Quo vadis, egészségügy?

"Tovább zúdul az egészségügyi lavina, hiszen nemhogy megoldások nem születtek a problémákra, hanem azok száma csak gyarapodott. A szakértők lépten-nyomon a végső bedőlést és a szociális krízist vizionálják, az ellátórendszer bármely szintjét igénybevevő beteg számára pedig valószínű, hogy ez nem csupán vízió, hanem a szomorú valóság. Alacsony hatásfokon, alulfinanszírozottan, túlterhelten és egyre romló kilátásokkal működik most az egészségügy, mindennek társadalmi jelentőségét és hosszú távú katasztrofális hatásait láthatóan nem kívánja kezelni a kormány. Kormány alatt pedig már régen nem a Szócska Miklós vezette államtitkárság értendő, hanem a pénzcsapot kezelő Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), valamint az ideológia gyárosa, a Miniszterelnökség" - áll az Idea Intézet legújabb blogbejegyzésében.

Mint írják, "egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy az egészségügyet pénz híján nem fogják megmenteni, pedig mostanra tényleg erre lenne szükség. Rövid távon forrásra lenne szükség a működőképesség fenntartásához. A hosszú távú szemlélet pedig – amelynek megteremtésére a Semmelweis Terv még tett néhány, szavakban megnyilvánuló kísérletet – egyre inkább háttérbe szorul az akut problémák eszkalálódásával. A humánerőforrás- és bérkrízist csillapíthatja az alacsony mértékű, de mégis megvalósuló béremelés, arra azonban bizton számíthatunk, hogy a béremelésből kimaradó alapellátási dolgozók is felemelik majd a hangjukat. Jobban belegondolva a rendszer kapuőrei, akiknek az egészségpolitika komoly szerepet szán a prevenció és a túlterheltség csökkentése érdekében, találnak majd legitim érvet azzal kapcsolatban, hogy az ellátórendszer más területein dolgozókkal legalább azonos elbírálás alá essenek."

A teljes vélemény