelenség kihat az élettel való elégedettségre is, hiszen az önkéntesség során tapasztalt egyensúlyi én-állapot a pszichológiai alapszükségletek kielégítésével hozzájárul a kedvező ön- és világkép kialakulásához.
Az eredeti közlemény itt olvasható: Pólya B., Martos T.: Miért jó önkéntes munkát vállalni? Az önkéntesség és az élettel való elégedettség kapcsolata öndetermináció-elméleti megközelítésben Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 13 (2012) 3, 255—271.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!