Lelkiismeretre és rászorultságra épül a struktúra

A szaktudás és az eszközök rendelkezésre állnának, de az orvos- és a forráshiány következtében egyre nehezebben adható világszínvonalú ellátás a gyermekgyógyászatban – derül ki az Orvosok Lapjában megjelent, dr. Szabó Andrással, a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának igazgatójával készült interjúból.

A progresszív betegellátás csúcsán lévő intézetek a működőképességük határán dolgoznak, egyszerre küzdenek a létszámhiánnyal és a finanszírozás problémájával, állítja a klinika vezetője. Budapesten a gyermekgyógyászaton belül négy nagy intézet található speciális profilokkal és hasonló működési problémákkal. Az ellátás javítása céljából szükségesnek tartja az erőforrások koncentrálását, vagyis azt, hogy a fővárosi ellátást az agglomerációval együtt a gyermekgyógyászati ellátás valamennyi spektrumát biztosítani tudó egyetlen ellátócentrumba összpontosítsák, ahogyan a világ gazdaságilag fejlett országaiban ezt már meg is valósították. Míg a felnőttgyógyászatban a betegek nagy száma miatt logikus, hogy a különböző szakellátásokat önálló intézményekben biztosítják, a gyermekgyógyászatban azonban a szakterületek szoros együttműködése szükséges, ezért lenne indokolt a centrum létrehozása.

Példaként hozza fel, hogy egy onkológiai betegséggel küzdő gyermek mellé kell gasztroenterológus, radiológus, pulmonológus és gyermeksebész is – és ezek az orvosok az onkológiai betegségek mellett saját szakterületük kórképeit is el tudják látni. Így a kapacitást is jobban ki lehetne használni, és hatékony lehet az ellátás egésze. A csúcsellátást és a rutinbeavatkozásokat is egyazon struktúrában kellene biztosítani, még az ambuláns járóbeteg-ellátást is egy szervezeti egységbe lehetne összefogni. Ezzel csökkenthető lenne az a jelenlegi probléma is, hogy a háziorvos a sürgősségi osztályra küldi a gyermekeket, ahol akár három órát is kell várniuk jelenleg – míg a centrumban rögtön a megfelelő szakorvoshoz kerülnének a betegek. Kicsit enyhítené ez a struktúra az orvoshiány okozta nehézségeket is. A gyermekellátás legfőbb problémája ugyanis a szakemberhiány. Valamennyi osztályon rendelkezésre áll ugyan egy-egy kolléga, de ez nem elegendő, hiszen munkatársaknak szabadságra is kell menniük, ügyelet után a munkaidő-korlátozás miatt nem dolgozhatnak, és így van olyan nap, hogy egy adott területen nincs specialista a kórházban. Olyan osztály is van persze, amelyen több szakorvos látja el a feladatokat, de sajnos nem ez a jellemző dr. Szabó András szerint.

A gyermekkori betegségekről általánosságban elmondja, hogy nem sokat változtak az utóbbi időben. A betegségek jelentős hányada az alapellátás körébe tartozó, általános gyermekgyógyászati probléma, melynek egyik legfontosabb szegmense az infektológia, beleértve a klasszikus megbetegedéseket – mint a skarlát vagy a bárányhimlő – és az egyszerűbb vírusinfekciókat is. Ezen betegségek kezelése az alapellátáson túl a kórházi ellátás egy jelentős részét is leköti. Lényegesen kisebb betegszámot tesznek ki a valóban kórházi kivizsgálást és terápiát igénylő megbetegedések. Ebben a körben a gasztroenterológiai betegségektől a pulmonológiai betegségekig számos kórképet fel lehetne sorolni, de a klinikaigazgató az egyértelműen nagy költségigényű hemato-onkológiai és transzplantológiát érintő betegségeket, a koraszülött-ellátást, valamint számos, sebészeti beavatkozást igénylő állapotot emeli ki. A gasztroenterológia, a kardiológia és a neurológiai megbetegedések is gyakran igényelnek kórházi ellátást. Ez utóbbi esetben általában a mentális fejlődés elmaradása és/vagy görcsök jelentkezése miatt kerülnek kórházba a betegek, akik betegségének hátterében nem ritkán anyagcserezavar áll. Továbbá fontos terület még a gyermekpszichiátria is.

Az általa irányított klinikán nincsenek várólisták. Halasztható műtétek esetében a gyermek bejelentkezését követheti két-három hét várakozás, de ez a család felkészülését szolgálja a sebész és a család megegyezése szerint. A járóbeteg-ellátás gyakorlatilag nincs finanszírozva, ezt a munkát ingyen végezik, állítja dr. Szabó András. Az OEP egy beteg ellátásáért 1000–1200 forintot fizet – ennyi pénzért a vízvezetékszerelő rá sem néz az elromlott csapra, hoz fel egy példát a hétköznapokból, nem hogy egy csavart még meg is húzzon. A járóbeteg-rendelés a klinikán kizárólag azért működik, mert az orvosok a fekvőbeteg-ellátás mellett ambulanciákon is rendelnek, így besegítenek az alapellátásba is – sőt, sokan még munkaidejük letöltése után is további állást vállalnak az alap- és a szakellátáson belül, hogy valamennyi plusz pénzt keressenek a kevés fizetésük mellé. Ez azonban nem racionálisan szervezett egészségügy, hanem kizárólag az orvosok lelkiismeretére és anyagi rászorultságára épülő betegellátás, teszi hozzá.

A teljes interjú a Weborvos Pro portálon olvasható.