„Min múlik az ország sorsa?” – dr. Szepesi András jegyzete.
„…most adjatok neki”. Petőfi Sándor 1847 márciusában ezekkel a szelíd szavakkal kezdi az egy évvel később kitörő forradalom előzményeinek drámai összefoglalását. A költő, mint vátesz, a nép között élve, érzékelve a helyzetüket, sérelmeiket és panaszaikat, előre vetítette az indulatok kirobbanását.
Jómagam nem a folytatás, hanem a szelíd indítás kedvéért választottam jegyzetem címéül ezt, persze előre jelezve, hogy a pontosan egy hét múlva várható nemzeti ünnepen, az emlékezés hangulata, kis örömtüzei mellett a gondokra is ráirányítsa a figyelmet.
Demonstráció az egészségügyért
Erre tesz kísérletet a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Orvosok Szakszervezete, amikor demonstrációra, tüntetésre hívja a tagjait, és mindazokat az egészségügyi társszakmákat és a lakosságot, akiknek az egészségügy állapota, mai gondjai és jövőbeli lehetőségei fontosak.
Hangsúlyozzák: most nem a bérekért tüntetnek, hanem az egészségügy romló állapotáért, annak megelőzéséért, a munkafeltételekért, aminek hiányosságait és veszélyeit a betegek már közvetlenül elszenvedhetik. A problémahalmaz középpontjában két súlyos tény áll: a feladathoz és az intézményrendszer méreteihez képest súlyos alulfinanszírozottság, magyarul pénzhiány. A másik a mindennapi szervezési követelmények, amelyek az intézményeken kívül esnek. A betegutak, a betegbeutalás rendje, az alapellátás, a járóbetegellátás, a diagnosztika, a kórházi ellátás, és az egész szektor biztonságos működését nagyban segítő ügyeleti és sürgősségi ellátóalrendszer.
Mindeközben
Gyorsan megjegyzem, hogy a politikailag fontos ügyekben a kormány intézkedik. Most hirdették ki a szabad orvos- és intézményválasztás lehetőségét, hogy ezzel is csökkentsék a várólistákat. Igazi csemege a szakjogászoknak: hiszen a szabad orvos- és intézményválasztás a rendszerváltás óta, az Alaptörvényig követhető jog.
A COVID-járvány rendkívüli jogi helyzetét kihasználva korlátozták, elsősorban azért, hogy a magán- és közösségi ellátások között falat emeljenek. Ennek estek áldozatául a gyermeket vállaló asszonyok, akik többsége az évtizedek óta megszokott terhesgondozás, szülés, integrált rendszeréből kiestek. Nem állítom, hogy 2024 példátlanul alacsony élve születési aránya csak ezzel függ össze, de a gyermeket vállaló hölgyek tömegeinek bolyongása a rendszerben biztosan nem javította a gyermekvállalás hangulatát. Ide tartozik a rendszer egyes pontjain fellépő szakemberhiány sikertelen megoldása, illetve azok az intézkedések, amelyek ezek pótlására a betegek utaztatásában vélik megtalálni a megoldást.
Különös szervezési és finanszírozási probléma, a mentőknél fellépő szakemberhiány, ami miatt mentőegységek jönnek rendszeresen a fővárosba, hogy segítsenek, de az érintettek terhelésével arányos pihenőidő és az ellenszolgáltatások egyes beszámolók szerint hiányosak. Sajnos, a mentők életmentési kiérkezési idejét kritizáló szakértők megfeledkeznek arról, hogy a Hungaricumnak tekinthető Országos Mentőszolgálat a teljes alapellátási ügyelet szervezésének és lebonyolításának a feladatával új kategóriába került: helyzetüket legpontosabban a dupla Hungaricum elnevezéssel lehelné leírni. De az is jellemző, amikor az egyik államtitkár az Országgyűlésben a mentők költségvetésének megduplázásával akarja bizonyítani, hogy minden rendben van, akkor ő is és a kritikusok is elfeledkeznek a dupla Hungaricumról. Azt pedig biztosra veszem, hogy a megduplázott költségvetés is kevés a kétféle működés kiegyensúlyozásához.
Népegészségügy
A héten volt az Elhízás Világnapja, amiről többfelé megemlékeztek. Az, hogy korunk vezető népbetegsége, már közhely. Rengeteg szervi betegség függ össze az elhízással. Évtizedek óta próbálnak a szakemberek, egészségvédők, média hangadók küzdeni ellene, de nem látszik az eredmény. Számos adat van forgalomban, hogy a világ népességének „csak” hatoda, vagy akár a fele is éritett. Egy sokszereplős sajtóbeszélgetésen a Semmelweis Egyetemen próbálták meg összefoglalni a legfontosabb tudományos ismereteket és tennivalókat.
