Sok szert szednek az állami gondozottak

Október 10-én, pénteken, a Lelki Egészség Világnapján, újra a figyelem középpontjába kerül a társadalom mentális egészségére. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága Genfben épp mostanában hívta fel a szakértők figyelmét az állami gondozásban élő gyermekek szélsőséges mértékű pszichiátriai gyógyszerezésére.

Annak ellenére, hogy az állami nevelőintézetek személyzete és a nevelőszülők nyilvánvalóan a legjobbat akarják a gondjaik alatt álló gyermekeknek, egy Magyarországon végzett felmérés azt mutatta ki, hogy az állami gondozásban élő gyermekek körében a tudatmódosító pszichiátriai szerek használata 3-4-szerese a nem állami gondozott gyermekekhez képest. A felmérés adatai tehát azt jelzik, hogy Magyarországon egy állami gondozás alatt álló gyermeknek többszörösen nagyobb az esélye arra, hogy tudatmódosító gyógyszereket kelljen szednie, mint egy családban nevelkedő gyermeknek.

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága szeptemberben tárgyalta gyermekeink jogainak helyzetét. A bizottság végső jelentésében arra a problémára is rávilágított, hogy „szélsőséges mértékben használnak pszichotróp szereket az állami gondozás alatt álló gyermekeken, megfelelő indok nélkül", és javasolják olyan módszerek használatba vételét, amelyekkel limitálni lehet a gyermekek pszichiátriai gyógyszerezését és szorosan ellenőrizni lehet e szerek felírását.

A gyermekeknek adott pszichiátriai szerek gyakran olyan erős szerek, mint az antidepresszánsok, antipszichotikumok, szorongásoldók vagy serkentőszerek, amelyek nagy része – az utcai drogokhoz hasonlóan – hozzászokást és visszafordíthatatlan károkat okozhat, illetve amelyek a legkülönbözőbb, egészen komoly mellékhatásokkal nehezíthetik a gyermekek életét, olyanokkal, mint például beszédzavar, kényszermozgás, ingerlékenység, hallucináció, dühkitörés, paranoid gondolatok vagy pánikroham.

Az is aggodalomra adhat okot, hogy több ilyen szer esetében gyermekkorban és serdülőkorban nincs elég bizonyíték biztonságosságukra és hatékonyságukra.

A tendencia nem meglepő annak fényében, hogy manapság világszerte egyre több emberi problémát bélyegeznek mentális betegségnek – amelyekre azután „gyógyszert" lehet felírni –, s amely alól a gyermekek sem jelentenek kivételt.

Még a nevelőintézeti dolgozók körében sem eléggé ismert például az, hogy az ún. figyelem hiányos hiperaktív zavart (ADHD) 1987-ben az Amerikai Pszichiátriai Társaság egy bizottsága többségi kézfeltartásos szavazással vette fel a betegségek listájára, azóta pedig több millió gyermeket „diagnosztizáltak" ezzel az orvosilag sosem megalapozott állapottal.