Stressz-evés? A probléma gyökerét érdemes kezelni

Sokan azonnal ennivaló után nyúlnak, ha szomorúak, ha haragosak, vagy ha nem tudják kezelni a stresszt. Dr. Révay Edit, az Életmód Orvosi Központ életvezetési tanácsadója szerint van kiút a stressz-evésből, de ehhez nem az evési szokásokon, hanem a stresszkezelés mikéntjén kell változtatni.

Honnan tudhatjuk, hogy stressz-evés a gond?

Az első lépés a megoldás felé vezető úton, hogy azonosítjuk magunkban, hogy stressz-evők vagyunk. Ehhez az szükséges, hogy megfigyeljük, mikor és miért nyúlunk az étel után. Érdemes tehát monitorozni magunkat és feltenni magunknak néhány kérdést.

- Akkor eszem, ha valami erősen hat rám, ha erős érzelmeim keletkeznek?

- Gyakran valódi éhségérzet nélkül, rendszertelenül kezdek enni?

- Ha stresszhelyzetben vagyok, jellemző, hogy „jutalmazó”, „megnyugtató” ételeket kívánok, vagyis cukorban, szénhidrátban gazdag élelmiszert?

- Előfordul, hogy csak rövid ideig érzem magam jobban, ha csillapítottam a rám törő éhséget?

- Előfordul, hogy a „falások” után szégyellem magam, bűntudatot érzek?

- Problémásnak tartom az étkezési szokásaimat és/vagy a súlyomat?

Ha a kérdések nagy részére „igen” a válasz, könnyen lehet, hogy stressz-evés áll a háttérben, aminek létezik egy bizonyos biológiai alapja is. Amikor ugyanis stresszhelyzetben vagyunk, egy kortizol nevű hormon szabadul fel a testünkben, aminek hatására megéhezhetünk. Ugyanakkor a probléma megoldása nem az, hogy bekapunk egy nyugtatót, ha stresszesnek érezzük magunkat, tartós megoldást csak az hozhat, ha mélyebben, a gyökereinél kezeljük a problémát.

Megtanítjuk magunkat a túlevésre

Muszáj annyit enni? – teszi fel a kérdést könyvében David A. Kessler, az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (FDA) volt elnöke. A szakember szerint annak, hogy nem bírunk gátat szabni az étvágyunknak, és sokszor szenvedéllyé válik az evés, számos oka lehet. Az egyik az ételben lévő olyan anyagok, amelyek elősegítik az effajta függőség kialakulását. A különlegesen ízletes ételek csábítása ugyanis megváltoztatja az agy működését, arra kondicionál, hogy folyamatosan keressük az ingert. A cukor, a zsír és a só kombinációja idővel a tudatos ellenállásra való képességet is legyőzheti, és kialakul az úgynevezett kondicionált hiperevés. Ennek a viselkedésnek azonban lelki alapjai is vannak, hiszen sokaknál a stressz, az erősnek megélt érzelmek (például szomorúság, harag, kilátástalanság érzés) fokozzák az evésre való késztetést. Vagyis a stressz-evés egyfajta öngyógyításként is működik, de ez nyilvánvalóan nem jó megoldás.

A stresszkezelés tanulható

A stressz-evésnél fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: egyfajta szokássá vált, hogy stressz esetén enni kezdünk. Idővel, ahogy az idegpályák összekötik a hangulatváltozást az evés élményével, az asszociáció még erősebbé válik. Ezt az ördögi kört kell megtörnünk, elsősorban azzal, hogy olyan jól használható technikákat tanulunk, amelyek gyorsan bevethetők a stresszhelyzetekben- hangsúlyozza dr. Révay Edit.  - Azonosítanunk kell tehát a mindennapokban jelentkező stresszfaktorokat, és azok hatásait, elemeznünk kell a mindennapi rutint. Az önismeret fejlesztés, a józan ész és a rendszerezés hármasára épülő módszerrel pedig segíthetünk a mindennapi életben betöltött szerepek, feladatok, vágyak közt rendet és harmóniát teremteni, kezelni a stresszt. Ennek tulajdonképpen csak „pozitív mellékhatása” a stressz-evésnek, mint működési módnak a lecserélése egy hatékonyabb megküzdési stratégiára.