Minden orvost börtönbe akarsz csukatni?

A rendszerváltozást követően megnövekedett az egészségügyi intézmények ellen indított polgári jogi kártérítési keresetek száma, e mellett a hibázó orvosok ellen induló büntető feljelentések száma is megnövekedtek. Az orvosok elmondása alapján egyre jobban hatalmába keríti őket a félelem, hiszen minden egyes beteg találkozó során ott lebeg felettük Damoklész kardja, ami egy hiba esetén lesújt és a karrierjüket, rosszabb esetbe az egész életüket kettévághatja. Mégis, - mint azt az Egészség Joga Alapítvány szervezésében 2012. május 8-án Budapesten tartott V. Med. et Jur. Felértékelődött Felelősség Konferencián elhangzott – vádemelési és bírósági tárgyalási szakba már csak évente kb. 20 eset jut el. (A cikk közlésének aktualitását az orvosi kártérítési felelősségről éppen most folyó törvénymódosítási vita adja.)

A konferencia középpontjában a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye állt, hiszen az orvos által elkövetett hiba elsősorban ezt a bűncselekményt valósíthatja meg.

A törvényi tényállás szövege:
„Btk. 171. § (1) Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
(3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, bűntettet követ el, és az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén - az ott tett megkülönböztetéshez képest - öt évig, két évtől nyolc évig, illetőleg öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

A konferencia nyitóelőadását Dr. habil. Gellér Balázs, az ELTE-ÁJK büntetőjogi tanszékének docense tartotta, a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) „contra legem", a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés törvényi tényállásának kiterjesztő értelmezéséről. A LB egyik ítéletének indoklása szerint a foglalkozáskörében elkövetett veszélyeztetést úgy is el lehet követni, hogy a sérelem bekövetkezésének a lehetőségét fokozza az orvos. Ennek következtében az orvosi büntetőjogi felelősség a valós, a Btk.-ban megfogalmazott foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetéstől, egy tulajdonképpen objektivizált felelősséggé válik, egy olyan felelősséggé, ahol önmagában már egy szakmai szabályszegés, legyen az egy diagnosztikus szabályszegés megnyitja legalábbis az alap eseti, tehát a vétségi alakzat felé az utat.

Dr. Molnár Gábor a Kúria bírája védte meg a taláros testület becsületét, bár előadásában konkrét ügyről nem beszélhetett, mégis fontosnak tartotta leszögezni orvosi hivatásbeli gondossági kötelességek valóban objektivizálódnak, sajátos a helyzet az orvosi hivatás területén a szabályoknak a döntő többsége nem nyert rögzítést jogszabályban, mégis megvannak azok a szakmai előírások, szakmai gyakorlatok, rutinok, amelyek minden orvos számára egyértelműek. A jogászok az orvosszakértők szakvéleményei alapján tudják jogilag megítélni az orvosok cselekményeit, ugyanakkor a bíró mindig saját belátása, felelőssége alapján dönt.

Vért vagy bért?
Az orvosi beavatkozások zöme járhat valamiféle egészségromlással, egészség károsodással, kockázatok fokozásával. A büntetőjog speciális fogalma a sértett beleegyezése, amely az adott cselekménynek a társadalomra veszélyességét (a Btk. terminológiája), de mondhatjuk, hogy a cselekmény materiális jogellenességét is kizárhatja.

Ha az orvos a gyógykezelési kötelezettségét elmulasztja, akkor a bíróság rendszerint megállapítja a foglalkozáskörében elkövetett veszélyeztetést. Az orvosnak azonban van kitérési lehetősége. Bizonyos esetekben az orvosnak jogában áll megtagadnia az egészségügyi ellátást ennek négy esete ismert (kötelezettség összeütközés esete, mert más beteg halasztást nem tűrő ellátásra szorul; a beteghez fűződő kapcsolata miatt nem képes ellátni a beteget; a beteg magatartása veszélyezteti az orvos egészségét; lelkiismeretével, lelkiismereti szabadságával ellentétes a beavatkozás.)

