Helyzetkép Európa egészségügyéről

A “Health at a Glance – Europe 2012" kiadvány kulcsfontosságú indikátorok révén ad áttekintést 35 európai ország, közöttük 27 EU-tagország, öt tagjelölt ország és három EFTA tagország egészségügyi rendszerének helyzetéről és lakosságuk egészségi állapotáról - a tanulmány az ESKI honlapján olvasható.

A jelentés a rendelkezésre álló legfrissebb összehasonlítható adatok alapján mutatja be az európai országokban 2010 végéig jelentkező trendeket és eltéréseket a következő témakörökben:
- a lakosság egészségi állapota
- az egészségügyi rizikófaktorok
- az egészségügyi rendszerek erőforrásai és tevékenysége
- a krónikus és az akut betegségek ellátásának színvonala
- az egészségügyi kiadások és a finanszírozás forrásai

Az indikátorok kiválasztása az Európai Közösség Egészségügyi Indikátorainak (ECHI) listája alapján történt, melynek kidolgozásában az Európai Bizottság is közreműködött, segítséget nyújtva ezzel az egészségügyi statisztikák fejlesztéséhez és jelentéséhez.

Az első kiadás 2010-ben látott napvilágot. A második kiadás, mely idén novemberben jelent meg, az előzőnél több ECHI indikátort tartalmaz az egészségi állapot és az egészségügyi erőforrások, tevékenységek bemutatására. Új elemként külön fejezetben tárgyalja az egészségügyi ellátás minőségét, összegezve.az ECHI indikátorokat az OECD minőséget és betegbiztonságot átfogó minőségi indikátoraival.

Az átfogó helyzetkép alapján elmondható, hogy az utóbbi évtizedekben jelentősen javult az európai országok lakosságának egészségi állapota. A várható élettartam növekedése a jobb élet- és munkakörülményeknek, az egészségtudatosabb magatartásnak és az egészségügyi ellátás jobb hozzáférhetőségének tulajdonítható.

Az egészségi állapot jelentős mértékben javult, bár megfigyelhetőek még számottevő eltérések

Az EU-tagországokban a születéskor várható élettartam több mint hat évvel nőtt 1980 és 2010 között, és a 2008-2010-es időszakban átlagosan 75,3 év volt férfiak és 81,7 év nők esetében, ami 2,7, illetve 2,3 év növekedést jelent a két nem vonatkozásában 1998 és 2010 között. A mutató értéke az EU tagországok több mint felében meghaladta nőknél a 80 évet, férfiaknál a 75 évet. A születéskor várható élettartam legmagasabb értéke nőknél Franciaországban (85,0 év), férfiaknál Svédországban jelentkezett (79,4 év). Nők esetében a legalacsonyabb értékeket Bulgáriában és Romániában (77,3 év), férfiak esetében Litvániában regisztrálták (67,3 év). Magyarország mutatói nők esetében 78,4, férfiak esetében 70,3 évet jeleztek.

Az EU-tagországok várható élettartamában mutatkozó legnagyobb eltérés nőknél 8 év, férfiaknál 12 év körül alakult. A nemek közötti eltérés átlagos értéke (6,4 év) közel fél évvel kevesebb, mint az ezredfordulón.

A várható élettartam növekedése egyben a mortalitási ráták csökkenését is jelzi. 2010-ben nagy eltérések mutatkoztak az európai országokban az összes halálokra visszavezethető korra standardizált halálozási rátákban. Az Európai Unió átlagértéke 663/100 000 volt, a halálozás Spanyolországban és Olaszországban volt a legalacsonyabb (500/100 000 fő). A legmagasabb a Baltikumban és a közép-európai országokban, ahol a korra standardizált mortalitási ráták meghaladták a 900/100 000-es arányszámot, Magyarország rátája szintén közel járt ehhez az értékhez. Bár a mortalitási ráták továbbra is magasak Közép-Európában, ezek az arányszámok az EU átlagánál nagyobb mértékű – több mint 25 százalékos – csökkenést jeleztek néhány országban, így Magyarországon is.

