Reumatológia: Nem mindig elég a műtét

Ma már tudjuk, hogy a reumatológiai megbetegedések kapcsolatban állnak az elvárosiasodással, a növekvő életszínvonallal és az ülő életmóddal, melyek következtében elégtelen mennyiségű és minőségű testmozgást végzünk. A reumatológiás panaszokkal küzdő betegek esetében az egészséghez kötött életminőség jelentősen megváltozik, mely elsősorban csökkent munkaképességben és valamely mozgásszerv fogyatékosságában jelenhet meg.

A teljes felgyógyulás ma már nem csupán a szervi elváltozások orvoslását jelenti, a betegség megjelenése előtti egészséghez kötött életminőség visszanyerése a cél az idősek és a fiatalabb generáció esetében egyaránt. A korábbi erőnlét visszanyerését jelentős mértékben hátráltatja egyéb betegségek megjelenése, és ennek függvényében sok esetben a sikeres beavatkozás ellenére sem érzi magát gyógyultnak a beteg - írja a Semmelweis Figyelő egy kutatás lényegét összegezve.

Csípőfájdalom, az egyik leggyakoribb panasz
Ha a combcsont fejénél és a csípőízület ízesülésénél kopás jelenik meg, súlyos esetben akár csípőprotézis beültetésére is sor kerülhet. Ekkor a csontvéget burkoló porcfelszín az ízület felőli oldalon pusztulásnak indul, ún. degeneratív ízületi gyulladás következik be. A beavatkozás elvégzése nagy sikerrel képes visszaállítani a beteg mozgáskészségét és a mozgással összefüggő fájdalom is jóval elviselhetőbb szintű lesz, mint a beavatkozást megelőzően. A műtétet követően az operáció sikerességét röntgen vizsgálat segítségével állapítják meg, azonban maga a terápia pozitív eredménye nem minden esetben szavatolja, hogy a páciens teljes mértékben, “hiánytalanul" visszanyeri majd a betegségét megelőző állapotát.

Sok tényezőt kell még figyelembe venni
Király Edit, a Jávorszky Ödön Kórház munkatársa és Gondos Tibor, a Semmelweis Egyetem professzora közösen próbált meg minél jobb becslést adni arra vonatkozóan, hogy azon betegek körében, akik csípőprotézis beültetésen estek át - emellett más egyéb betegségben is szenvednek - mennyiben áll helyre az életminősége a beavatkozást követő években. Vizsgálataik során 109 beteget követtek figyelemmel, akik csípőprotézis beültetésen estek át. A páciensek egészségi állapotát kérdőívek segítségével mérték fel, felhasznált kórtörténeteik a kórház adatbázisából származtak.

A kérdőívek segítségével a beteg önmaga becsülhette meg mozgáskészségét, önellátó képességét, napi aktivitásának hatékonyságát, az átélt fájdalom mértékét, továbbá, hogy szorong-e, illetve küzd-e depresszióval. Az életminőséget befolyásoló további betegségek közül az alábbiak előfordulását vizsgálták: magas vérnyomás, iszkémiás szívbetegség, krónikus szívelégtelenség, szélütés, cukorbetegség, ill. krónikus tüdő- és májbetegségek. A pácienseknek minden esetben 5 évvel a beavatkozás után kellett kitölteniük a kérdőívet és az addig eltelt időszakot kellett minősíteniük.

A szívproblémák maradnak
Statisztikai elemzések révén a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a sikeres műtétet követően azoknál, akik egyidejűleg szív- és érrendszeri megbetegedésekkel is küzdenek az egészséggel összefüggő életminőség nem javult. Nem érezték magukat egészségesebbnek annak ellenére sem, hogy az említett páciensek a műtétet követően egészségtudatos életmódot éltek. A tanulmányból jól tükröződik a szív és érrendszeri betegségek jelentősége, melyek orvoslása gyökeresen lehet képes változtatni a beteg egészségéhez fűződő életminőségén.