Vizsgálhatatlanra híznak el betegek

Az amerikai szívgyógyászoknak súlyos gondot kell megoldani: a szívkatéterezésre bekerülő betegek közül egyre többet nem tudnak a vizsgáló asztalra fektetni, mert annyira kövér. A viharosan növekvő nehézségekről egy kutatócsoport az Amerikai Szívgyógyászok folyóiratában számolt be.

Thomas Vanhecke és munkatársai 94 nagy gyógyintézet szívkatéteres laboratóriumának vezetőit kérdezték meg, milyen gondot okoz honfitársaik gyarapodó testsúlya, amikor legtöbbször sürgős felvételre és azonnali eszközös vizsgálatra beszállítják a túlsúlya mellett szívrohammal is küszködő beteget.

A szívkatéteres munkahelyeken a vizsgáló asztalnak vagy a szállító eszközöknek a súlyterhelését túlhaladni szigorúan tilos, mert nem biztonságos és az esetleg ilyenkor történő balesetekért, szövődményekért a laboratóriumnak kell felelősséget vállalni. A kutatók tisztázták, milyen súlyhatárok szerepelnek ezeken a használati tárgyakon.

A 94 szívkatéteres laboratóriumban a leggyakoribb megengedett súlyhatár a 198,9 kg volt, de az értékek 160 kg és 250 kg között mozogtak. A fölmérés szerint évente átlag öt alkalommal fordul elő, hogy a beteg kövérsége miatt egyik szívkatéteres laboratóriumban sem tudják elvégezni a vizsgálatot.

A megkérdezett laborvezetőknek 70 százaléka azt mondta, hogy ilyenkor egyszerűen nem tudja, mit is tegyen. A helyzet azért mind súlyosabb, mert a szívizom infarktus a kórosan elhízott fiatal emberekben az utóbbi évek tapasztalatai szerint sűrűbben fordul elő.

Az utolsó évtizedben a szívkatéteres laboratóriumokban vizsgált, kezelt betegek testsúlyának átlaga meredeken növekedett. Ráadásul a kövér betegeknél gyakoribbak a szövődmények, bonyolultabb a vizsgálandó erek megközelítése.

Kiderült, hogy a szívkatéteres beavatkozások alapvető eleme, a röntgenkép a nagy testtömegű betegek esetén gyakran nem jól látható. Ennek az a következménye, hogy a kritikus érelváltozások fölismerése, ellátása sem tökéletes.

Az amerikai kórházakban a mind több elhízott beteg kezelése évek óta probléma. Vannak intézetek, ahol külön épületszárnyat nyitottak a kövér páciensek számára. A nyitás szószerint értendő: legelőször az ajtókat kellett kicserélni, mert a korábbinál szélesebb hordágyat vagy gördíthető betegágyat az eredeti nyílászáró szerkezeteken keresztül nem lehetett átgurítani.