Évente több mint 2000-en halnak meg szepszisben Magyarországon, a finanszírozás máig megoldatlan.
![]() |
Egy ötéves vizsgálat azt is kiderítette, hogy a nővérlétszám emelésével az intenzív osztályon csökkent a legsúlyosabb szeptikus betegek halálozása. A vizsgálat adatai szerint, a többszervi elégtelenségben szenvedő betegek halálozása 2001-ben még 90% feletti volt, egy 2003-as nővérlétszám- és orvoslétszám-emelés után, a mortalitás egy nemzetközi mércével is elfogadható értékre, 65%-ra csökkent 2004-2005-ben. A személyi feltételek javulása, különösképpen a nővérlétszám, a túlélés legjobb mutatójának bizonyult Pécsett. Ebből is látszik, hogy az intenzív osztályon kezelt betegek ellátására a mostaninál csaknem 3-szor többet kellene a kórházaknak kapniuk az OEP-től.
A nővér és orvoslétszám optimalizálása, a diagnosztika és a megfelelő terápia alkalmazása nemcsak szakmai, hanem erkölcsi szempont is, miközben hosszú távon költséghatékonyabb lenne a jelenlegi gyakorlatnál. Ahol tehát nem költenek 2-3-szor többet a betegekre, mint amennyit az OEP finanszíroz, ott számolni kell azzal, hogy a halálozás is nagyobb lesz - jelentették ki Magyar Szepszis Fórum neves szakorvosai egy mai tájékoztatón.
A szepszis népegészségügyi probléma, s Magyarországon is vezető halálok az intenzív terápiás osztályokon. Ráadásul hazai halálozási aránya meghaladja az európai átlagot. Évente mintegy 2000 beteg hal meg szepszisben, és a finanszírozás egyrészt nem fedezi az intenzív osztályos költségeket, másrész felesleges kiadásokat okozhat a nem intenzív osztályokon. A látszólagos spórolás tehát valójában pazarlást jelent, amitől nemhogy javulna, de romlik a szepszises betegek gyógyulási esélye. A Magyar Szepszis Fórum ezért arra kéri az egészségügyi vezetőket, hogy a helyzet rendezéséhez szükséges lépéseket mielőbb tegyék meg!
Szepszis van és egyre több lesz. A korszerű diagnosztikai és gyógyszeres lehetőségek már rendelkezésre állnak az olcsóbb és hatékonyabb korai felismeréshez. Ha a súlyos szepszises betegek időben kapnák meg a szükséges ellátást, a 62%-os halálozási arány 48%-ra csökkenthető lenne. A megelőzésben fontos szerepe lehet a vérből való kórokozó-tenyésztésnek, ám van olyan kórház Magyarországon, amelyik évente egy ilyen vizsgálatot kér!
Ha már intenzívre kerül a beteg, az ellátása drágább lesz, állapota pedig addigra jelentősen leromlik. Az egészségügyi reform folyamatait látva fontos kiemelni, hogy pár órám is múlhat a szepszises betegek élete. A szeptikus beteg kezelése háromszor annyi ideig tart az intenzív osztályon, az átlagos 5 naphoz képest 15 napig. A kezelés átlagos költsége eléri az 1, 6 millió forintot. Ha ezt beszorozzuk a szepszissel kezeltek számával, egy évben eléri a 4-5 milliárd forintot.
A kórházakban eltöltött idővel fokozódik a fertőzés kockázata, ami a higiénia számlájára ugyanúgy írható, mint arra, hogy a lakosság sokszor meggondolatlanul szedi az antibiotikumokat. Egy elhúzódó szeptikus betegnek csak gyógyszerköltsége eléri a 6-8 millió forintot. Tehát nemcsak az életesélyek, hanem a költségek miatt is fontos lenne a korai felismerés. Ezt azonban a jelenlegi finanszírozási rendszer nem támogatja. Az intenzív terápia a szepszis kezelésének messze a legdrágább eleme. A korai felismeréssel és megfelelő kezeléssel megelőzhető lenne, hogy a betegek intenzív osztályra kerüljenek. Ez hangsúlyozza a korai diagnosztika fontosságát.
A korai felismerésben a legnagyobb feladat a belgyógyászati és sebészeti osztályok ápolószemélyzetére hárul. Minél korábban lehet beavatkozni, annál nagyobb a beteg esélye a túlélésre. A szepszisnek nincsenek korai jelei, akkor lehet diagnosztizálni, ha az orvosok gondolnak rá. A megbetegedés első 24-48 órájában alkalmazott terápia alapvetően befolyásolja a túlélési esélyeket. A helytelen terápia 20-40 %-kal nagyobb halálozással jár. Olykor elkerülhetetlen az intenzív kezelés, hiszen a súlyos és sokkos szepszises beteget intenzív osztályon kell kezelni. Egy felmérés szerint az intenzív osztályok 789 betegéből 150-nél kimutatható a súlyos szepszis, közülük 108 betegnél szeptikus sokk alakul ki.
A szakemberek tehát úgy ítélik meg, hogy csak a korai felismeréssel és a szakmák együttműködésével lehet a nemzetközi átlaghoz képest magasabb halálozást csökkenteni. A megelőzéshez jobb egészségügyi infrastruktúra, támogatott terápiák és nem utolsósorban nagyobb tudatosság szükséges mind az orvostársadalom, mind a kormány, mind pedig a lakosság részéről. Mindehhez pedig elengedhetetlen a betegség finanszírozásának megváltoztatása.