Ha mondjuk, ha nem, legtöbbünk a tél minden percét elátkozza, de semmiképpen sem szereti.
Igen, hosszú a hónapokon át tartó kora délutántól másnap reggelig elhúzódó sötétség. Meg a napközbeni átkozott szürkeség! Lehangoló, nyomasztó, kedvet szegő, olyan „öngyilkosoknak való, deprimáló hetek, hónapok között élünk. Csökkent lesz az energiaszintünk, kedvetlenek vagyunk, túlzott aluszékonyság, fáradtság kínoz, megnő az étvágyunk, vagy éppen ellenkezőleg, alig eszünk, nehezebben koncentrálunk egy-egy dologra, s bizony a munkánk hatékonysága is bőven hagy kívánni valót maga után, ingerlékenyebbek vagyunk, a társasági eseményeket nagyban elkerüljük.
Valamennyien, akiknek a síelés nem nyújt örömet, a hó igen, a hamari olvadás utáni pocsolya, latyak már kevésbé. A ködben, nyirkos időben rengeteg a karambol, sokan életüket vesztik, a párás, ónos utak rémei a gyalogosnak és autósnak, a biciklistákról már nem is szólva…
Hogy amit fentebb írtam egy téli depresszióban szenvedő panaszkodása volt? Lehet, de van aki, ab ovo tagadja, hogy létezik ilyen. A szakemberek azonban ismerik a néha orvosi kezelésre is szoruló tünetegyüttest. Kétségtelen, néhány ügyes trükkel elviselhetőbbé tehető az előttünk álló néhány hónap. Mindenesetre ne feledjük, az amúgy teljesen normális északi népek szintén áldozatául esnek a hosszú télnek. Ha tehetik alkoholizálnak, másként fogalmazva, isznak, mint a gödény. Minden racionalizmusukat elvesztik depressziós hónapjaikban.
És még nem is említettem a szokásos influenzajárványt, ami ez időtájt százezreket dönt le a lábáról. Többek belehalnak a járványba, vagy súlyos szövődményekkel kerülnek kórházba. Ami biztos, egymásnak adjuk át a fertőzést, ki könnyebben megússza, más maradandó károsodást szenved a nyirkos téli járványokban.
De csak térjünk vissza a téli depresszióra, amit még enyhít a karácsonyra való készülés izgalma, a szilveszteri buli. Ám jön a kijózanodás, az unalmas, szürke, hideg január, az esetleg hóval tarkított február, s már csak egy világos remény él a lelkekben.
Talán a medve kijön, vagy marad a barlangjában, fittyet hány saját árnyékának. Kimerül a szervezetünk. Kinek hamarabb, kinek később, de a téli depresszió enyhébb, súlyosabb formája úgy tűnik a mi égövünkön nem úszható meg.
A téli depresszió, a SAD – Seasonal Affective Disorder – orvosilag ismert fogalom, a szezonálisan előforduló depresszióra utal. Bár legtöbbünknél a hideg, sötét hónapokra utal, vannak, akiknél meg – ki hinné?! – éppen nyáron jelentkezik. A téli depresszió valamilyen enyhébb formában jobbára a 20 esztendősöknél idősebbek 20 százalékát érinti. Kétségtelen, hogy igen kis százalékban, de nagyon komoly, egészséget veszélyeztető tünetei is lehetnek.
A depresszió szokásos egyéb tünetei is jelentkezhetnek, például szorongás, kilátástalanság érzete, fejfájás. Aki hajlamos a téli depresszióra, annál jellemzően minden évben csaknem azonos időben jönnek a tünetek.
Bizonyítottan mi lehet a kínzó, kínos hónapokban jelentkező téli depresszió legfontosabb okai? Hát a fény, a Nap hiánya, ami szerencsére fényterápiával viszonylag jól javítható. Természetesen nem a szoláriumot üzemeltetőknek akarok reklámot csinálni, magam ellenzem az efféle szolgáltatást. Egy speciálisan erre a célra kifejlesztett orvosi készülék mindennapi használata enyhíti a tüneteket. Előfordul azonban, hogy kevésnek bizonyul, ilyenkor nem kerülhető el a gyógyszeres kezelés.
Magam például végigkínlódom a tél nyújtotta negatív hatásokat, s igyekszem februárban napfényes helyre utazni. Addig vannak az ünnepi programok, utána meg készülődöm, gondolatban ezerszer becsomagolok, látom magam előtt, sőt átélem a napfényes tenger nyújtotta örömöket. Ha tehetem, a szokásosnál több időt vagyok a szabadban, ha meg nem lehet, napsugárzáshoz hasonló fénnyel világítom meg a dolgozószobám a számítógép mellett.
Több helyütt írják, fontos a mozgás, hetente legalább hatszor minimum félórát. Én az úszásra és az azt követő vízi tornára esküszöm. Hullafáradt vagyok utána, de legalább nem sajnálom magam annyira, mint a hét összes többi „tétlenül" töltött napjain. Nem akkora költség az uszijegy, mint amennyit az elhibázott munkával veszíthetek….
A közérzetjavításhoz Omega 3 zsírsavakban gazdag étkeket, C és B vitamint, valamint sok-sok folyadékot fogyasszunk.
Végül, amennyi fényt csak lehet, engedjünk be otthonunkba. Ne függönyözzük el az ablakot. Svédországban láttam, hiányzik az ablaktakaró, mintha nem ismernék a függönyt. Beeresztik a legkisebb fénycsíkot is az otthonukba. Ők tudják, hogy erre óriási szüksége van a szervezetnek.
A téli lehangoltság gyötrő kimerültségben végződhet, ami gyengíti az immunrendszert, visszaveti a munkakedvet, konfliktusokat okozhat a családban, a közösségben. Tegyünk ellene, különben elsősorban magunkkal tolunk ki.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!