A legtöbb európai országban viszonylag kismérvű a csecsemő-mortalitás. 2010-ben a ráták 3 és 9,8/1000 élveszületés közötti értéken mozogtak.

Európában a kardiovaszkuláris betegségek és a daganatos betegségek képezik a vezető halálokokat. 2010-ben, a régióban a kardiovaszkuláris betegségeknek volt tulajdonítható a halálesetek 36 százaléka. Az ischémiás szívbetegség (IHD) és a stroke, melyek a kardiovaszkuláris betegségek 60 százalékát teszik ki, a haláleseteknek több mint 1/5-ét okozták 2010-ben.

Az ischémiás szívbetegség önmagában a halálesetek 13 százalékáért volt felelős. Az IHD okozta halálozás a Baltikumban volt a legnagyobb mérvű, ugyanakkor Magyarország értéke csak három hellyel előzte meg a legkedvezőtlenebb értéket. Az 1990-es évek óta az IHD mortalitási rátái szinte minden országban csökkenést jeleznek, a legnagyobb csökkenés Dániában volt tapasztalható.

2010-ben, a régióban a halálozás kilenc százalékát a stroke okozta, ugyanakkor az egyes országok stroke mortalitásában nagy eltérések tapasztalhatóak. A legmagasabb értékeket itt is a Baltikumban és a közép-európai országokban, közöttük Magyarországon regisztrálták.

Az idők során bekövetkező trendeket tekintve, a stroke mortalitás 1995 óta minden EU- tagországban csökkent, és ez 2003 óta még érzékelhetőbbé vált. Így pl. Ausztriában közel 60 százalékos visszaesés volt tapasztalható. A dohányzás visszaszorulása jelentős mértékben járult hozzá az IHD és a stroke incidenciájának csökkenéséhez, és a túlélési ráták javulása az orvosi ellátás hatékonyabbá válásának is tulajdonítható.

A rák a keringési betegségeket követő második vezető halálok az EU tagországokban. 2010-ben a daganatos betegségek okozták az összmortalitás 28 százalékát a régióban. A közép-európai országok (Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia) mortalitási rátái voltak a legmagasabbak, 200/100 000 fő körüli értéket mutattak.

Az EU tagországokban élő férfiak körében a tüdőrák okozza továbbra is a daganatos betegségre visszavezethető legtöbb halálesetet. 2010-ben a tüdőrákra visszavezethető mortalitási ráták a Baltikumban és a közép-európai országokban, köztük Magyarországon, voltak a legmagasabbak. Az emlőrák a leggyakoribb daganatos betegség az Európában élő nők körében, de mortalitása csökkenő tendenciájú a korai diagnosztizálásnak és a hatékonyabb kezeléseknek köszönhetően. A prosztatarák halálozási aránya 15-30/100 000 fő a régióban, a legrosszabb Észtországban, Lettországban és Svédországban.

Az öngyilkosság rendkívül komoly problémát jelent az EU-tagországokban. 2010-ben körülbelül 60 000 ilyen haláleset következett be a régióban. Az öngyilkossági ráták viszonylag alacsonyak (8/100 000 fő) voltak a dél-európai országokban, a legmagasabbak pedig a Baltikumban és Közép-Európában, ahol meghaladták a 17/100 000-es arányszámot. Magyarország rátája 21,7/100 000, a második legrosszabb érték volt Litvánia után.

Az EU tagállamokban, 2011-ben több mint 100 000 halálesetnél a krónikus betegségek közül a diabétesz jelentette a legfőbb halálokot. Így a cukorbetegség a vezető halálokok között szerepel, bár önmagában többnyire nem jár fatális kimenetellel, csak kardiovaszkuláris betegségekkel vagy vese-elégtelenséggel társulva idéz elő halálesetet.

