A háziorvosokra nem vonatkozik a törvénymódosítás

Nem vonatkoznak az alapellátókra az ügyelet utáni pihenőidőre kidolgozott új szabályok, amelyek szerint az egészségügyi tevékenység befejezése és a következő, munkarend szerint megkezdett egészségügyi tevékenység között legalább 11 óra időtartamú megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani. Ezt a választ kapta kérdésére a NEFMI illetékesétől a Fakoosz.

A háziorvosokat tömörítő szervezet azután fordult kérdéssel a szaktárchoz, miután az közeményben tudatta: jelentősen változtak az orvosi ügyelet utáni pihenőidő szabályai.
Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXI. törvény 2011. szeptember 1-jével módosította az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvényt (a továbbiakban: Eütev.). Kimondja: Az egészségügyi tevékenység befejezése és a következő, munkarend szerint megkezdett egészségügyi tevékenység között legalább 11 óra időtartamú megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani, amely a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében a felek megállapodása alapján legalább 8 óra időtartamú megszakítás nélküli pihenő időre csökkenthető. Egészségügyi ügyelet esetén ezt a pihenőidőt közvetlenül az egészségügyi ügyelet befejezését követően ki kell adni (a továbbiakban: kompenzáló pihenőidő). Ha az egészségügyi ügyeletet a munkáltató az (1) bekezdés b) pontja alapján a napi munkarend szerinti munkaidőn túl rendelte el, az alkalmazott egészségügyi dolgozó az egészségügyi ügyeletet megelőző, napi munkarend szerint teljesített munkaidő után további pihenőidőre nem jogosult ."

A Fakoosz azt fírtatta, hogyan működik a jellemzően egyéni és társas vállalkozók által működtetett háziorvosi ellátásban az ügyelet utáni kötelező pihenőidő? Hogyan lehet biztosítani az alapellátás folyamatos és törvényes működtetését az ügyeletben közreműködő orvosok esetében a törvény hatályba lépését követően?

A szaktárca válasza:
Tisztelt Elnök Úr!

A tárgyban küldött megkeresésével kapcsolatosan az alábbi választ adom.

Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXI. törvény 2011. szeptember 1-jével módosította az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvényt (a továbbiakban: Eütev.). A módosítások kizárólag az Eütev.-nek az alkalmazott egészségügyi dolgozók jogállására vonatkozó címét, a munkaviszonyra és a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályozást érintették (12. § (6) és (11) bekezdés, 13. § (6), (10) és (11) bekezdés, 13/A. § (1) bekezdés). Megjegyzendő, hogy a FAKOOSZ által idézett Eütev. 13. § (6) bekezdés a vállalkozóként végzett egészségügyi tevékenységre nem is értelmezhető, tekintettel arra, hogy a polgári jogi jogviszonyban végzett egészségügyi tevékenységgel összefüggésben sem az egészségügyi ügyelet fogalma (az Eütev. 4. § e.) pontja értelmében: „ügyeleti feladatellátás munkaviszonyban vagy közalkalmazotti jogviszonyban"), sem a munkaidő, sem a munkáltató fogalma nem értelmezhető.

Míg a vállalkozási formában végzett tevékenységekre a magyar jog általánosan tevékenységvégzési időkorlátot a vállalkozók számára nem ír elő, az egészségügyben továbbra is ágazatsemleges tevékenységvégzési - nem munkaidő - korlátozások érvényesülnek. A vállalkozói minőségben (egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként) végzett egészségügyi tevékenységre ennek megfelelően továbbra is a jelenlegi törvénymódosítással nem érintett rendelkezések, nevezetesen az Eütev. 5.§ (5) és (6) bekezdése irányadóak.

Eszerint az egészségügyi dolgozó által egy naptári héten valamennyi, a törvény III. fejezetében felsorolt jogviszony alapján végezhető egészségügyi tevékenység együttes időtartama – az önként vállalható többletmunka kivételével – 6 havi átlagban nem haladhatja meg a heti 60 órát, továbbá az egészségügyi tevékenység együttes időtartama egy naptári napon a 12 órát akkor sem haladhatja meg, ha az egészségügyi tevékenység végzésére párhuzamosan több vagy több fajta jogviszony keretében kerül sor.

Az egészségügyi tevékenység különböző jogviszonyokban eltöltött együttes időtartamának meghatározása során az ügyeleti feladatellátás tekintetében csak az azon belüli tényleges egészségügyi tevékenységvégzés időtartamát kell figyelembe venni. A több, illetve a több fajta jogviszony keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó az egyes jogviszonyai szerinti egészségügyi szolgáltatónál nyilatkozatban tanúsítja, hogy az egészségügyi tevékenységének mértéke a fenti korlátot nem haladhatja meg.

A vállalkozó háziorvosokat erre tekintettel a 2011. évi LXXXI. törvénnyel elvégzett Eütev.-módosítás a vállalkozóként ellátott egészségügyi tevékenységükkel összefüggésben nem érinti, amennyiben azonban alkalmazott egészségügyi dolgozót foglalkoztatnak, a munkavállalóik tekintetében természetesen a 2011. szeptember 1-jétől a módosított szabályozásra tekintettel kell munkaszervezési intézkedéseiket megtenniük.

Dr. Beneda Attila