A humán erőforrás a legkritikusabb pont

Advent harmadik hetében készült a Weborvos Pro beszélgetése Rácz Jenővel, a Magyar Kórházszövetség elnökével az idei esztendőről.

– Elnök Úr, hogyan értékeli 2011 fontosabb eseményeit, történéseit? Talán kezdjük mindjárt az év elejével, amikor is a kórházak 2010-es év végi részleges adósságkonszolidációja miatt viszonylag jó pénzügyi helyzetben vágtak neki az évnek.

– Mivel éppen az advent időszakát éljük, úgy is fogalmazhatnék, hogy 2011 az „Advent éve" volt az egészségügy számára, hiszen egy nagy felkészülésnek is tekinthetjük az egész évet. Ennek a folyamatnak valóban az volt a kiindulási pontja, hogy sikerült elérnünk azt, ígéretek helyett pénzügyi segítséget kapott az ágazat. Közel 30 milliárd forint került be a rendszerbe, amely ha nem is tudta teljes mértékben szanálni az adósságot, de gazdasági kiindulópontot jelentett az átalakítás évére, így a kórházak működőképessége megmaradhatott. Ugyanakkor egyértelművé vált, hogy önmagában a rendszerhez adott többletpénz nem fogja megoldani azon problémákat, amelyeket egyébként a Semmelweis-terv társadalmi vitára bocsájtott programja is tartalmazott. Úgy érezzük, hogy az a helyzetelemzés, amely a Semmelweis-tervben szerepel, összhangban volt azzal, amit a Kórházszövetség is folyamatosan kommunikált, vagyis hogy az egészségügy GDP-arányos részesedése nemcsak a fejlett európai országokétól marad el, hanem a visegrádi országok átlagától is. Még nominálisan is egyezik a véleményünk a Semmelweis-tervben leírttal, azaz, hogy nagyságrendileg milyen pluszpénzek szükségesek az egészségügynek. Abban szintén egyetértettünk, hogy a teljes rendszer átalakítása kívánatos, vagyis a struktúrájában, a betegirányításban, az intézmények működésében és akár a finanszírozásában is.

– Ez év áprilisában ünnepeltük a Kórházszövetség fennállásának nyolcvanadik évfordulóját. Mindemellett a kongresszuson napirendre kerültek a kórházak és a kormány együttműködésének kérdései.

– Ezzel kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy az a konzultatív együttműködés, melyet az államtitkárság ígért az egészségügy felé, változatlanul megmaradt. Ennek jegyében ismerhettük meg a Semmelweis-tervet, illetve valamennyi olyan jellegű változtatási irányt, ami e programhoz kapcsolódóan az egészségügy átalakításáról szól. Így tudtuk kialakítani azt az álláspontot, hogy a helyzetelemzést elfogadjuk, a megjelölt főbb irányokkal azonosulni tudunk. Ugyanakkor jeleztük azt is, hogy – a jelenre és a jövőre nézve is – van néhány kritikus elem, ilyen például a pénzügyi- és a humán erőforrás. Továbbá azt is leírtuk az állásfoglalásunkban: szeretnénk, hogy ha az egészségügy valódi prioritást kapna, és az államtitkárság megkapná azt a politikai támogatást, ami az átalakítások végig viteléhez maradéktalanul szükséges. A kongresszust követően végleges formában is megjelent a Semmelweis-terv. Ezzel kapcsolatban megerősítettük, hogy azon átalakításokat, melyeket most már konkrétan és markánsan megfogalmaztak, szintén elfogadhatónak tartjuk, és ebben fel is ajánlottuk a konstruktív együttműködésünket, amit szerencsére kértek is.

– A pénzhiány, és az ehhez kapcsolódó feszes gazdálkodás a minőségi területekre nyilvánvalóan valamilyen hatással kell hogy járjon. Egyik látható része ennek a várólista-kérdés, a másik terület pedig az egyéb minőségi problémák, melyeket persze nehéz indikátorozni, bár valószínűleg lehet. Hogy alakul például a létszámhelyzet, a hiányszakmák és az ápolás helyzete. Ezek, még ha nem is parametizált indikátorok, azért mutatják azt, hogy ebben a szűkösségben nincsenek csodák. A talpon maradásnak az a záloga, hogy mindenki érzi a megszorítást.

– Már sokan és többször hangsúlyoztuk, hogy ezt az ellátórendszert, ebben a struktúrában, ezzel a szolgáltatási csomaggal, a megadott szakmai eljárásrendeknek megfelelően, a rendelkezésre álló forrásokból, nem lehet az elvárt minőségben működtetni.

– Amikor az erőforrások szűkösségéről beszélünk, a humán erőforrást mindenképpen szükséges kiemelni, mert hiába lesz több pénzünk, hiába lesznek fejlesztéseink, ha nem lesz, aki működtesse.

– Jelen pillanatban mi is kellő aggodalommal nézünk a december végén lejáró rezidensi nyilatkozatok aktivizálódására, hiszen láthattuk Szlovákiában is, hogy ekkora nagyságrendű orvoslétszám kiesése az ellátórendszerből, akutan nagyon komoly működési problémákat jelent. Mindenesetre egyet biztosan látni lehet, mégpedig azt, hogy az a kezelési mód, amivel Szlovákiában is próbálkoztak – vagyis, hogy a hatalom eszközeivel belenyúlnak a rendszerbe –, nem hoz megoldást. Ott is egy hosszú távú megállapodással és többletforrással tudták rendezni a bajokat. Tehát nagy valószínűséggel nálunk is a bérkérdés lesz a következő időszak legkritikusabb része, hiszen akár így „táboroznak el" az egészségügyből a dolgozók – direkt és nagy tömegben –, vagy akár folyamatosan elszivárogva, mindegyik inszufficienciát jelenthet a rendszerben. Miközben a rendszer átalakítása iszonyú erőltetett menetet igényel és hatalmas feszültségeket generál, a humán erőforrás lesz az egyik legkritikusabb pont az átalakításban, hiszen a humán erőforrás az az erőforrás, amely akutan nem megoldható. Egy jelenlegi beavatkozással heteket, hónapokat vagy akár éveket kell várni arra, hogy annak pozitív hatását érezhessük.

Az interjú  teljes szövege itt olvasható