Az asztma a gyermekek körében leggyakrabban előforduló krónikus betegség, de sok felnőttet is érint, így komoly népegészségügyi problémát jelent. Szintén krónikus morbiditásra vezető betegség a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség), mely évente körülbelül 200-300 000 halálesetet idéz elő Európában, és a légzőszervi betegségek közül ez vezet leggyakrabban munkaidő-kieséshez. Az asztma és a COPD megfelelő kezelése az alapellátásban, megelőzheti az állapot súlyosbodása miatt szükségessé váló költséges kórházi kezeléseket.

2010-ben közel 27 000 új HIV-fertőzést diagnosztizáltak az EU-tagországokban, illetve 1600 fertőzést a hat tagjelölt országban. Norvégiában, Svájcban és Észtországban fordult elő a legtöbb új eset (27,8/100 000), ezt követte Belgium, Lettország és az Egyesült Királyság 10/100 000 főt meghaladó értékével. Az EU tagországokban 2010-ben átlagosan 6,2 új HIV-fertőzést diagnosztizáltak. A nemek szerinti megoszlás Magyarországon 16 férfi/1 nő volt.

Az Európai Unióban élő HIV-fertőzöttek száma megközelítette a 800 000-et 2010-ben. Az újonnan bejelentett AIDS-esetek száma 2010-ben 4643 volt, és ez 1,1/100 000-es átlagos incidenciát képviselt. Ez az 1990-es években regisztrált magas incidenciának már csak a negyede a hatékony kezelések jobb elérhetőségének tulajdoníthatóan.

Az AIDS incidenciájának legmagasabb rátáit az EU tagországok közül Lettország jelentette, ezt követte Portugália és Spanyolország. A közép-európai országok, így Bulgária, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország, Lengyelország és Szlovénia jelezték a legalacsonyabb AIDS rátákat.

Az egészségügyi rizikófaktorok változásai

Az utóbbi évtizedekben jelentős javulás volt tapasztalható az európai országok lakosságának egészségi állapotában, és a kedvező tendenciát az egészségkárosító tényezők hatásának visszaszorulása, az egészségtudatosabb magatartás választása idézte elő. A legtöbb európai ország – figyelemfelkeltő kampányaival, a reklámok betiltásával, az egészségtelen termékek fokozott adóztatásával – eredményesen lépett fel a dohányzás, alkoholfogyasztás, az egészségtelen táplálkozás és a mozgás-szegény életmód által okozott problémákkal szemben.

A dohányosok aránya azonban nemzetközi vonatkozásban továbbra is nagy eltéréseket mutat. A rendszeresen dohányzó felnőttek aránya mára 15 százalék alá csökkent Svédországban és Izlandon (ez az arány az 1980-as években még 30 százalék volt), viszont Görögországban továbbra is ilyen magas szinten maradt. A dohányzási ráták továbbra is magasak Bulgáriában, Írországban, Lettországban és Litvániában, Magyarország Litvániával azonos helyen áll 26,5 százalékos arányával.

Az alkoholfogyasztással kapcsolatos eredmények nem egyöntetűek. A hatékony intézkedések ugyan sok európai országban (Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Magyarországon) csökkenéshez vezettek, viszont másutt (Ciprusban, Finnországban és Írországban) emelkedés volt tapasztalható.

Az utóbbi időben az elhízás és az obezitás rátáinak emelkedése a legkomolyabb népegészségügyi problémák közé tartozik. Az obezitás számos betegség (magas vérnyomás, megemelkedett koleszterinszint, cukorbetegség, kardiovaszkuláris problémák, a rák bizonyos fajtái, stb) kiváltó oka lehet. Minthogy az obezitás a krónikus betegségek magasabb rizikójával jár, ezeknek az egészségi problémáknak az ellátása jelentős többletkiadásokra is vezet.

