PMS: talán nem is olyan szörnyű?

Már korábbi tanulmányok is felvetették, hogy az ún. menstruáció előtti tünetegyüttesben (premenstruációs szindróma, PMS) szenvedő nők bizonyos személyiségjegyekben különböznek azoktól, akiknek nincsenek ilyen problémái, de nem teljesen tisztázott a tünetek pontos háttere.

A PMS a menstruációs ciklus luteális fázisa alatt (a ciklus 2. fele, a tüszőrepedéstől a következő ciklus 1. napjáig) jelentkező mentális és pszichés tünetek összessége, melyek időszakosan jelennek meg. „Mivel nincs egy általánosan elfogadott nézet ezzel kapcsolatban, etiológiáját és kezelését tekintve meglehetősen ellentmondásos álláspontok léteznek, noha a tapasztalatokon alapuló megfigyelések szerint ez egy valóban létező és megoldandó probléma" – írják a Semmelweis Egyetem, a Károli Gáspár Egyetem és az ELTE kutatói közös tanulmányukban.

Azok a bizonyos „nehéz napok"
Tünetei között fizikális (verítékezés, mellek érzékenysége, vizesedés, fáradtság, különböző fájdalmak, hasfájás és egyéb bélrendszeri panaszok, fejfájás, hányinger, hőhullámok), pszichés (alvászavarok, étvágyváltozás, koncentrálóképesség gyengülése, szexuális hajtóerő változása, érdektelenség, vágy az egyedüllétre) és hangulati zavarok (irritabilitás, hangulatváltozások, szorongás, feszültség, depresszív hangulat, csökkent önértékelés) szerepelnek.

Habár sok nőnél jelentkeznek hasonlóak, nem mindegyikőjük éli ezt meg rosszul, bár mindennapi életükre hatással van. A PMS fogalma igen tág, a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának 10. változata (BNO-10.) sem tér ki arra, hogy ezek közül mennyinek kell megjelennie, hogy kimondhassák a diagnózist, bár ennek fejlesztésére is vannak kezdeményezések. A legfontosabb ebből a szempontból a tünetek időpontja és súlyossága, a különböző funkciók romlásának mértéke, akadályozottsága és természetesen az egyes pszichés betegségektől való alapvető elkülönítése.

Korábbi kutatások következtetései
Érdekes még megjegyezni, hogy Hallman és munkatársai szerint a PMS-ben szenvedő nők hajlamosabbak szorongásra, szóbeli agresszióra, neurotikus beállítódásra és környezetükkel nehezebben teremtenek kapcsolatot. számtalan kutatás született ezekkel kapcsolatban, de egymásnak ellentmondó, kevéssé meggyőző eredményekkel. Azt már korábban is kimutatták, hogy a PMS összefüggésbe hozható az ártalomkerülő és újdonságkereső magatartással.

A személyiségjegyek és a tünetek vizsgálata
A kutatócsoport célja az volt, hogy egy ún. háromdimenziós személyiségteszt, a „Temperamentum és Karakter Kérdőív" által vizsgált személyiségjegyek mentális és pszichés tünetekkel való kapcsolatába nyerjenek bepillantást, olyan nők esetében, akik nem szenvednek ebben a rendellenességben. 40 egészséges, 18 és 45 év között nő 3 hónapon keresztül minden este kitöltötte az ún. PRISM naptárat, mely a menstruációs tünetek hatásának és súlyosságának megítélésben nyújt információkat, s melynek alapján a résztvevőket a késői luteális fázisban (a menstruáció előtti 7 nap) tünetekkel rendelkező és nem rendelkező csoportba sorolták.

A tünetekkel rendelkezők jelentősen magasabb pontokat értek el olyan alkérdésekre válaszolva, melyek az újdonságkereső magatartást, az önirányítottságot, együttműködési képességet és az önismeretet vizsgálják, míg például az ártalomkerülés kevésbé jellemző rájuk.

A „Temperamentum és Karakter Kérdőív" 240 eldöntendő kérdést tartalmaz, ciklusuk 1. és 2. felében is kitöltötték a vizsgált alanyok. A temperamentum, „vérmérséklet" tulajdonképpen a különböző környezeti ingerekre adott érzelmi reakciók egyéni különbségeit jelentik. Ezek az újdonságkereső magatartás (nyitottabb avagy merevebb hozzáállás), ártalomkerülés (óvatos vagy inkább kockázatvállaló), pozitív visszajelzésektől valló függés (szükségesnek érzi vagy elzárkózik tőlük) és a kitartás. A karakterdimenziók a magasabb szintű tudati működésekben fellelhető egyéni különbségeket mérik, melyek az adott egyén céljaival és értékrendjével állnak kapcsolatban: önmaguk irányítása (teljesítmény, felelősségvállalás, céltudatosság, találékonyság), együttműködési képességük (türelem, megbocsátás, segítőkészség) és önismeret (ösztönösség, megfontoltság, körültekintés).

Védőfaktorok ellenére súlyosabb tünetek?
A súlyosabb tünetekkel rendelkezők (a csoport 55%-a) a magyar nők átlagához képest jobban szorongtak, viszont jobban jellemző rájuk az újdonságkeresés, az önirányítás, az együttműködés és az önismeret, míg az önártalom kevéssé. Ez ellentmond a korábbi kutatások eredményeivel. Ennek feloldása abban rejlik, hogy a vizsgálatból kivonták azokat a nőket, akik PMS-ban szenvednek, és a 40 nő közül azoknak, akik az említett tünetek közül néhánnyal rendelkeznek, védőfaktorok híján PMS-juk lenne.

Azok, akik igyekeznek elkerülni az ártalmakat, gondtalanabb és nyugodt emberek, magabiztosak, higgadtak és optimisták, több az energiájuk, dinamikusabb és élettel telibb benyomást keltenek. Ők azok, akik a felelősségvállalás és a leleményesség terén is magasabb pontokat kaptak. Ez azt is jelenti, hogy aktívabb szerepet felvállalva néznek szembe a tapasztalt változásokkal, ahelyett, hogy a körülményeket hibáztatnák.

A szociális elfogadásban, empátiakészségben és részvétben is „jobban" teljesítenek. Együttműködőbbek, türelmesebbek, támogatóbban tudnak viselkedni, bár az is tény, hogy érzékenyebbek például a menstruáció előtti tünetegyüttessel kapcsolatos általánosan elfogadott hiedelmekre és sztereotípiákra: tudatosan-tudattalanul megélik, hogy ez az időszak más, másnak is kell lennie, de ez ellen nem küzdenek, hanem elfogadják magukat, a saját testük működéseit, hiszen tudják, hogy ők is a természet részei.

A PMS-val kapcsolatos kutatások továbbra is folynak, hiszen a jövőben még pontosabb és célravezetőbb képet szeretnének kapni a kutatók, hogy a nők mindennapi életét megnehezítő tünetek kezelésében eredményesebb – akár gyógyszeres, akár pszichés – terápiát tudjanak alkalmazni.