Új hatóság és új törvény határozza meg az adatvédelem kezelését január elejétől.
A sok adat és annak megfelelő kezelése rendszerszinten lehetőség az ellátás javítására, ami ugyanakkor egyéni érdek is, nemcsak a finanszírozó, például az állam érdeke. Éppen ezért össze kell hangolni a már-már extremitást súroló különbségeket a jogvédők és a hivatalok, hatóságok között, hangzott el a Medical Tribune mai, Adatvédelem az egészségügyben című konferenciáján.
Mint ismeretes, január elsejétől az adatvédelmi ombudsman hivatala helyett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság kezdte meg működését kilenc évre választott elnökével, dr. Péterfalvi Attilával. Ugyanezen a napon lépett hatályba az új adatvédelmi törvény, ami több fontos változást is tartalmaz, mutatott rá dr. Szabó Endre Győző a hatóság elnökhelyettese, aki úgy fogalmazott: nagy odafigyelést és bölcs körültekintést igényelt a jogalkotó részéről a sokféle érdek figyelembe vétele. Arra is felhívta a figyelmet, hogy immár a napi szóhasználatban elfeledhetjük az adatvédelmi törvény kifejezést, helyette az infó törvény elnevezés dukál.
A hatóságnál továbbra is vannak ombudsmani típusú, vagyis leginkább panaszügyek, amelyek a vizsgálati eljárások körébe tartoznak, s bírósági kikényszeríthetőséggel is kiegészülnek. Adatvédelmi hatósági eljárás csak hivatalból indulhat a mindenkori elnök kezdeményezésére, illetve indulhatnak titokfelügyeleti hatósági eljárások is. Természetesen tovább viszik az adatvédelmi ombudsmantól „megörökölt" ügyeket, s az év során százas nagyságrendű hatósági ügyre számítanak.
Emberi jogi alapvetések a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való alapvető jog, az emberi test és szövetek feletti, valamint a személyes adatok feletti önrendelkezés, szögezte le Alexin Zoltán, adatvédelmi szakértő, a Szegedi Tudományegyetem Informatikai Tanszékcsoport munkatársa. Ehhez képest személyes egészségügyi adatok gigabájtjai vannak az orvosok hatáskörén kívül, az egészségügyi, állami hatóságok kezében, holnap pedig már terabájtokról beszélhetünk a szakértő szerint, aki úgy véli, megengedés helyett kényszeralapú adatkezelés folyik hazánkban. Elrettentő példakánt említette a kórházi hűtőket, amelyekben biobank híján tárolják a szövetmintákat. Ezek is adatokat tartalmaznak, amelyek véleménye szerint a magánélet részét képezik.
Hazánkban túlságosan hosszú ideig, 30-50 évig őrzik meg az adatokat (míg például Németországban tíz évig, de öt év után kezdeményezni lehet az adatok megsemmisítését), és még ezután is sok esetben az adat megmarad mikrofilmen, levéltárban, ami az adatvédelmi szakértő szerint példátlan dolog az európai jogállamokban. Az adatok minden állami hivatal számára ingyen elérhetők, de ha az érintett keresi őket, akkor jelentős várakozással, súlyos ezrekért, kaphat belőle másolatot, ha egyáltalán megtalálják, tette hozzá.
A már megszűnt Egészségbiztosítási Felügyelet egykori vizsgálatára utalva elmondta, hogy a háziorvos 170 különböző jelentést továbbít a betegeiről az állami szerveknek, sok esetben személyes egészségügyi adatokat. A háziorvostól pedig adatokat kér az üzemorvos, a felülvizsgáló orvos, s ezzel a páciens adatvédelmi jogait figyelmen kívül hagyják – minderről a beteg esetleg nem is tud semmit. A háziorvos a beteg beleegyezése nélkül jogosult hozzájutni a páciens társadalombiztosítási ellátásainak listájához 1998. január 1-ig visszamenőleg. Amit a szakértő nehezményez, azt a szakállamtitkárság sikerként éli meg, hiszen immár csak a páciens írásos tiltása szükséges a betekintés, kontroll megakadályozásához.
Kétéves pilot programon van túl az infarktus regiszter, amely ellenpéldája lehet a túlzott adatvédelmi aggodalmaskodásnak. A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) által vezetett nyilvántartáshoz nincs jogszabályi felhatalmazás, csakis a betegek beleegyezésével kerülnek be az adatok, mutatott rá dr. Regős Eszter, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Adatvédelmi osztályának vezetője, aki elmondta: a betegek a többi betegtárs gyógyulása érdekében osztják meg adataikat, ezért ritka a tiltakozó hozzáállás.