Megelőzés és/vagy gyógyítás?

Az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont és az AstraZeneca Kft. idén is – immár 14. alkalommal – közösen rendez egészség-gazdaságtani szimpóziumot, melynek célja, hogy fórumot teremtsen az egészségügyi döntéshozók, gyakorlati szakemberek és kutatók közötti párbeszédre, a helyzetelemzésre, és az egészségügy egy-egy fontos problémájának enyhítését szolgáló, lehetséges stratégiák megvitatására. A szimpózium időpontja 2011. november 18, helyszíne az Aesculap Akadémia (1115 Budapest Halmi u. 20-22.)

A fővédnök: Dr. Szócska Miklós, Egészségügyért Felelős Államtitkár

Az egészségügyi rendszer finanszírozhatósága számos országban, köztük Magyarországon is a kormányzati feladatlisták élén szereplő kérdés. Részben ennek köszönhetően a megelőző
ellátások hangsúlyának növelése a gyógyító eljárások ellenében újra és újra felvetődő egészségpolitikai javaslat. Gyakran hangoztatott állítás, hogy a megelőzés biztosan olcsóbb, mint a gyógyítás. Gazdaságpolitikai szempontból fontos kérdés, hogy hosszabb távon ténylegesen vezethet-e a prevenció szerepének növelése az egészségügyi kiadások csökkenéséhez? Mivel a megelőző egészségügyi programok befektetést igényelnek, és döntően csak hosszú távon javítják a lakosság egészségi állapotát, ezért rövid távon a kiadások növelését eredményezik.

Hosszú távon az egészségi állapot javulása egyes betegségek megelőzésével bizonyos kiadási tételek csökkentését eredményezheti. Azonban a megelőzés eredményeként jelentkező halálozás csökkenés ezzel ellentétes hatást vált ki, növekszik az időskori betegségek előfordulási gyakorisága és emelkednek az ezzel kapcsolatos költségek. Számos tanulmány alapján hosszú távon az elkerült betegségek miatti egészségügyi kiadáscsökkentést felülmúlja az elkerült halálozás miatti kiadásnövekedés mértéke, és ezért a megelőző ellátások hosszú távon is növelik az egészségügyi kiadásokat.

Összességében csak azon prevenciós programoktól lehet
az egészségügyi kiadások csökkentését elvárni, amelyek nem csökkentik érdemben az érintett lakosság halálozását (pl. fogászati szűrés). Ha a megelőző ellátások nem csökkentik az egészségügyi kiadásokat, akkor érdemes-e őket
közpénzekből finanszírozni? Erre a kérdésre válaszként kijelenthető, hogy az egészségügyi rendszer elsődleges célja nem a kiadások csökkentése, hanem a lakosság egészségi állapotának javítása. Vagyis azon egészségügyi technológiákat és programokat érdemes közpénzekből finanszírozni, melyek jelentős egészségnyereséget termelnek viszonylag kis többletköltséggel, azaz amelyek költséghatékonyak.

A megelőző ellátások legfontosabb célja tehát a lakosság várható élettartamának és életminőségének a javítása. Példaként megemlíthető, hogy a nemdohányzók védelméről szóló
jogszabályváltozások várhatóan több minőségi életévnyereséget eredményeznek Magyarországon, mint számos korszerű gyógyszeres kezelés vagy kórházi kezelés. A hazai
lakosság európai viszonylatban is kedvezőtlen egészségi állapot mutatóin az eredményes megelőző programok sokat javíthatnak.
A prevenció által termelt minőségi életévnyereség mértékét számszerűsíteni lehet egészség- gazdaságtani modellezés segítségével. Kétségkívül nem egyszerű feladat ilyen modelleket
fejleszteni, de a jelentős közpénzek felhasználásával megvalósuló társadalmi programok hatásának tudományos igényű vizsgálata joggal várható el a támogatási döntések előtt. Ennek
tükrében egy bizonyos költségvetési szint felett a döntéselőkészítés fázisában a megelőző programok várható nyereségét és költségét össze kell hasonlítani a prevenciós program nélküli eredményekkel.

Az egészségügyi megelőző programok nagyon fontos közgazdasági szereppel bírnak a szolidaritási elv újragondolásában. A betegségek kialakulása után hagyományosan az egyén a közösségtől vár segítséget a számára egy összegben megfizethetetlen gyógyító ellátások igénybevételekor. Az egészségügyi rendszer fenntarthatóságának problémái esetén
átértékelődik az egyén szerepe a saját egészségi állapotának javításában és megóvásában. A prevenciós szemlélet újra az egyén szerepének fontosságát helyezi az egészségügyi ellátás
középpontjába, és ezen keresztül eredményez nehezen számszerűsíthető, de igen jelentős gazdasági hasznot a betegségek elleni küzdelemben.