A kormány ott spórol, ahol tud, meg ott is, ahol már nem szabadna.
A Figyelő Hetilap mai konferenciájának második részében felszólalók között Prof. Dr. Vekerdy-Nagy Zsuzsanna, a DE Rehabilitációs Tanszékének vezetője a rehabilitáció jelentőségéről beszélt a munkahelyteremtésben. Kiemelte, sokat tesznek a szakemberképzésért, azért, hogy amennyire csak lehet, naprakész tudással rendelkezzenek azok, akik a rehabilitálandó betegekkel foglalkoznak. Miként másutt, úgy ők sincsenek könnyű helyzetben. Ugyanakkor örömmel jelentette, hogy a képzéshez elkészült az első igényes tankönyv. Összefogtak a szakmai és civil szervezetekkel, s a közös munka szerencsére jól működik. Ugyanakkor az ágazatból hiányzik a pénz, s mindaz, amivel nemcsak az elavult rehabilitációt segítő eszközöket lehetne lecserélni, hanem amire váltani tudnának. A kornak megfelelő, innovatív technológia széleskörű elterjesztése sajnos még várat magára. (Az első részről itt olvashat tudósítást)
Dr. Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke nem először panaszolta fel, hogy milyen kevés pénz jut az egészségügyre. „Az integrált diagnosztikai, telemedikai és információtechnológia rendszerek alkalmazásának előnyei a kórházi gyógyító munkában" című előadásában egyebek között elmondta, az információ olyan, mint az olaj, ami ha van, akkor az értékes, viszont, ha nem tudnak kellően élni a létezésével, az komoly veszteség. Az informatika áldás, ha megfelelően használják, ha úgy alkalmazzák, hogy az hasznos legyen. Sajnos hazánkban ezt a területet – még a kórházi berkekben is – jó néhány gátló tényező övezi. Sok egyéb között ismeret-, és bizalomhiány például az orvos és a beteg között, nem kellően átgondolt adatvédelmi szabályozás, fejlesztési-, fenntartási forrás, az adatgyűjtési és kezelési rendszerek összekapcsolhatatlansága, központi adatbázis hiánya stb.
Csehov Három nővér című drámájának Karinthy Frigyes általi feldolgozását említette. Abban az szerepel, hogy a három nővér Moszkvába akar menni, s ennek semmi akadálya nincsen. A nővérek mégsem indulnak el… Valami ilyesmi van az informatikának az egészségügyben széles körben történő elterjesztésével is. De nem feledkezett meg az előnyökről sem, mint például a releváns adatok alapján hozható döntések, finanszírozás áttekintése, hatékonyabb-, ellenőrizhetőbb forrásfelhasználás, orvosok-, szakdolgozók tájékoztatása. Ahogy mondta, az informatika széleskörű, hasznos alkalmazása nálunk még csak egy jövendőbeli álom. Még akkor is, ha néhány jó szisztéma már valóban működik, lásd, EKG telemonitozozás, vagy a cukorbetegeknek az interneten nyomon kísért vércukormérése.
„A magyar egészségügy kérdései európai összehasonlításban az orvostechnikai eszköz ellátás szempontjából" címmel tartott előadásában Hornyák László, az Orvostechnikai Eszközök Gyártók és Forgalmazók Szövetsége (OSZ) elnöke mindenekelőtt leszögezte, hogy a kormány ott spórol, ahol tud, meg ott, ahol már nem szabadna. A gyógyászati segédeszközök területén például intézkedéseivel valóban megtakarít, ám ezekkel árthatnak a betegeknek, úgy egészségi, mint lelki és anyagi terheiket növelheti. Kijelentette, hogy nem tartható a 2011-es tényleges költésnél a csaknem 8 milliárddal szűkebbre, 43,3 milliárdra csökkentett tervezett éves keret, hiszen az idei esztendő első hét hónapjában, időarányosnál máris 4,5 milliárd forinttal több, azaz 29,8 milliárd forint fordítódott gyógyeszköz-támogatásra.
Az OSZ elnöke elmondta, az orvostechnikai cégek túlnyomó többségét a hosszú távú üzleti kalkuláció és felelős piaci magatartás jellemzi. Ez megnyilvánul a lejárt tartozások kezelésében, meg a konszignációs raktárak működtetésében. „Érdekeltek vagyunk a piaci viszonyok átláthatóságának és kiszámíthatóságának javításában.
Érdekeltek vagyunk a finanszírozás jobbításában és az új megoldások alkalmazásában. Ezek a vállalati magatartások, érdekek az Orvostechnikai Szövetség tevékenységében, javaslataiban összegződtek. Az egészségügyi kormányzat reformmunkáját konstruktívan támogattuk. Sok javaslatunk, kezdeményezésünk volt a közbeszerzések szabályozása és gyakorlata terén. És néhány különösen kritizálható esetben hallattuk a szavunkat. Kiemelten foglalkoztunk a kintlévőségek, a lejárt tartozások ügyével és folyamataival. Számos javaslatunk volt. Például az úgynevezett nettó állami eszköz finanszírozás konstrukcióját részletesen kidolgoztuk. Szerencsére, a kifogásaink ellenére az egészségügyi kormányzattal, a társ-érdekképviseletekkel, szövetségekkel, és a gyógyító intézmények vezetőivel, menedzsmentjeivel jó a munkakapcsolatunk" – mondta az OSZ elnöke.
Megrázó volt az a hallgatói hozzászólás, amiben a diabéteszes lábakkal foglalkozó főorvos az ellen tiltakozott, hogy a korszerű sebkötözők helyett újra kötelezővé tegyék a mullap használatát. Azt mondta, ahol ezt megtették, ott háromszor annyi lábamputáció történt, mint ahol az intelligens kötszerekkel dolgoztak. „A krónikus sebeket nem lehet más sebekkel összekeverni, ezek külön kezelési metódust és kötszert igényelnek!" A betegeket ide-oda küldik, az orvosoknak a Megyei Egészségpénztáraktól engedélyeket kell kérniük és kapniuk az intelligens kötszerek felírásához, amit adott helyen, adott tisztviselő vagy jóváhagy, vagy nem. Abnormális állapot, hogy ezen nem változtatnak, emberek meg a lábukat veszítik el!"
Noha az egészségügyért felelős államtitkár a reggeli órákban megjelent, s a konferencián fel is szólalt, az érdemi kérdésekről, a fontos témákról az előadók a hallgatóságuknak és nem a döntéshozóknak beszéltek.
(Vége)
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!