A diagnosztikus tévedésekből adódó felelősségre vonás ellen az orvosok úgy tudnak védekezni, hogy a kezelés alatt egy másik orvos véleményét is kikérik, konzíliumot tartanak.  A bíró úr tapasztalatai szerint az orvosi műhibák tekintetében kifejezetten visszahúzódni látszik a büntetőjogi felelősség megállapítása. Mindinkább a polgári jogi és kártérítési felelősségre tevődik át a hangsúly.

Dr. Palásti Márta a VI.-VII. Kerületi Ügyészség vezető-ügyésze előadásában a bizonyítási „nehézségekről" beszélt. A törvényi tényállás elemei közül az okozati összefüggés a bizonyítási eljárás egyik kulcs kérdése. Büntetőjogi felelősség, bűnösség megállapításának akkor van helye, ha az elkövető felróható szakmai szabályszegése és ennek eredményeként bekövetkezett sérelem között az okozati összefüggés kétséget kizáróan bizonyítást nyer.

Dr. Szabados György az ISZKI Budapesti Orvosszakértői Intézet igazgatója, igazságügyi orvosszakértő Az orvosszakértői bizonyítás kérdéseiről szólt. Ha valamilyen bizonyítandó tény megállapításához különleges szakértelem szükséges, akkor szakértőt kell kirendelni. A foglalkozási szabályszegések eseteiben, olyan különleges szakértelemre van szükség, amely mindig megalapozza a szakértő kirendelésének szükségességét. Hiszen csak az orvosszakértő van abban a helyzetben, hogy meg tudja ítélni az orvos szakmai szabályokkal kapcsolatos kérdéseket.

Minden esetben határozatban rendelik ki az orvosszakértőt.
Azok a szakmai szabályok, amelyeket figyelembe kell venni egy büntető eljárás során a „kell" követelményén nyugszanak. Tehát azokat a szakmai szabályokra kell koncentrálni, amelyek valamilyen „kell" előírást fogalmaznak meg, pl. „el kell végezni", „meg kell csinálni", az összes többi szabály, ami csak lehetőségként említenek meg, az egy büntető eljárásban nem lehet mérvadó.
Mik lehetnek ezek a szakmai szabályok? Protokollok, módszertani ajánlások stb. Ezeket a dokumentumokat az orvostársadalom magának írja. Sajnálatos, hogy olyan protokollok születnek, amit nem lehet egyszerűen betartani. A már rögzített szabályoktól az igazságügyi orvosszakértő nem tud eltérni.

A Büntetőtörvénykönyvben nevesített speciális egészségügyi bűncselekményekről tartott előadást Dr. Kovács Gábor PhD. egyetemi docens, prodékán, SZE. „Az egészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatás rendje és az egészségügyi önrendelkezés elleni bűncselekmények" cím mindössze 15 éve található meg a Büntető Törvénykönyvben. Mit várunk ezektől a szakaszoktól? Mit várunk a jogalkalmazástól, hiszen jogalkalmazói gyakorlatról nem is beszélhetünk, hiszen évente egy-egy ügyben vetődik fel a tényállások valamelyikének az alkalmazási lehetősége vagy szükségessége, ítélkezési gyakorlat pedig – nyugodtan kimondhatjuk, hogy nincs is, mert jogerős ítélet tulajdonképpen nem hivatkozható ezekben a bűncselekményekben. A magyar szabályozás példaértékű kodifikációs kísérlet Európában. Az ilyen rendszerezett és logikus egységbe foglalt tényállások rendszere ebben a kérdésben példa nélküli.

Másfél évtized tapasztalata vagy éppen a tapasztalatok hiánya és a készülő új Büntető Törvénykönyv is megkövetelte ezeknek a tényállásoknak is az ismételt revízióját. Az elmúlt években azt tapasztalhattuk, hogy pontatlan a fogalomhasználat. Az adott definíciók sokszor orvosi és jogi értelemben nehezen feleltethetőek meg egymásnak, sőt, nagyon sok esetben komoly a távolság ezek között. A tényállásoknak a szövegezése rendkívül nehézkes, ez nem segíti elő az alkalmazásukat.

