Ne játsszunk Hasfelmetsző Jacket!

Az egynapos sebészet és a minimál invazív beavatkozások jelentős, még kiaknázatlan hatékonysági tartalékokat rejtenek egyelőre, derült ki Dózsa Csaba docens, egészségpolitikai szaktanácsadó előadásából az IME nemrégiben rendezett továbbképző konferenciáján, ahol a magyar egészségügyi rendszer hatékonyságjavulásának lehetőségeit és hatékonysági tartalékait vizsgálta átfogó módon többek között az OEP adatbázisait felhasználva.

A hatékonyság javításának konkrét lépései között említette kiemelt területként az egynapos sebészetet. Mint jelezte, elindult egy program 2004-ben, de néhány nekilódulás és megtorpanás után mára abszolút stagnálás mutatkozik. Kétszázezer esetet látnak el egynapos sebészetben, míg az elméleti lehetőség akár a 400 ezret is elérhetné. A beavatkozások 40 százalékát lehetne egynapos ellátásban elvégezni, ám ehelyett csak fele, mintegy 20 százalékra tehető ez a szám. Tehát jelentős hatékonysági tartalék rejlik itt, amit át kellene konvertálni fekvőbeteg-ellátásból. Ennek kiaknázásához egészségpolitikai ösztönzők kellenének, ám a szakpolitika nem üti eléggé a vasat.

A következő területen, a minimál invazív beavatkozásokban még nagyobb a lemaradásunk nemzetközi összevetésben. A teljes kolorektális hasi műtétek esetében a meginterjúvolt intézményvezetők számításai szerint saját intézetükben a jelenleginél minimum kétszer annyi beteget lehetne ellátni laparoszkópos módszerrel kolorektális betegségek esetében, mint jelenleg teszik. Tehát becslések szerint 2500-3000 műtétről lehet beszélni évente, vagyis többezres kontingensről, amelyben „hasfelmetsző Jacket játszunk" azért, mert a direkt költség a kórháznak olcsóbb, ugyanis nincs ott az a kis kiegészítő HBCs, amiből sokkal inkább betegkímélő, költséghatékonyabb eljárást lehetne nyújtani, mutatott rá Dózsa Csaba.

Az intervenciós radiológia lehet az újabb terület, ahol a minimál invazív ellátásokat lehetne erősíteni, de magas szintű egészségpolitikai elhatározást igényel a változás. Nagyságrendileg ugyanis a beavatkozásoknak nagyjából csupán negyedrésze történik intervenciós radiológiával, ahhoz képest, hogy mit mutatnak az indikációk, szakmai szabályok. Magyarán több ezer elkerülhető amputációs beavatkozásról van szó többek között, amikor például láblevágás helyett (ami egy sebésznek egyértelműen kudarcot jelenti – a szerz.) érmegnyitással, illetve értágítással lehetne segíteni. Vannak ugyanis megfelelő technológiák, megvan hozzá a tudás is az országban, mégis messze vagyunk az ideális állapottól. Komplex szabályozási csomag kell, mert a többi szakma nyomásában nem tud kitörni a közel tíz éve megrekedt intervenciós radiológia, tette hozzá.