Várólisták: átláthatóvá tenné az EP

Egy 2006-os bírósági döntés alapján már most sem tagadható meg a külföldi gyógykezelés, ha az adott ellátás igénybe vehető ugyan a lakóhely szerinti tagállamban, de megfelelő időben nem biztosítható – olvasható az EU Tájékoztató Szolgálat hírlevelében.

 Az EP ugyanakkor nem támogatja az egészségügyi piac teljes liberalizálását. A parlamenti jelentés hangsúlyozza, hogy minden beteget azonos jog illet meg az egészségügy területén, függetlenül attól, milyen országból származik, magán vagy állami egészségbiztosítással rendelkezik-e.

A dokumentum értelmében meg kell teremteni annak jogszabályi hátterét, hogy a nemzeti egészségügyi szervek egyenlő bánásmódban részesítsék más tagállamok lakosait is az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében.

 
A képviselők szerint a betegek biztonsága és jogai jelenleg nem biztosítottak a határokon átnyúló egészségügyi ellátás során, számos bizonytalanság tapasztalható például a visszatérítési mechanizmusokkal kapcsolatban, illetve a magánbetegekre vonatkozó előírások tekintetében is. A jelentés európai szintű referenciarendszer bevezetését javasolja, amely átláthatóvá és ez által összehasonlíthatóvá tenné az egyes államok egészségügyi szolgáltatásait.

A rendszer lehetővé tenné, hogy a betegek kiválasszák, mely országban akarnak gyógyulni.

A parlamenti jelentés megállapítja, hogy több tagállam igen sok betege a várólisták miatt ésszerű időn belül saját országában kaphatja meg a szükséges orvosi kezelést, ezért egészsége külföldi orvosi kezeléstől függ. A közösségi jog értelmében az E-112-es formanyomtatvánnyal lehet engedélyt kérni külföldi gyógykezeléshez. A bíróság 2006 májusi döntése szerint  nem tagadható meg az engedély, ha az adott ellátás igénybe vehető ugyan a lakóhely szerinti tagállamban, megfelelő időben azonban nem biztosítható.

A betegbiztosítási pénztár ilyenkor köteles megtéríteni a beteg ellátásának külföldi költségeit is. A bíróság kimondta, hogy a betegbiztosító akkor sem tagadhatja meg a külföldi gyógykezelést, ha az ellátás a másik tagállamban pénzbe kerül, míg az adott tagállamban ingyenes.