A védekezés lehetőségei
Dr. Simon Tamás ügyvéd, biztosítási szakjogász előadásának címe – „Vért vagy bért!" – tulajdonképpen az egészségügyi ellátás során károsultak kétféle motivációjára utal. Ha valaki „vért" akar, az nem más, mint a bosszú. Ha „bért" akar, akkor pedig pénzt szeretne kapni. Sokáig egyértelmű volt a helyzet, halálesetnél az érintettek mindenképpen büntetőeljárást akartak indítani az orvos ellen. Egészségkárosodás esetén minél gyorsabban kártérítéshez akartak jutni az érintettek. Az ügyvéd úr szerint ez manapság változáson megy keresztül és egyre többen kérik hogy mindkétféle eljárást indítsák meg. Ennek oka lehet, hogy így az orvos kénytelen egyszerre több helyen védekezni.

Abban az esetben ha indul egy kártérítési per, akkor az orvos az eljárásban csak tanú és az egészségügyi szolgáltató védekezik. Ellenben, ha egyszerre megindítják a kártérítési pert, megindítják a büntető eljárást, megindítják a etikai felelősség megállapítása iránti eljárást, ad abszurdum elmegy az ÁNTSZ jogutód Népegészségügyi Szakigazgatási Szervéhez, közigazgatási felelősség miatti eljárást indít, akkor egyszerre több szakaszban kell védekeznie az orvosnak és az intézménynek sokkal jobban lekötik az idejét, energiáját és hátha az egyik eljárásban nem sikerül olyan jól védekezni és elmarasztalják.

Dr. Ábrahám László, ügyvédnek szegezték a kérdést: „Minden orvost börtönbe akarsz csukatni?" - ez inspirálta előadásának címét és témáját is. Az ügyvéd úr megnyugtatta a konferencia hallgatóságát egyáltalán nem szeretne minden orvost börtönbe csukatni, ugyanakkor felháborodásának adott hangot a büntetőeljárások során tapasztalt kettős mérce kapcsán. Véleménye szerint az orvosi foglalkozás szabályainak megszegése és ezzel veszély okozása esetében sok egyértelmű esetben a bíróság enyhébb ítéletet hoz, mint az más szakmáknál egyébként szokásos.

Dr. Kovács Szabolcs ügyvéd – a Dr. Ruttner György Ügyvédi Irodából előadásában néhány büntetőeljárásban alkalmazható védekezési stratégiát osztott meg a résztvevőkkel. Egyik fontos stratégia lehet a beismerés, a hozzá kapcsolódó közvetítői eljárás és tevékeny megbánás. Ebben az esetben a terhelt orvos elkerülhet egy több éves jogi procedúrát, ami mind lelkileg, mid anyagilag megviselheti nem csak őt, de a környezetében élőket is. Az USA-ban az orvosok már olyan szinten rettegnek a műhibaperektől, hogy az ország költségvetésének 200 milliárd dollárjába kerül évente azokat a felesleges plusz vizsgálatokat elvégezni, amelyekre egyébként nem lenne szükség. Mindezeket a vizsgálatokat az orvosok csupán azért végeztetik el, hogy magukat védjék.

Fontos, hogy amennyiben eljárás indul valaki ellen, lehetőleg azonnal forduljon ügyvédhez. Már az eljárás elején szükséges saját szakértő bevonása. Megnyugtató segítséget jelent a védelem kialakításában és segíti az orvost a későbbiekben megfelelő vallomás tételében. Ugyanakkor a védő által megrendelt szakvélemény nem biztos, hogy az eljárás anyagává fog válni, nem fog olyan erővel bírni, mint a hatóság által kirendelt szakértők véleménye. A nyomozó hatóság megteheti, hogy elsőként tanúként idézi meg az orvost, mivel tanúként igazmondási kötelezettsége van.

Sokszor az a probléma, hogy akkor fordul már ügyvédhez az orvos, amikor már megtette a vallomását, és ilyenkor az előállt helyzetet már korrigálni lehetetlen. Amit a gyanúsított a nyomozás során elmond az a későbbiek során ellene felhasználható. Az ügyvéd úr javaslata, hogy senki ne tegyen mindaddig vallomást, amíg az általa felkért szakértő a szakvéleményét el nem készíti és a megfelelő védekezést az ügyvédjével ki nem dolgozták.