Az Európai Unióban jelenleg a felnőtt lakosság 52 százaléka túlsúlyos, 17 százalékuk obezitással küszködik. Az obezitás prevalenciája, mely nagyobb egészségügyi kockázatot jelent, mint a túlsúlyos állapot, a Romániában és Svájcban regisztrált nyolc százaléktól 25 százalékot meghaladó értékig terjed. A 25 százalék fölötti értékek Magyarország és az Egyesült Királyság statisztikáiban fordulnak elő. Az obezitás rátája 1990 óta sok európai országban megduplázódott, és ez a probléma bár különböző mértékben, de minden lakossági csoportot érintett.

Az egészségügy humán erőforrással való ellátottsága

Az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének biztosítása minden EU tagország alapvető célkitűzése. Sok európai ország orvoshiánnyal küzd, illetve problémát jelent számára különböző térségeinek megfelelő szakemberekkel való ellátása, ugyanakkor a költségvetési megszorítások a kereslet időleges csökkenéséhez is vezethetnek.

2000 óta az orvosok 1000 főre számított aránya szinte minden EU-tagországban emelkedett, a 2000-ben regisztrált 2,9/1000-ről 2010-ben átlagosan 3,4/1000-re. A növekedés üteme Görögországban és az Egyesült Királyságban volt különösen számottevő.

Az általános orvosok és a szakorvosok aránya a szakorvosok túlsúlya felé tolódott el. Az általános orvosok számának viszonylag lassú emelkedése sok országban komoly problémát jelent, mivel e miatt bizonyos lakossági csoportok nehezen jutnak hozzá az alapellátás szolgáltatásaihoz.

Sok esetben gondot okoz a nővérhiány is, ami a jövőben még tovább fokozódhat. Az előző évtizedben ugyan még szinte minden EU-tagállamban növekedett a nővérek száma, és ez különösen Dániában, Franciaországban, Portugáliában és Spanyolországban volt érzékelhető, de az utóbbi időben, különösen a gazdasági válság által fokozottan sújtott országokban csökkenés volt tapasztalható az ápolónők számában.

Az egészségügyi ellátás színvonala javult a legtöbb európai országban, bár a krónikus betegek kórházi ellátása sokszor elkerülhető lenne

Jelentős előrelépés mutatkozott az életveszélyes betegségek – akut szívizom-infarktus, stroke, daganatos betegségek – kezelésében minden, a jelentésben részt vevő európai országban. 2000 és 2009 között az akut szívizom-infarktus miatti hospitalizációt követően bekövetkező mortalitás közel 50 százalékkal csökkent, a stroke esetében a csökkenés 20 százalékos volt. Ezek az eredmények az akut ellátás színvonalának növekedését és a stroke-ra specializálódott részlegek jobb hozzáférhetőségét jelzik Dánia és Svédország viszonylatában.

A különböző rákbetegségek túlélési aránya is javult a legtöbb országban. A Cseh Köztársaságban és Szlovéniában jelentős javulás mutatkozott a vastag- és végbélrák, valamint az emlőrák túlélésében.

Az alapellátás minőségének monitorozásánál gondot jelent, hogy erről az ellátási szintről viszonylag kevés adat áll rendelkezésre. Gyakran a hospitalizáció potenciális elkerülhetőségét tekintik az alapellátás minőségi indikátorának. Az asztmás betegek kórházi felvétele nagy eltéréseket mutat a különböző országok viszonylatában, ugyanakkor a nem megfelelően kontollált cukorbetegség miatt túl sokszor kerül sor kórházi felvételre minden európai országban.

Lelassult vagy csökkent az egészségügyi kiadások növekedése sok európai országban

2010-ben, felváltva a folyamatos növekedést jelző tendenciákat, szinte minden európai országban lelassult vagy csökkent a reálértéken számított egy főre jutó egészségügyi kiadás. A visszaesés már 2009-ben jelentkezett a gazdasági válság által leginkább sújtott országokban (pl. Észtországban és Izlandon), de ezt még szigorúbb megszorítások követték 2010-ben. 2000 és 2009 között Európa-szerte évente 4,6 százalékkal nőttek reálértéken az egy főre jutó egészségügyi kiadások, és ezt egy 0,6 százalékos visszaesés követte 2010-ben.

