A szaktárcát is meglepték a cukorbetegek

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) Egészségügyért Felelős Államtitkárságának a tavaly júliusban életbe lépett, az analóg inzulinok társadalombiztosítási támogatásának változásait tartalmazó rendelete azt a célt szolgálja, hogy minél több beteg esetében legyen biztosítható a megfelelő átlag vércukorszintet biztosító célérték. Így sokkal inkább megelőzhetőek a szövődmények, ami egyaránt jelent jobb létet a betegnek és családjának, valamint másodlagosan megtakarítást az államnak. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai arra utalnak, hogy az érintett betegeknek a cukorbetegségükkel összefüggő magatartása jelentős számban javult - áll az Emmi az Országos Sajtószolgálathoz eljuttatott közleményében.

Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság az analóg inzulinok társadalombiztosítási támogatásával kapcsolatban az alábbi szakmai elvek és tények kiemelését tartja kiemelten fontosnak: A hatályos szabályozási rendszer egy korábbi a jelenleginél szigorúbb kritériumokat tartalmazó rendelkezés széleskörű szakmai konszenzust követően kialakított változata, mely 2012. július 1-el lépett hatályba. A szabályozás biztosítja, hogy minden a cukorbetegség szakmai szabályai szerint indokolt esetben a páciens lépcsőzetesen, kiemelt 100%-os támogatással jusson hozzá az analóg inzulin készítményekhez. Az analóg inzulinok alkalmazása egy év után akkor folytatható kiemelt támogatással, ha az adott beteg esetében a megfelelő szénhidrátanyagcsere-háztartás célértéke a szakorvosi javaslat kiállítását megelőző fél éven belül, két mérés alapján fenntartható volt. Azonban amikor az analóg inzulin készítményekkel nincs terápiás előrelépés, a továbbiakban kiemelt 100%-os támogatás biztosított a humán inzulin készítményekhez.

A drágább analóg inzulin készítmények, és az un. humán inzulinok között számos vizsgálat alapján terápiás eredményességében szignifikáns különbség nincs. Fontos kiemelni, hogy a szabályozás ugyanakkor figyelembe veszi az orvos-szakmailag indokolt egyedi eseteket, például a gyermekek kezelését, a súlyos hipoglikémiát (alacsony vércukorszintet). A módosítás továbbá azt is biztosítja, hogy a betegek szorosabb szakorvosi kontroll alatt legyenek (a korábbi egyéves időtartamról fél évre változott a szakorvosi javaslat érvényessége) és ezáltal a megfelelő kezelésük jobban biztosítható.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szakma előzetes jelzése szerint a szabályozás bevezetése előtt az analóg inzulinra beállított betegek közel fele nem érte el a szakmailag megkívánt célértéket. A rendelkezésre álló első féléves adatok azt mutatják, hogy az érintett betegek 20%-nál nem sikerült a célértéket elérni, azonban a többi betegnél a kezelési eredmények javultak. Ők továbbra is kapják az analóg inzulint. Az előbbiekből az következik tehát, és ez előrelépésnek tekinthető, hogy a betegek jelentős részénél az együttműködésüknek köszönhetően kontrolláltabbá vált a cukorbetegség. Remélhetőleg a jelenleg humán inzulinos kiemelt (100%-os) támogatásban részesülő betegkör esetében is hasonló előrelépés lesz, hiszen egyéves kezelési ciklust követően a finanszírozó ismételten biztosítja kiemelt támogatással az analóg inzulinos kezelést.

Az ijedtség javította az orvos-beteg együttműködést