Hogy erről már a régi emberek is tudtak valamit? A böjtölés különféle formái és okai évezredek óta ismertek. Szinte alig esik szó róla, pedig már egy ideje, pontosabban hamvazószerdától kezdve tart a Húsvét előtti nagybőjt. Nagyjából egy időben a Ramadán nevű nappal böjtölő muszlim ünneppel. Hogy tudták-e az eleink, hogy spirituális okok mellett a böjtnek kedvező hatása lehet az emberi szervezetre, nem találom a választ.
Öt éve kezdődött a COVID
Ha akarjuk, ezen a héten emlékezhetünk meg a magyarországi COVID-járvány kezdetéről. A kormány egy bő hónappal ezelőtt győzelmi jelentés szerű videóban emlékezett meg róla. Ez okozott azért izgalmakat, mert sokan érintettek voltak a betegségben, szeretteik, ismerőseik voltak betegek és váltak áldozatokká. A magyar egészségügy hatalmas alkalmazkodásra lett kényszerítve, ennek hatásai néha máig húzódnak. Az egészségügyi rendszer számos problémája ekkor került napvilágra, és még ma sincs megnyugtatóan elrendezve. Ez nemcsak az önmagunkkal szembeni adósság, hanem egy következő katasztrófahelyzetre való felkészülés kérdése is. Nem aludnék nyugodtan, mert számos tudós szerint vírusok és egyéb kórokozók fenekednek a világban, és hogy mikor melyikből lesz pandémia, azt egyelőre nem sikerült előre jelezni.
Politikák a világban
Bármennyire is szeretném, nem tudom elkerülni, hogy röviden ne ejtsek szót róla. Előző jegyzetemben reménykedve említettem a Trump-Zelenszkíj találkozót. Rémülten láttam, jóval éjfél után több külföldi hírcsatornán, hogy valami nagy balhéval fejeződött be, illetve szakadt félbe. Utóiratban jeleztem az olvasóimnak, de sokkal okosabbat most se tudok. Pontosan egy hét telt el azóta. Hihetetlen mennyiségű információ zúdult ránk, de hogy pontosan mi lesz, ma se tudhatjuk.
Az Európai Unió vezető fórumai vitatkoznak, Zelenszkíj engedékeny nyilatkozatokat tesz, Trump keménykedik, de azt jelzi, hogy persze megállapodna, az ő játékszabályai szerint. Putyin kegyesen mosolyog, persze, ő is. És akkor még várnunk kell valamilyen megoldásra. Ezen az Unió vezetői is dolgoznak. Mintha ők a háború támogatásának terheit akarnák átvenni az USA-tól. Miniszterelnökünk egymagában megakadályozott valamilyen támogatási csomagot. Nemhiába volt a héten a Hunyadi életét feldolgozó filmsorozat bemutatója. Az áthallás közte és a Nándorfehérvárt egymagában parancsnokként megvédő Hunyadi között jól érzékelhető.
Egyetlen jó hír, hogy a hetek óta betegeskedő Ferenc Pápa kicsit jobban van. Ha az imák gyógyítanak, akkor neki fel kell épülnie. Sok-sok jóakaratú ember fohászkodott az életéért. Egy nap múlva okosabbak leszünk.
Politikai harc, vagy párbeszéd kezdete?
Mint ahogy szombaton este okosabbak leszünk annak kapcsán is, hogy az orvosok és támogatóik demonstrációja egy hasznos párbeszéd kezdetét, vagy egy újabb belharcot jelent? Takács Péter államtitkár „elővágással” élt, és politizálással vádolta a MOK-ot. Szerintem az a magyar belpolitika ünnepnapja lehetne, ha a szereplők megegyeznének valamiben.
Többféle politizálás létezik:
1) A történelmi és ősi alapeset: az emberek valamilyen közügyben véleményt nyilvánítanak és megoldást keresnek.
2) Valamilyen ideológia vagy érdek (vagy mindkettő) mentén embercsoportok párttá szerveződnek. Politikai (tehát nem véres) harcba bonyolódnak másik pártokkal a hatalom megszerzéséért. És ami ezzel jár, a közösségi erőforrások feletti rendelkezésért. Ez tehát a pártpolitika.
Sajnos politikai, szociológiai és érdekek értelmében lehetnek átfedések. Ezért próbálják a civil szervezetek óvni magukat a pártpolitikai befolyástól. Hogy sikerül-e, talán ez a legnagyobb kérdés. Mivel közel egy év múlva nálunk országgyűlési választások lesznek, minden megszólalás politikai felhangot kap.
Jó lenne tudni, mi a megoldás és merre van a kiút.
Mert az ország sorsa a tömegdemokrácia írott és íratlan szabályai szerint ezeken múlik.
(Címlapkép: Március 15-i békés tüntetés le megemlékezés 1989. március 15-én. A budapesti Petőfi tér az Erzsébet híd pesti hídfőjéről nézve. Forrás: Marics Zoltán/Fortepan.)
A szerző korábbi írásai itt olvashatók
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!