Szelén: az ezerarcú csodaszer

A szelén az őszi-téli időszakban gyakori vírusos eredetű fertőzések megelőzése mellett több súlyos, népbetegségnek is számító kór prevenciójában és kezelésében is alkalmazható. Gyógyászati jelentőségéről Prof. Balázs Csaba, a Budai Endokrinközpont endokrinológusa számol be.

A periódusos rendszer 34. elemét 1817-ben Berzelius fedezte fel és a görög mitológiából ismert Selene Holdistennő nyomán szelénnek nevezte el. Az elnevezés azért is találó, mert miként a Holdnak, a szelénnek (Se) is két oldala van. Az elsőt, a károsat, a mérgező és rákkeltő hatású oldalát viszonylag korán felismerték. Az utóbbi évtized kitartó és napjainkban is folyó intenzív kutatómunkája azonban pozitív hatásait is bizonyította a biológiában: egyes betegségek kialakulásában, kezelésében és megelőzésében.

Kína Keshan tartományában már 1935-ben felütötte fejét egy rejtélyes betegség, mely fatális szívizom degenerációval járt. 1979-ben sikerült bizonyítani, hogy ennek a szívbetegségnek az okozója a szelén hiánya, melynek pótlásával a betegség gyógyítható, ill. megelőzhető. Az utóbbi évek kutatásai rávilágítottak arra is, hogy a szelén anti-oxidáns-, antithrombotikus-, ill. lipid peroxidációt gátló hatásának szerepe lehet korunk szív-és érrendszeri betegségeinek megelőzésében.

A szelén védelmet nyújthat a káros szabadgyökök ellen. A szabadgyökök sejtkárosító hatása az egyes szerveken különböző elváltozásokat képes létrehozni. Ilyenek például a már említett szívproblémák mellett a bőrön jelentkező gyulladásos betegségek, a stroke, az asztma, a diabétesz, vagy a daganatos elváltozások. Számos kedvező tulajdonsága mellett a téli időszakban leginkább a szelén antivirális hatását élvezhetjük. 2005-ös felmérések alapján az inluenza járvány Európa azon országaiban volt különösen nagy mértékű, ahol alacsony szelén szint jellemző.

Epidemiológiai adatok alapján is jelentősek a magyar lakosságban az endokin, ezen belül a pajzsmirigy betegségei, ill. a női és férfi meddőség problémája, melyek összefüggésben vannak a szelén hiányával. Ismert, hogy nemcsak a jód-, hanem a szelénhiány is pajzsmirigy rendellenességekhez, súlyos esetben halálhoz vezethet. Korábbi kutatásban meddő, vagy csökkent nemzőképességű férfiak esetében egyértelműen kimutatták, hogy napi 100 mikrogramm szelén 3 hónapon át történő szedésével javult az ondósejtek vándorlási képessége.

Hazánk a mérsékelten szelénhiányos államok közé tartozik Európában, azért kiegészítő pótlásáról fontos gondoskodnunk. Ugyanakkor fontos, hogy ne essünk túlzásokba, azaz ne vigyünk be a szükségesnél nagyobb mennyiséget. Alapvető farmakológiai megállapítás, hogy olyan anyag, amelyiknek semmilyen mellékhatása nincs, annak valószínűleg gyógyhatása is hiányzik. Meg kell találnunk tehát azt a tartományt, (általában 150-200 ug/nap), amelytől kedvező hatás várható, azonban a dózis függ a beteg állapotától, az indikációtól: a kritikus állapotban lévő betegeknek ennél lényegesen nagyobb dózisra van szükségük.

Tudnunk kell azonban, hogy az antioxidáns hatású szelén a kívánatosnál nagyobb koncentrációban toxikus és betegségek kiváltására is képes. A beteg egészségének szempontjából minden paramétert egyidejűleg és gondosan kell mérlegelnünk. Az optimális hatás érdekében a napi szükséges mennyiséget személyre szabottan javasolt beállítani: csak akkor és csak annyit, amit a szervezetünk feltétlenül igényel.