Stressz is vezethet cukorbetegséghez

A cukorbetegség alattomos kór, amely sokszor csak akkor okoz tüneteket, amikor már a szövődmények is kialakultak. Különösen azoknak érdemes figyelni a cukorbetegség első, kezdeti tüneteire, akik a veszélyeztetettek közé tartoznak ebből a szempontból.

A legfontosabb rizikótényezők
- A 2-es típusú cukorbaj elsődleges rizikótényezője az elhízás (különösen a hasra történő, úgynevezett alma-típusú), illetve az ezzel összefüggő mozgásszegény életmód és az emelkedett vérzsírszint.
- A terhesség során azoknak a kismamáknál szükséges a fokozott odafigyelés, akik 30 fölött járnak és túlsúlyosak. Ha a baba 4 kg vagy afeletti, okot adhat a következő terhesség erőteljesebb nyomon követésére.
- Bizonyos gyógyszerek hosszú ideig tartó szedése is eredményezheti ezt a betegséget, így például a szteroidoké, a fogamzásgátlóké vagy a vizelethajtóké.
- Egyes betegségek fokozottan hajlamosítanak cukorbajra, ilyen például a hasnyálmirigyhez vagy a hormonháztartáshoz kapcsolódó problémák (például Cushing-szindróma, pajzsmirigy rendellenes működése), valamint genetikai rendellenességek, mint a Down-szindróma.

A stressz, mint önálló rizikófaktor
Mára már bizonyított tény, hogy stressz hatására idő előtt megjelenhet a cukorbetegség. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy minden stresszel élő ember előbb-utóbb diabéteszes lesz, csupán azt, hogy ha megvan a genetikai hajlam, és esetleg más kockázati tényezők is jelen vannak az életünkben, a stressz felgyorsíthatja a folyamatot. Ez olyannyira igaz, hogy egy vizsgálat szerint már az élet első két évében megjelenő stressz-faktorok növelik az esélyét egy későbbi cukorbetegségnek. A tartós és fokozott stresszes állapot ugyanis inzulin-rezisztencia megjelenését és csökkent glükóz toleranciát eredményezhet, amelyek pedig a diabétesz előszobái. – mondja dr. Kocsi Anikó, az Oxygen Medical diabetológus, pszichoterapeutája, az orvoskkeresek.hu szakértője.

Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy ugyanakkora inzulinhatáshoz nagyobb mennyiségű inzulinra van szükség, és ha ez fokozódik, az inzulintermelődés végképp elégtelenné válik a szükségletekhez képest. A csökkent glükóz-toleranciára terheléses vércukor-vizsgálattal derülhet fény. A glükóz (vércukor) szint normál esetben nem emelkedik 7,8 mmol/l felé, az e feletti, kisebb emelkedés (7,8-11 mmol/l) takarja az említett állapotot. Fontos tudni, hogy megfelelő kezeléssel ez a helyzet az esetek egy részében még visszafordítható.

A stressz a már kialakult cukorbetegség állapotát is rontja, egyrészt mivel a stresszhormonok közvetlenül is képesek hatni a vércukorszintre, másrészt pedig a kedvezőtlen körülmények hatására a cukorbeteg hajlamos elhanyagolni magát, a táplálkozását, a rendszeres méréseket, esetleg még alkoholt is fogyaszt.

Jellemző diabéteszes tünetek
Minél több rizikófaktor van jelen az életünkben, annál gyakrabban érdemes szűrésen részt venni. Mindenféleképpen gyanakodni kell, és el kell végeztetni egy vércukorszint-mérést, ha állandó szomjúságot, megnövekedett vizeletmennyiséget, fáradékonyságot, állandó éhségérzetet érzünk, amely mellett viszont súlyvesztés tapasztalható. A viszkető bőr, a látásromlás, az éjszakai lábikragörcs, a kéz- és lábzsibbadás és a hajlatokban megjelenő bőrkimaródás is figyelmeztető jel lehet.

Ugyanakkor gyanúra adhat okot, ha acetonszagú a lehelet /melyet gyakran összetévesztenek az alkoholfogyasztással/, ha ínybetegségek és bőrfertőzések alakulnak ki, ha lassú a sebgyógyulás és a nőknél elhúzódó hüvelyi gombásodás nehezíti a helyzetet.

Különbség az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség közt
1. típusú diabétesz: A cukorbetegek 7-10 százalékát érinti, és a hiedelemmel ellentétben nem csak gyerekkorban alakulhat ki. A hasnyálmirigysejtek pusztulása miatt a szervezet nem képes inzulint termelni, amely szabályozza a sejtek cukorfelvételét. Ennek következtében a vérben megemelkedik a cukorszint egészen addig, amíg a sejtek cukorhoz nem jutnak. Az inzulintermelődés a korai fázisban fokozatosan csökken, először akkor, amikor étkezés után megemelkedik a vércukorszint. A folyamat egyre fokozódik, és lassan, akár évek alatt kialakulhat a teljes inzulinhiány és az ezzel járó súlyos állapot. Kezelésének alapja a megfelelő inzulinterápia.

 
2. típusú diabétesz: A jó életkörülmények terjedésével párhuzamosan szaporodik járványszerűen a 2. típusú cukorbetegek száma már a gyermekek közt is. Ebben az esetben relatív inzulinhiányról van szó, vagyis arról, hogy a szervezetnek annyi inzulinra lenne szüksége, amennyit már nem képes előállítani. Terápiájának sarokpontjai a megfelelő diéta és a testmozgás, amelyek célja a testsúly és az inzulinérzékenység normalizálása, gyógyszeres kezelés, illetve súlyosabb esetben az inzulinkezelés.

E két típuson kívül létezik még gestacios (terhességi) és pancreatogen (hasnyálmirigy problémához köthető) diabétesz is.