A különböző országok számos intézkedést hoztak az állami egészségügyi kiadások csökkentésére. Ezek között szerepelt a háztartások bizonyos szolgáltatásokra, gyógyszerekre fordított közvetlen kiadásainak növelése, szigorú költségvetési megszorítások érvénybe léptetése a kórházaknál, stb. A hatékonyság előmozdítása érdekében ösztönözték a kórházak fuzionálását, és a fekvőbeteg-ellátással szemben előtérbe helyezték a nappali kórházi ellátást és a járóbeteg-ellátást.

Az egészségügyi kiadások 2010-ben tapasztalt visszaesésének tulajdoníthatóan, a GDP egészségügyi kiadásokra fordított aránya stagnáló vagy enyhén csökkenő tendenciát jelzett az Európai Unió sok tagországában. 2010-ben a tagországok átlagosan GDP-jük 9,0 százalékát fordították egészségügyi kiadásaikra, és bár ez az arány a 2000-ben jelzett 7,3 százalékos értékhez viszonyítva jelentős növekedést mutatott, a 2009-es év 9,2 százalékos értékéhez képest enyhe csökkenést jelzett.

2010-ben a GDP arányában számított egészségügyi kiadások tekintetében, Hollandia állt az élen (12 százalék), ezt követte Franciaország és Németország (mindkét esetben 11,6 százalékkal), ugyanakkor Magyarország értéke 7,8 százalék volt. Az egy főre jutó egészségügyi kiadások szempontjából is Hollandia állt a vezető helyen (3890 euró/fő), a legalacsonyabb értékek 700 euró/fő körül mozogtak, Magyarország értéke 1231 euró/fő volt.

Az állami szektor az egészségügyi ellátás fő finanszírozója Ciprus kivételével minden európai országban. 2010-ben átlagosan az egészségügyi összkiadás közel három/negyedének (73 százalék) finanszírozása történt állami forrásból az EU-tagországokban. Ez az arány a 80 százalékot is meghaladta Hollandiában és az észak-európai országokban (kivéve Finnországot), viszont csak 43 százalékos volt Ciprusban.

A gazdasági válság az állami és a magán finanszírozást egyaránt érintette. Írországban az egészségügyi kiadások állam által finanszírozott része hat százalékkal csökkent, ugyanakkor a háztartások közvetlen kiadásai nőttek. Bulgáriában és a Szlovák Köztársaságban is jelentősen visszaesett a kiadások állami finanszírozása.

Az állami finanszírozás mellett az országok többségében a közvetlen kifizetések jelentik az egészségügyi kiadások finanszírozásának másik fő forrását. A magán egészségbiztosítás által nyújtott finanszírozás csak néhány ország esetében játszik fontosabb szerepet.

2010-ben a közvetlen kifizetések aránya Ciprusban volt a legnagyobb (49 százalék) és az Egyesült Királyságban volt a legkisebb mérvű (9 százalék). Az arány, a tagországok közel felében jelzett növekedést az elmúlt évtizedben. Az emelkedő tendencia leginkább Bulgáriában, Ciprusban, Máltán és a Szlovák Köztársaságban volt érzékelhető.

A gazdasági válság és a költségvetési megszorítások növekvő terhet jelentettek az egészségügyi rendszerek számára Európa sok országában. Így a válság kezelésére hozott intézkedéseknek az egészségügyi ellátás elérhetőségére és színvonalára gyakorolt rövid és hosszú távon potenciálisan jelentkező hatása, szoros monitorozást igényel a jövőben. (ZLL)

Forrás: Health at a Glance. Europe 2012. OECD Publishing