Magyar Orvosi Kamara: A láthatatlan áldozatok

A kormányzat és az ágazat vezetése most érthetően a COVID-19 járvány következményeinek a ke­zelésére, az ellátórendszer felkészítésére koncentrál, írja a MOK elnöksége állásfoglalásában a szervezet honlapján.  Ez helyes, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a járvány a jelen szakaszában még nem okoz általános, komoly terhelést az ellátórendszer számára, ám a fenti átszervezések, az orvos-beteg találkozások ritkítását célzó in­tézkedések, a halasztható kezelések, műtétek egyelőre meghatározatlan idővel való eltolása, valamint a 65 év feletti orvosok közvetlen ellátásból való kivonása  miatt nagyszámú olyan beteg van, akinek az egyéb, nem koronavírushoz köthető betegsége ellátást, gondozást, gyógykezelésének folyta­tá­sát igényli. Ezen betegek ellátása nagyon meglassult, megnehezedett, Így a járvány jelen szakaszában, relatív kevés fertőzött mellett a fenti problémából adódó “láthatatlan áldozatok”, járulékos károk, az ellátat­lanul maradt vagy késve ellátott betegek egészségkárosodása, esetleges halála a járvány által okozott kárnál akár nagyobb jelentőségű is lehet.

A járvány későbbi szakaszában sajnos a járvány okozta veszteségek növekedni fognak, de a populá­ciós szintű veszteség minimalizálása érdekében szükség lesz a nem COVID-19-es betegek nem ha­lasztható kórházi ellátására, illetve a járóbeteg-ellátásban a szűrés -gondozás rendszerének fenntartá­sára. Ugyanígy szükség lesz a nem fertőző betegek soron kívüli sürgős ellátásra a hagyo­mányosan, sürgősségi körbe tartozó betegek esetén. Az erre való felkészülést már most meg kell kezdeni.

Ez a probléma egyszerre szakmai, egészség-gazdaságtani és etikai kérdés. Az erőforrásokkal való gazdálkodásának a legnagyobb társadalmi nyereséget (megmenthető életév és életminőség) kell szol­gálnia. A MOK most készülő etikai ajánlása szerint azonos elveket kell alkalmazni a Covid-19 vírus­sal fertőzött és azzal nem fertőzött páciensek esetében. Nem szabad különbséget tenni az erőforrások elosztásában a Covid-19 vírussal fertőzött páciensek és a más betegségekkel küzdők között.

Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, az ellátórendszer feladat szerinti megosztására, az ellá­tóhelyek koncentrálására, új ellátásszervezési eszközökre, és naprakész információkra van szükség.

Az alapellátás szintjén az ellátását átszervezése folyamatban van. Az alapellátás a saját feladatait várhatóan az új szervezeti formában el tudja látni, új működése a távkonzultáció és a praxisok átme­neti összevonásán alapul, amihez akut ellátó központok társulnak. Problémát elsősorban a szakellá­tással való kapcsolat jelent, hatalmas szüksége lenne jól definiált feladatokra, és pontos informá­cióra a betegek tovább irányításának lehetőségeiről.

A járóbeteg-ellátás - elsősorban a szakrendeléseken dolgozó 65 év felettiek amúgy szükségszerű kivonása miatt- lényegében szétesett. Az, hogy a korábban ezen rendelőket akutan vagy rendszeresen felkereső betegek jelenleg kihez, hova fordulhatnak, szintén tisztázásra vár. Telefonos tanácsadás, a kiesett ellátás pótlása itt is csak esetlegesen áll rendelkezésre.

A kórházi és klinikai szinteken a betegek hatékony és igazságos ellátásához szükséges a szakmai fel­ügyeleti szervek által a triage, a betegellátási protokollok újraalkotására. Ezeken a helyeken ma a járvány tömeges megbetegedésekkel járó szakaszára való felkészülés zajlik és köt le jelentős kapa­citásokat. Ugyanakkor fenti kórházak jelentős része jelenleg kihasználatlan, takaréklángon üze­mel, teljes, amúgy működőképes osztályok ürülnek ki, máshova át nem rendelt személyzetük látszat tevékenységet végez vagy kényszer szabadságát tölti. Így -többek között feladatkijelölés híján- a nem fertőzött betegek ellátása zavart szenved, még abban az esetben is, ha tudható, hogy az ellátás elma­radása egészségkárosodást, állapotromlást kockáztat.

A legnagyobb problémát most a nem pontosan definiált feladatok és hiányosan meghatározott és nem publikus betegutak jelentik az ellátás minden szintjén.

Világosan kell látnunk:

Mindaddig, amíg minden kórházat és ellátóhelyet potenciálisan a járványügyi védekezésben részt vevőnek tekintünk, mindegyik tartalékolni fogja erőforrásait, hárítja az egyéb megkere­séseket, halasztja a nem akut, életveszélyt elhárító beavatkozásokat, műtéteket.

Mindaddig, amíg a feladatok és betegutak nem jól és pontosan definiáltak, az ellátók bizony­talansága egy amúgy is feszült, ismeretlen helyzetben fennmarad. Az alapellátók tanácstala­nok, a betegek vagy ellátatlanok, vagy a szükségesnél több stációt érintő, hosszabb utat jár­nak be a rendszerben, a késlekedés miatt potenciálisan akár halálos károsodásokat szen­vedve.

Ahhoz, hogy a nem fertőzésgyanús nem halasztható ellátások megfelelő szinten működjön, az aláb­biakra lenne szükség:

a működő járóbeteg-ellátási kapacitások felmérése,

a járóbeteg ellátásban az ellátási és konzultációs pontok és feladataik pontos kijelölése, a 65+-os orvosok bevonása a távkonzultációs rendszerbe, azaz a járóbeteg ellátás újra­indítá­sára a megfertőződés lehetőségének minimalizásával,

a fentiek alapján a betegutak és az elérhetőségek pontos, naprakész kijelölése,

az elérhető kapacitások és betegutak aktualizált naprakész publikálása,

24 órás call center működtetése, külön lakossági és szakmai elérhetőséggel,

ellátásbiztonsági okokból is szükség lenne (amely szakterületen megoldható) csak nem­fertőző betegeket fogadó központok kijelölésére

egy nyilvános, egészségügyi szakembereknek hozzáférhető, a kórházi ágyak foglaltságát országosan bemutató regiszter, melyben elkülönülten láthatóak a korona vírussal fertőzött és nem fertőzött betegeknek fenntartott ágyak foglaltsága.

A járványtól független megbetegedések, egészségkárosodások kezelésére, elkerülésére – oltások beadására – már most is nagy szükség van. Ugyanakkor ismertek forgatókönyvek, melyek szerint a járvány sikeres lelassítása esetén a vírus és az általa okozott probléma még akár 18-24 hónapig velünk maradhat. Az egyéb ellátások ilyen mértékű halasztása nem megengedhető, a már most is látható, jobb híján „láthatatlan veszte­ségnek” nevezett probléma mellett az ellátatlan esetek felgyűlése a jár­vány okozta veszélyhelyzet végén, egy kizsigerelt és megtizedelt egészségügynek és társadalomnak, gazdaságnak okoz majd kezelhetetlen gondot, zárul a MOK állásfoglalása.