Egyértelmű betegutakat, javuló hozzáférést ígérnek az új struktúrában.
Az egészségügyi intézmények államosításával párhuzamosan zajlik a térségek kialakítása, az új ellátás- és kapacitás tervezése. Matematikai modellszámításokkal, ezt követően pedig finomhangolással alakítják ki az új rendszert, mondta egy egészségügyi konferencián dr. Drexler Donát, a GYEMSZI ellátástervezési igazgatója. Az úgynevezett finomhangolás során igyekeznek az utazási időt minimalizálni, figyelembe venni a természetes betegutakat, ügyelnek a kórházak egyforma terhelésére, a szakmák közötti kompatibilitásra, és figyelembe veszik a közösségi igényeket is, hangsúlyozta a Drexler Donát, megjegyezve: nem íróasztal mellett akarják megoldani az ellátásszervezést. A kialakuló rendszert folyamatos monitorozzák, ez biztosítja a rendszer rugalmasságát és hosszú távú fenntarthatóságát.
A progresszivitási szinteket a Kollégiumi Tagozatok ajánlásai alapján határozzák meg: szakmánként a beavatkozásokat – azok eszköz-, szaktudás-, infrastrukturális igénye és gyakorisága alapján – progresszivitási szintekhez rendelik. Ha a progresszivitási szinteken megjelenő tevékenységek megfelelően kódolhatóak, akkor a finanszírozásban is meg tudják ezt jeleníteni, mutatott rá Drexler Donát. Ellenkező esetben például a kiemelt centrumok nem kapnak több pénzt – tehát alapvető érdeke a szakmának, hogy a kódokat rendbe tegyék, ami a finanszírozásukat alapvetően érinti.
A rendszer rugalmasságát példával illusztrálta Drexler Donát: ha az intézmény az adott pillanatban nem tudja betölteni a neki ajánlott magasabb térségi szerepet, nem esik el attól a lehetőségtől, hogy később a minimumfeltételek teljesítésével magasabb szintre lépjen. Egy másik példával pedig a döntések szakmaiságát kívánta érzékeltetni: ha egy intézmény vezetése úgy véli, hogy kórháza adott szakmában magasabb szinten képes ellátni a betegeket, mint a GYEMSZI ajánlásában szerepel, akkor Szakmai Tagozathoz fordulhat: ha a grémium szakmailag megindokolja, hogy térségi szervezés szempontjából valóban szükség van az adott helyen az adott szakmában a magasabb ellátási szintre, akkor ezt az ajánlást valóra váltják.
Az alapmodell értelmében az ellátások megoszlása szerint betegek 70 százalékát az első, 25 százalékukat a második, 5 százalékukat a harmadik progresszivitási szinten látják el. Azonos progresszivitási szinten a betegek nem mozoghatnak az intézmények között. Az azonos lakhelyen élők mindegyike adott szakma adott progresszivitási szintjén ugyanazon intézményhez fog tartozni – ez biztosítja, hogy a TEK-ek átfedésektől mentesen illeszkedjenek.
A térségi szervezés módszertanát minőségi és méretgazdasági szempontok alakították, ennek alapján alakult ki a nyolc térség. Mint korábban beszámoltunk róla, az eredetileg tervezett kilenc helyett azért lett nyolc, mert korábban a Nyugat-Dunántúlt két kisebb térségre bontották. Egy-egy térséghez 1-1,5 millió ember fog tartozni, egyértelmű betegutakat, javuló hozzáférést ígérnek az új struktúrában.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!